T-34, T-54 és a forradalom

A lukas, vagy a Kossuth címeres zászlóval fellobogózott T-34-es a magyar forradalom győzelmének jelképévé vált

Pál barátom múlt héten rendhagyó módon egy járműről írt, melynek egyetlen kereke sincs, hát én most olyan járműről írok, amelynek legalább tíz kereke van, de az sem jellemző, mert eme jármű lánctalpakon közlekedik, illetve gázol le mindent, ami útjába kerül, vagy áll. Ez a jármű taposta el a mi világra szóló, romantikus forradalmunkat is.

Mégis büszkék lehetünk, kishazánk két héten át dacolt a világ legerősebb hadseregével, s bár Dávid nem győzhetett Góliát felett, példát mutattunk bátorságból, hősiességből. Két héten át minduntalan ránk figyelt a világ és lélegzetvisszafojtva követte a magyar eseményeket. Csak éppen senki sem sietett segítségünkre. Európa határai ki voltak jelölve, a szovjet fennhatósági területekről pedig még a Jaltai konferencián rendelkeztek a szövetséges hatalmak. Így Amerika egy világháborút kockáztat, ha beavatkozik. De ennek lehetőségét a politikai színfalak mögött még csak nem is mérlegelték.

Semmi esélyünk sem volt tehát a forradalom vívmányait megvédeni, de az események váratlanul érték a Szovjetuniót, így jó időbe telt, míg egységes álláspont született a reakció mikéntjéről. Ez a várakozási idő viszont a győzelem látszatát keltette a magyarságban és csak fokozódott a lelkesedés.

Talán a lelkeket mélyen átjáró kétség és remény különös egyvelege tette a mi kis forradalmunkat olyan költőivé. A forradalom tisztító tüzében Petőfik reinkarnálódtak és jegyezték el magukat egy pillanatig sem habozva a halállal. A rosszak megjavultak, a jók még jobbak lettek. A megmagyarázhatatlan lelkesedés azonban ellentmondani látszott a tényeknek, a kiszámítható fejleményeknek. De mintha egy össznemzeti eufória ködösítette volna el a tekinteteket, s a halálba indulók stigmája kovácsolta volna olyan egységessé a nemzetet, amire példa sem volt még a magyar történelemben.

– Olyan volt, mintha akkor kezdtünk volna el élni – emlékszik vissza valaki – mintha akkor először szívhattuk volna tele tüdőnket tiszta levegővel, mintha a világnak hirtelen megváltozott volna az illata. – Sokak visszaemlékezéséből ismerjük az eseményeket, de soha, senkinek sem sikerült megmagyarázni azt a boldogító érzést, lelkesedést ami akkor a szíveket átjárta. Ha egy forradalomnak volt valaha poézise, akkor az az októberi magyar forradalom volt.

A forradalom elbukott, de jelentősége így is világraszóló. Ötvenhat barikádjain vérzett el végérvényesen az a háború után magát makacsul tartó illúzió, hogy az európai népeket a fasizmus igája alól „felszabadító“ Szovjetunió valamiféle progresszivitást hordoz, a haladást szolgálja. A forradalom vérbefojtása után az eurokommunizmus – ami akkoriban erős volt Nyugat-Európában – fokozatosan visszaszorult. Magyarországon az elnyomást nem lehetett többé a Rákosi korszakban megszokott módon gyakorolni. A forradalom utáni emigrációs hullám csak a századforduló idején tapasztalható kivándorlással hasonlítható össze. Külhonban lábukat megvető magyarjaink értékes szolgálatokat tesznek később hazájuknak.

A forradalom eltiprásában a T-34-es tankoknak dicstelen szerep jutott. A tankok nem igazán alkalmasak utcai harcokra és a T-34-es a forradalom idején már elavult harckocsinak számított. Rengeteget lőttek ki, vagy tettek harcképtelenné a budapesti utcákon. Az úgynevezett Molotov koktélokkal a szűk utcákban megrekedt tankokat gyerekjáték volt kifüstölni. Nem véletlen vettek részt ezekben a „játszadozásokban“ kiskorúak is, az ún. pesti srácok. Nem egyet közülük később kivégeztek.

A forradalom kimenetelét nem a T-34-esek változtatták meg. A november negyedikén a fővárost elözönlő újabb szovjet invázió során a T-34-eseknél már a jóval modernebb, nagyobb tűzerejű T-54-es típusokat vetették be. A Molotov koktélokkal szemben ugyan a T-54-esek úgyszintén hatástalannak bizonyultak, ennek azonban már nem volt jelentősége. Az oroszok nagy erejű, összevont támadást indítottak, a harckocsik nagy száma pedig pótolta a veszteségeket. Az ellenállók még napokig tartották védelmi vonalaikat, az egyenlőtlen küzdelemben azonban lassan elcsendesedtek a frontok. A megtorlás következett.

T-34, T-54, két tank, két szimbólum. A lukas, vagy a Kossuth címeres zászlóval fellobogózott T-34-es a magyar forradalom győzelmének jelképévé vált. A T-54-es pedig a szabadságharc vérbefojtásának szimbóluma.