A voks nem a jelöltet jellemzi, hanem a szavazót

…és akkor egy visszafogott, halk reccsenéssel végleg elvált egymástól a valódi érték és a monokultúrális, 2akkordos, 4dimenziós, 6ásos, 7.1-es audio-vizuális lufival illusztrált pszeudo-érték. Utólag lehetetlen megmondani, hogy pontosan mikor történt. Mivel (akkor még) nagy rengéseket sem keltett, a változás epicentruma sem volt lokalizálható. Állítólag hajnalban, 3,42-kor történhetett a senki földjén, amikor békésen aludtak a zemberek. Nem földrész méretű tektonikus lemezek csúsztak egymásba, nem a föld és az ég ért csúnyán össze.

Csak valami végérvényesen megváltozott.

A pusztító folyamat ezt követően egy tisztességes lavinához méltóan egyre gyorsul(t). Libáér’-kacsáér’ alákérdező szervilis bértollnokok és készséges mikrofonállványok, szarból-várépítő szorgos kertévék (a velük szimbiotikus kapcsolatban profitot termelő tabloid médiával veszélyesen feltuningolva) jól értesült revolver betűvetők és persze az istenadta, réveteg nép segédkezett készségesen a praktikus és komplex hegemónia kialakításában.

A színes-szagos folyamat eredményeként gitárba öltöztetett, hang nélküli énekesek táncos csapattal az előtérben, képügynökségi 4K animációval a háttérben, IKEA katalógusból írt, omega vonalbeli sitcomok közepes színészei, (alá)valóvilágok imbecil VV rémeivel mentek a túlzsúfolt (nincs casting) Mennyország 2.0-ba (AKA: Facebook, Microsoft stb. metaverzum). Eközben valódi (és frusztrált) művészek álla kopott fel. RIP.

Kár.

Ne feledjétek, mindenki a lábával / pénztárcájával / egérgombjával / távirányítójával szavaz / savaz.

(és akkor végleg eldől végre a tyúk/tojás kronológia dilemma.)