Tíz élmény

Az elmúlt néhány hónapban, amikor kijöttem egy színházból vagy egy kiállításról, gyakran megosztottam személyes Facebook falamon az első benyomásaimat a fészbukfrendjeimmel. Ezekből a rövid szövegekből olvashattok el most tízet, élménybeszámoló (esetenként kedvcsináló) gyanánt.

Pintér Béla: A bajnok (Katona József Színház)

Pintéresen friss (fresh?) tabloid merülés a magyar rögvalóságba (tahó polgármester, családon belüli erőszak, olcsó megcsalás, női princípium, hipokrata média stb.) operaszerű formában. BTW: korábban nem ismertem Puccini operáját (A köpeny), e darab miatt hallgattam bele. A színészeknek igazi kimozgató, komfortzónán kívüli darab, parodisztikus kontraszt-humorral lazítva. Trágár áriák, abszurd óda és alantas rímek váltogatják egymást jó ütemben az ironikus záródalig. Hetvenöt perc „high/low-brow” merülés az elit/bulvár fekália kontrasztjába.

Bár hét éves darab, semmit sem veszített az aktualitásából. Sőt…

Pintér Béla és Társulata: A Soha Vissza Nem Térő (UP rendezvénytér)

Az Amuri partizánok indulója, az Internacionálé és a Szovjet himnusz mozgalmi induló, pattogós menetdal, vagy frivol kuplé? Kartonból kivágott díszletek közt vadnyugati pénzemberek vadkelet gyarmatosítójaként vigéckednek. Hatodik Lenin besétál. Kiküldetés Fatalisztánba. Jóárasított hit és tévhit árverés üveggyöngyökért. Oknyomozás: a nemzeti trikolor vöröse megfakult. Thuróczy opportunista kisemberként feneketlen nájlonzacsival előnyt vadászik álló nap. A szerző/rendező/főszereplő (stb.) PB derűs, rendszerkritikus (megbocsátó) negédes mizantróp. Ilyesmi. Tetszett! Érdemes újranézni. (Tizenvalahány éves, kacskaringós PB darab ez is.)

BTW: Kádár óta kb. annyi év eltelt, amennyit uralkodott… FENÉBE!

Pintér Béla és Társulata: A démon gyermekei (UP rendezvénytér)

OLD (kb. 15 éve játszák) but GOLD (remek szürreális karikatúra). Két toxikus família meccse egy eljegyzés pusztító epicentrumában. A leendő ara „kukifób, de nimfomán”, a vőlegény naiv. Jaés: Thuróczy rulez!

BTW: „Elszívtad már az esti jointodat, kisfiam?”

A tünetegyüttes – avagy a függetlenek tündöklése és (Örkény Stúdió)

Beszédes cím. Különösen a befejezése/befejezetlensége. Négy éve a Trafóban lemaradtunk róla, ezért most bepótoltuk. Nyilván átdolgozták közben az alkotók az előadást. (Történt közben egy s más…) BTW: Le a kalappal az Örkény csapat példaértékű és következetes szolidaritása előtt! (Ritka holló itthon.) Dupla-grat a Katonának is ezügyben, két hét múlva nézzük meg ott Pintér Béla darabját, A bajnokot. Kiakadás, küzdelem, depi. Ismert, szomorú kronológia. Kockázatvállalás, felfedezés, színházi törvény, kőszínházak vs függetlenek finanszírozása, TAO. Reality a pincében. Az elmúlt másfél évtized független társulata(i)nak önirónikus (ez is ritka holló itthon), brutál-őszinte, vállaltan szubjektív krónikája.

Vajh a társulat tünetegyüttese az országunké is egyszersmind?

Tartuffe (Örkény István Színház) Rendező: Bagossy László

A Tartuffe szünetében készült az imént a lenti selfie.

A darab közben erre jutottam:

„Az igazi család kovásza az etika, a farizeus család kovásza az etikett.”

Az ajtó (Örkény István Színház) Rendező: Gáspár Ildikó

Ahogy az Örkény csapata, úgy száztizeniksz éve Molnár Ferenc is kortárs környezetbe álmodta a hantás/hintás (AKA Liliom) életét/halálát. A többi (ahogy mondani szokták) történelem. (Broadway, Orson Welles rádiójáték, Fritz Lang film, Ingrid Bergman, Csortos Gyula, Kaszás/Eszenyi stb.) Egy évtizede nem láttuk a Szabó István filmet, ma „kárpótlásul” eljöttünk az Örkénybe. 

Apák és fiúk (Katona József Színház) Rendező: Ascher Tamás.

Dr. Nihilnek van igaza és a szerelem pusztán kémia/fizika? A Generation gap betemethető? A forradalmárok is langyosvízben fürdenek? Politikai botránykönyv-e a darab forrása? Turgenyev ismét csehovos? A változás rossz? Az Apa/fiú, mester/tanonc interakció tanult mintázata hatalomátvétel, vagy win-win szitu? Van új a nap alatt? A felkapaszkodott cseléd úrinővé avanzsál? Lehet valaki túl tisztességes? Úgyis nihil-tespedés a vége?

Ki a faszom az a Puskin?

2 in 1 (Mai Manó)

Berekméri Zoltán, az érzékeny önpusztító.
Hagyománytisztelő fotók. Berekméri 100 éve született és közel fél évszázadot fotózott le. Az egyik legmeghatározóbb magyar fotográfus volt. (Szinte végig küzdött az alkohollal. Nem ő nyert.)

Miloš Dohnány: A városban (Pozsony).
Urbánus fotók. Ő is tragikus körülmények között halt meg. (40 évesen.) Bár a 2. világháború éppen a végéhez közeledett, nem a harcok, hanem az élete ért előbb véget. (Autóbalesetet szenvedett Pozsonyban ’44 októberében.)

BTW: Mindig lenyűgöz ez az épület.

4 in 1 (Capa Központ)

Capa-nagydíj 2022
A három ösztöndíjas alkotásai.

André Kertész
Kohn/Kertész Andor Szigetbecsének ajándékozott fotói.

Dezső Tamás: Hipotézis: levél minden
Goethe-nek (is) tetszene.

Szabadság, egyenlőség, testvériség, érzékiség
Hét női alkotó (6 fotográfus + 1 kurátor) együttműködése a (tömören) nehezen fordítható sorority/sisterhood témaköréből/ben.