Találd meg önmagad!

Kérdezem én, anélkül, hogy kötekedni akarnék, de jómagamat is kérdezhetném, mert a kérdés felvetése éppoly jogos, mint a te esetedben. Ki vagy hát te? Szerinted meg tudod válaszolni ezt a kérdést? Persze rövid zavarodottságot követően rávágnád, hogy te Kovács Józsi vagy, mert azt hiszed, ha az a neved, akkor már te az is vagy. Hát az vagy legkevésbé, mert a nevedet sok minden mással együtt kaptad, még csak bele sem szólhattál a választásba. Másodjára biztosan foglalkozásod jutna eszedbe, de hát az sem te vagy, az csupán szerep, amit közösségedben eljátszol. Nem csak foglalkozásod, egyéb szerepeid is meghatároznak téged. De attól, hogy kenyeret sütsz, lényednél fogva még nem pék vagy, pusztán azt a munkát végzed.

Az emberek identitásukat általában a munkájuk, emberi és családi kapcsolataik, világnézetük, érdeklődésük, ruházkodásuk és egyenruhájuk alapján rakják össze.

Ha szüleidnél élsz, te vagy a gyerek, ha gyermekeiddel, akkor apa, vagy anya. Ha egyenruhában jársz, a kérdés fel sem merül, mert mindenki tudja mi vagy, ki vagy. Ez számunkra olyan magától értetődő, hogy igazságtartalmát eszünk ágában sincs megkérdőjelezni. De gondold csak el! Láthatatlan kezek kitépnek megszokott környezetedből és letesznek valahol a világ másik felén, meztelenül egy virágos réten. Azt sem tudod hová kerültél és milyen kultúrába csöppentél bele. Így talán már másként közelítenéd meg a kérdést, mert mindazon tényezők, melyek alapján önképedet meghatároztad, immáron nem érvényesek. De attól te még vagy! De hát ki a fene? Nos itt kezd a dolog érdekes lenni.

Önmeghatározásodhoz, én-azonosságodhoz ne a rád oktrojált dolgok adjanak kulcsot!

Identitásod legfőbb sarokkövei a következők: Nemi identitás, jobb esetben a születésed által meghatározott, rendhagyó esetekben hajlamból adódó – erről nem tehetsz. Nemzeti és kulturális identitás – a környezeted által meghatározott. Vallási és világnézeti identitás – többnyire nevelés következménye. Szakmai identitás – az, amire kiképeztek, tanítottak. Tehát egyik sem valós lényedből fakad.

Ha mindezektől csoda folytán megszabadulnál, újra mezítelenül a virágos réten találnád magad és elkezdhetnél agyalni azon, ki a fene is vagy te valójában. Mire az ember ugyanis a mi társadalmunkban képes lenne mindezt eldönteni, már réges-rég kényszerpályán van, szerepek és uniformisok egész sora „kényszer-determinálja“ identitását. Jobb híján azonosul vele, mert meg akar felelni a közösségi elvárásoknak, de lelke legmélyén ott a kétely, hogy mindez valóban egyezik-e önmagával.

Ha meg akarod találni önmagad, mindezt meg kell kérdőjelezned. Tabuk és erkölcsi sémák nélkül.

Nem kell mindent elutasítanod, de kritika és kétség nélkül elfogadnod sem! Beletörődnöd sem szabad semmibe, ugyanakkor a határaid felismerése és elfogadása a személyes szabadságod záloga. Mert börtön annak a világ, aki személyes mozgástere helyett csak az áthághatatlan akadályokat látja. És bátorság, mert az igazi élet a bátrak privilégiuma! Valójában csak a bátrak élnek, a gyávák nézők csupán a nézőtér elszigetelt, dróthálóval védett biztonságában.

Valós lényed ismeretében önmegvalósításod útjában ma kevesebb akadály áll, mint valaha. Szexuális „másságod“ felvállalása sem téma többé és világnézeti, vallási kérdésekben sem kell „hivatalos“ álláspontokhoz csatlakoznod egy sokszínű, pluralista társadalomban. Nemzeti kulturális elkötelezettség úgyszintén nem kötelező érvényű, bár elszakadni tőle nehéz mert az pubertás kori bevésődés eredménye. Valós lényünk ismeretében könnyebb személyiség formáló, társadalmi beágyazódásunkat elősegítő feladatunkat megtalálni életünkben. Márpedig a munka csak így okoz örömet.

Ha keresed, megtalálod. S ha már látod az utadat, menned kell. Hiszen érkezni csak az tud, aki el is indul. Magányos út lesz meglátod, mert aki hadat üzen a konvencióknak, azt kiközösítik. De csak így van sanszod arra, hogy megtaláld önmagad, mert akármerre indulsz is, ha megérkezel, önmagadhoz érkezel.