True Detective – A sorozat az új film?

Mindjárt az elején le kell szögeznem: nem nézek sorozatokat, mondhatni elvből, azaz sajnálom rá az időt. Ami persze valószínűleg bolondságnak tűnhet az elmúlt években készült remek filmsorozatokat méltató kritikákat végignézve. Ugyanakkor valóban időigényes elfoglaltság, melyben a tudatosan generált addikció igen hatékonyan fejti ki hatását,  a néző leküzdhetetlen vágyat érez, hogy az összes részt gyors egymásutánban darálja le. Ki bírja kivárni, ha megnézhető egyben az egész történet? Na ez az! Egy nyolc epizódos sorozat éppen egy nap az ember életéből, és olyan sok más remek dologgal is el lehet tölteni egy teljes napot.

De amikor az ember olyan sok elismerő véleményt hall egy alkotásról, mint amennyi keresetlenül is szembejön a neten Nic Pizzolatto True Detective-jét (A törvény nevében) illetően, muszáj legalább a trailert megnézni és akkor már minden el is veszett. Mármint az elvek, ugye. Nagyjából a második részben szembesülünk azzal, hogy a True Detective egyáltalán nem arról szól, amit az előzetes ígért, vagy amiről a sorozatblogok írnak – a történet középpontjában álló gyilkosság és a nyomozás a főszereplők mellett hamar mellékszállá válik és sokkal inkább a nyomozópáros élete megváltásának reményére kerül a hangsúly, és emellett másodlagos kérdés csak, hogy ki lehet a gyilkos, a Sárga Király?

A True Detective sikere a karakterek kidolgozásában (a két teljesen különböző személyiség közti feszültségben és egymást kiegészítő tulajdonságaikban), a szereplőválasztásban és a dialógusokban rejlik. Mindez olyan aprólékosan kidolgozva kerül elénk, amit két órás mozifilm keretében képtelenség lenne ilyen részletgazdagsággal megjeleníteni. Az egész estés filmek klisékészletére itt semmi szükség, a nyolcszor ötvenöt perces formátum lehetővé teszi, hogy a karakterek szép lassan bontakozzanak ki és ahogy egyre jobban megismerjük őket, a történet is egyre inkább beszippantja a nézőt, és egy-egy epizód végén nehezen szabadul a hatás alól.

A történetben felrajzolt párhuzamosan futó idősíkok a szereplőket kölönböző perspektívából mutatják be, ami kifejezetten jót tesz az epizódok dinamikájának is, melyet alapvetően a lassú kibontakozás okozta feszült várakozás, és a fakó képek által sugallt nyomasztó, kiábrándító hangulat jellemez. A szereplőválasztás pedig egyszerűen zseniális – Matthew McConaughey és Woody Harrelson hatalmasat alakít, McConaughey pesszimista, filozofikus karaktere és Harrelson földhözragadt hétköznapi természetessége, illetve a személyiségeik között feszülő állandó szembenállás az, amitől annyira emberi ez a film. Egy ideig most megint nem nézek sorozatot, úgyis csalódás lenne bármi ezután!

 A Törvény nevében elérhető az HBO GO kínálatából és április 20-tól az HBO2 műsorán.