Mímájszelfendáj

Képhiszosz és Leiriopé sarja, Narkisszosz (Νάρκισσος) igazán menő volt a gyönyörű nimfák körében. A nimfáknál csak egy valaki csodálta őt jobban. Saját maga.

Νάρκισσος csodálta Narkisszoszt és mivel e mély érzés rögvest mohó viszonzást nyert, tökéletes volt a harmónia. Az egyetlen gonosz kis felhőt e turbékoló pár (?) szivárványgiccselte-azúrkékegén csak a többi embernek nevezett szerszám-tereptárgy jelentette. Már a puszta létükkel is bemocskolták az idilli nihilt. Mivel Narkisszosz empátiája (praktikus takarékossággal) csak Narkisszoszra magára korlátozódott, nehéz volt elfogadnia a rideg tényt, hogy van még nyolc milliárd emberpéldány (tudjuk, akkor még nem) a Föld bolygót benépesítő színes populációban. Nyilván csak hitvány, távolról sem vele összevethető hasonlóság (már a szó is sértő!) jellemezte ezeket a példányokat, de azért két lábon jártak és rendelkeztek küllemmel ők is. Egy nagy előnyük azért volt Narkisszosz számára, mégpedig hogy kellően sokan voltak.

„Sok milliárd ember = sok milliárd potenciális lájkoló!”

– matekozott sűrűn a hibátlan géniusz. Narkisszosz gyakran használta (ki, fel, el) az embereket, bár a használati utasítást (Human User Manual) lusta volt elolvasni hozzájuk. „There is a Man for that.” – mondogatta gyakran. (Az Apple „There’s an app for that.” szlogenjét kajánul, de lényegretörő kreativitással és szenvtelenséggel elferdítve.) A más véleményen lévők (minő botorság) mondataitól unottan elfordulva (lárifári-badarság mondta) bejelölte magát a Facebookon és a LinkedInen is. Miután kölcsönösen elfogadta a szimpatikus arcok jelöléseit, rögvest „poke”-olta is magát.

„Szerethető ez a szósölmédia!”

– csettintett elégedetten és puhán megcsókolta intellektuálisan magas(nak tartott) homlokát és alacsonyan tartott seggét.