David Szalay: Test

A könyvet részletesen méltattuk, amikor még csak angolul lehetett olvasni.

Elmondtuk, hogy milyen sodró lendületű, de szikár nyelvű alkotás. Hogy 10 nagyobb részből áll, de köztük mindig hosszabb idő telik el, és mindig találgatni kell, hogy ugyan mi is történt azóta – mi mindent nem tudunk, amit a főhős és az Úristen nagyon is jól tud. Aztán a szerzőnek előbb-utóbb megesik az olvasóin a szíve. Vagy kikövetkeztetjük a dolgokat. Azt is elmondtuk, hogy a könyv telis-tele van magyar vonatkozásokkal. Hiszen István, a főhős egy dél-magyarországi kisvárosban, alig leplezett módon, Pécsett nő fel. Csak felnőtt korában kerül Angliába, ahol a cselekmény zöme játszódik. A főhős, a kritikusok egyöntetű véleménye szerint antihős, aki soha nem akar szinte semmit. A dolgok egyszerűen megtörténnek vele. Cseppet sem szimpatikus alak, ugyanakkor utálni éppoly nehéz, mint szeretni.

Mivel a híres fordító több intézményben iskolatársam volt, telefonvégre kaptam és kifaggattam, hogy mennyire volt nehéz a magyarítás. Csak egy nehézséget említett, ami egészen más, mint amilyenekkel régebbi munkáiban találkozott. Azok között volt nem egy stílusbravúrokkal, hosszú mondatokkal operáló, gigászi szövegtenger. Itt viszont az ellenkezője volt a probléma.

Ahogy Barabás András a Telexben nyilatkozta, a minimalisták David Szalayhoz képest szószátyárnak nevezhetők.

Annak érdekében, hogy a szöveg ne legyen túl kopogós, megsértette a műfordítók egyik aranyszabályát: miszerint ugyanazt az az angol szót mindig ugyanazzal a magyar szóval kell fordítani. Az „okay” szót emlegette. Ez 187 alkalommal fordul elő az eredeti szövegben. A regényben e szó túl gyakori használatára egyik jóakarója is felhívja a főszereplő figyelmét, miközben a kikupálási folyamat zajlik. Istvánt ugyanis egy neki hálás gazdag férfi rövid idő alatt igyekszik dzsentrifikálni, hogy alkalmassá tegye őt jól fizető munkákra is. És emiatt le kell szoknia arról, hogy sok kérdésre az egykedvű „okay” legyen a válasz. Nos, magyarul ezek helyett az „oké”, „okéság”, sőt, egyszer a „tűrhető” lett a megoldás.

Köztudomású, hogy az angol szövegek magyar fordítása mindig hosszabb szokott lenni, mint az eredeti szöveg. Nos, ezúttal csak minimálisan nyúlt meg a terjedelme, a fordító szíves közlése szerint mindössze 7 ezrelékkel. Vagyis nem felel meg a valóságnak az, amit Vass Norbert állított a Telex Karakter rovatában írott újabb, David Szalay témájú cikkében, mi szerint a magyar változat 40 oldallal lett hosszabb – erről csak a tördelés tehet.

Vass elöljáróban elmondja, hogy elutazhatott Bécsbe, ahol az író a saját lakásában látta vendégül, és ott beszélgettek. (Az előző cikkben a fordítóval beszélgetett, nem sokkal a Booker-díj átadója után.) Az újabb interjút is nagyon jó volt olvasni. Vass Norbert nagyon felkészülten, igen jókat kérdezett, tökéletesen egyenrangú szellemi partnere volt az írónak. A New Yorkerben és az Independentben szoktak ilyen interjúk szerepelni. A könyvön kívül április 12-ről is sok szó esik. Az író éppen Pécsett tartózkodott akkor, és arról számolt be, hogy ott is olyan hangulat volt, mint Budapesten. Ő maga a saját életéből csak egy ehhez hasonló önfeledt politikai élményre emlékszik: amikor fiatal korában 1997-ben Tony Blair került hatalomra, 18 év Tory kormányzás után.

Vass Norbert egész interjúja: Hatalmas volt a tét, de Magyarország Európa része maradt.

Hogy olvasóink megízleljék, milyen is az eredeti szöveg, a Mellékletbe bemásoltuk az első fejezet néhány bekezdését angolul és magyarul. Ugye, hogy angolul még szikárabb? Idén David Szalay fogja megnyitni az Ünnepi Könyvhetet. Ha lemaradunk a beszédről, azt szokás szerint el lehet majd olvasni a pénteki Élet és Irodalomban. A barátom éppen most fordítja.

(David Szalay: Test, 2025. Magyar kiadás: Test, Libri kiadó, 2026. Fordította Barabás András. 406 oldal. Ára 5999 Ft.)

A címlapfotó Mátyássy Jónás munkája.

MELLÉKLET

Török András művelődéstörténészt 17 éve ismerem. András volt már: műfordító, tipográfus, angoltanár, kulturálisminiszter-helyettes, a Mai Manó Ház és a Summa Artium alapító igazgatója, az NKA (Nemzeti Kulturális Alap) elnöke és most (többek között) ő a Fortepan önkéntes menedzsere.

2018 és 2019 között remek könyvajánlóit ezen a felületen is publikálta, ezt a gyakorlatot elevenítjük fel blogfolyamunk csütörtöki napjain 2025-ben és 2026-ban. (Tényleg páratlan Budapest útikönyvéről itt olvashattok.) A 2010-ben András által indított Vademecum Könyvklub tagjai egy kulturális ajánló hírlevél mellett havonta egy könyvet is kapnak, a hírlevélíró gondos választása szerint. E klub 2017 januártól rendszeres író-olvasó találkozókkal és más különleges művészeti eseményekkel bővült, a még több élmény érdekében. Jelentkezni a Könyvklub titkáránál, Kajta Barbaránál lehet: titkarsag@summa-artium.hu, +36 1 318 3938. A B42 kóddal 4.2% kedvezménnyel vásárolható meg a klubtagság, melynek magam is lelkes résztvevője vagyok. Mindenkinek szívből ajánlom! (Blogger42, a szerkesztő.)