Thomas Øvlisen az élet/művész

Felület és forma az első szavak, melyek eszünkbe ötlenek Thomas Øvlisen dán képzőművész munkái kapcsán.

Autófényezéshez használt lakkrétegek és zománcfesték felületek keverednek a fiatal dán szobrászművész több dimenziós alkotásain és üvegszálból, szivacsból, filcből, vagy kevlárból készült objektjein. A műalkotásokat elegáns installációk helyett általában a falnak támasztja, vagy a földre helyezi, így lépnek azok kapcsolatba nézőjükkel, invitálva a szemlélőt, hogy közelebblépjen, megérintse, megtapasztalja őket. Øvlisen művészetének világában az érintés kiemelten fontos!

Munkafolyamatát a folyamatos változás, átalakulás jellemzi, rétegek hozzáadásával és eltávolításával kerül egyre közelebb a végleges formához. Øvlisen koppenhágai stúdiójában készült alkotásai megjárták már a New York-i Klaus von Nichtssagend Gallery-t, és rendszeres vendége a koppenhágai V1 galériában is. Tanulmányait a Rhode Island School of Design intézményében végezte el, így kapcsolati hálójának nagy része New York-ot érinti, melyet második otthonának tekint.

„Semmi sem olyan furcsa, mint az élet, nincsen véletlenszerűbb az életnél. Minden, amit teszünk, bárki, akivel találkozunk esetleges”

– mondja Øvlisen, akit stúdiójában látogatott meg a B&O Play csapata. „Azt hiszem a véletlen mindig is a játékszerének tekintett engem. Művészetem tárgyakból épül fel. Mindenféle felületre festek” – mondja. „Az egyetemen festőnek tanultam, de hamar rájöttem, hogy az illúzióteremtés nem nekem való – tudjátok, három dimenziós illúzió megjelenítése két dimenzióban. Fel akartam fedezni a performance, a szobrászat és a konceptuális művészet határterületeit.”

„Számomra a festészet társadalomkritikus vonatkozása érdekes. A művészet egy hatalmas mesterséges konstrukció, melyben a művészeti alkotás érintetlen formájában van jelen. Vegyünk például egy négyszöget – a természetben nem találkozunk szabályos négyszöggel, ez tehát a kiindulási pontom. A négyszöget különféle festékrétegek felvitelével és visszaszedésével manipulálom.” Øvlisen számára az ütött-kopott állapotú régi autók megjelenése lenyűgöző. Az időjárás viszontagságai által megtépázott fémfelületek mesterséges létrehozásával idézi meg a napon rozsdásodott acélfelületek és a lepattogzó festék hangulatát. „Számomra a kocsik megkopott festése az ellenséges természeti erők szimbóluma. Azt is mondhatnánk, hogy egyfajta kulturális szimbólum, a négyszög és a kocsi – ezek vagyunk, ez az, ami elpusztít bennünket” – mondja jelentőségteljes arckifejezéssel.

„A természet túlélő. A humanizmus a kultúra. Más szavakkal: ha túlélsz, elkezdhetsz másokról gondoskodni. Ha nem teszed, embertelenné válsz” – mondja búcsúzásként. „Hogy hogyan adsz, az már rajtad múlik. Ha van mit adnod, kötelességed megtenni.”