Szerintem ezt nevezi a Bang & Olufsen televíziózásnak

Szerintem ezt nevezi a Bang & Olufsen televíziózásnak

1995-öt írunk, a BeoSound 9000 már megjelent és a Bang & Olufsen David Lewis formatervének köszönhetően leiskolázta a CD lejátszó gyártókat, már a leleplezés pillanatában kiderült, fölösleges a többieknek tovább edzeni, a versenyt megrendezni is értelmetlen, az előny behozhatatlan. Ezt a tényt csak tovább erősíti az a tény, hogy az elmúlt 20 esztendőben sem találtak fogást rajta, még mindig akad olyan újszülött, aki tátott szájjal tekint a 6 lemezes CD váltóra.

Azt hihették az audió-videó rendszerek szerelmesei, hogy arra az évre már a nagy durranás ki van pipálva, itt már senki nem fog minket ámulatba ejteni, hát… nagyot, óriásit tévedtek. Történt ugyanis, hogy a BeoSound 9000 bemutatásának évében a B&O és Lewis újabb csapást mért: megrajzolták, megalkották majd bemutatták a világ legszebb és legjobb, vagy ha úgy jobban tetszik, legjobb és legszebb televízióját. Ez volt a Bang & Olufsen BeoVision Avant.

Szeretnék mindenkit emlékeztetni arra, hogy ekkor még javában tartott a katódsugárcsöves televíziózás, senki sem feltétezte, hogy egyszer majd nézhetünk tévéműsorokat egy 1cm-es mélységű panelen keresztül, vagyis mai szemünknek furcsának tűnhet, hogy egy ekkora nagy hasábra miért is merem én azt mondani, hogy a világ legszebb televíziója. Ezzel kapcsolatban nem is szállnék vitába,  elismerem, ma már tényleg nem az, lecsúszott a dobogóról, egészen annak harmadik fokáig. Arról, hogy szerintem melyik televízió foglalja el a dobogó első illetve második helyét, majd a jövőben szeretnék elmélkedni. Addig is maradjunk az egykori elsővel, ma már harmadikkal.

Bang & Olufsen Beovision Avant 1995 - 2006

Szóval, adott volt a katódsugárcsöves technika, minden gyártó azzal próbálkozik, hogy miként is tudná a lehető legívesebb elemekkel eltakarni, beburkolni. Természetesen magát a csövet akarják takargatni, az elkerülhetetlen rosszat, a képalkotás motorját. Valós eredmények nem születtek, hiszen a továbbra is csak nagydarab, drabális szörnyek maradtak a nappalinkban, amiket ugyan szemből szívesen néztünk, no de oldalról még egy fél pillantást sem vetettünk rá szívesen, talán éppen ezért is szuszakoltuk be mindenféle polcrendszerbe, nappali bútorba, szekrénybe, oldalról látni sem akartuk, nyomasztó volt.

BeoVision Avant - elképesztő hangtechnika

Feltételezem, hogy David Lewis formatervezőt is ez a tény zavarhatta, nem tudott volna egy olyan tárgy tervezésének gondolatával együtt élni, amit az emberek takargatni fognak. Ezért minden olyan részletet, amit más eddig elrejteni szeretett volna, azt ő kiemelt, gyakorlatilag az egész televíziót egy posztamensre emelte és összekötötte. Nincs az az érzésünk, hogy a posztamens és a televízió elválik egymástól, eggyé váltak, egy darab 80kg-os hasábbá. Sőt, a piedesztál olyan funkciókat is kapott, amiről addig kevesen álmodtak, lehetővé tette, hogy a televízió a felhasználó felé forduljon, természetesen mindezt motorikusan, távirányítóval vezérelhetően. Elképesztő hangtechnikát is kapott a talapzat, gyakorlatilag a mai napig elképeszt, mikor szüleimnél meghallom a hangját és még csak nem is kell hozzá egy CD lemez vagy egy zenecsatorna, egy sima híradó is varázslatossá válik tőle, mintha rádiót hallgatnánk, mintha csak mellettünk ülne a bemondó, csak hozzánk szólna.

És itt még mindig nincs vége, első körben egy videó lejátszót is beépítettek, majd később ezt DVD lejátszóra cserélték. Picit visszakanyarodva a motoros funkcióhoz, hab a tortán, hogy külön pozíciókat rendelhetünk a televízió pozíciójához attól függően, hogy éppen kikapcsolt vagy bekapcsolt állapotban van, vagy épp zenét hallgatunk vagy filmet nézünk, megunhatatlan élmény. Nyilván nem fogjuk percenként ki-be kapcsolni csupán azért, hogy újra meg újra átéljük ahogyan csendesen forog a televíziónk a nappaliban egyik pozícióból a másikba, de az biztos, minden bekapcsolás alkalmával megbabonázva követjük mozgását. Ha ennek vége, akkor húzódnak szét az elektronikus függönyök, egyre több és több részletet láthatunk a képernyőn, gyakorlatilag moziszerű, sőt színházszerű az élmény, ez kérem komoly szertartás!  Mókás dolog az egészben, hogy a csaknem 20 évvel ezelőtti ötletek, fűszerek a mai napig működnek, no nem csak az Avantban, hanem annak azóta megjelent újabb és újabb reinkarnációiban is, vagyis a jelenlegi paletta ugyanezt a ritmust követi, forog, mozdul, széthúzza a függönyt és a tökéletes kép mellé tökéletes hangot ad.

A talány nem a számokban vagy az adatlapban keresendő...

A talány nem a számokban vagy az adatlapban keresendő, (hány hertzes? milyen a felbontása? LCD, LED vagy netán Plazma a panel? milyen a képfrissítés sebessége?) Dánia északi csücskében régóta tudják a megfejtést. A helyes válasz az élmény, pontosabban az, hogy a felhasználó mit él át, mit tapasztal, hogyan stimulálják az érzékszerveit, egyszerre akár többet is és mire fog emlékezni, a számadatkora biztosan nem de az élményre igen. Arra, hogy tényleg néző lesz belőle vagy szurkoló, aki kívülállóként ugyan de mégis részese egy folyamatnak, szerintem ezt nevezi a Bang & Olufsen televíziózásnak.