Utazni jó?

E cikk még a COVID-19 előtti időkben született, ennek ellenére (tán éppen ezért is?) érdemes elolvasni. A szerk.

Ha ma megkérdezik az embereket mi az, amit nagyon szeretnek csinálni, legtöbbjük válaszában szerepelni fog az utazás szó. Íme egy újabb bizonyíték arra, hogy életünket el sem tudjuk képzelni egy olyan dolog nélkül, ami „tegnap” még nem is létezett. „Tegnap” mondom, hiszen a civilizáció léptékével mérve jó fél évszázad tényleg egy napnak számít.

Nem azt mondom, hogy korábban nem léteztek mai értelemben vett utazások, de tömegméretűvé ez idő tájt váltak. A turizmus szó maga sem idősebb másfél évszázadnál – valamikor a tizenkilencedik század második felében vált a gazdag, excentrikus és kalandvágyó polgárok másokból csodálatot kiváltó hobbyjává.

A mai értelemben vett turizmus feltételei a világunkat és a társadalmi tudatot teljességgel megújító ipari forradalom előre haladtával teremtődtek meg. Egyrészt az újkeletű, folyamatosan tollasodó polgárság pénzforrása túlnőtt a megélhetési szükségleteken, másrészt a nagy távolságok megtételére alkalmas közlekedési eszközök is új fejlődési szakaszba léptek. A kedvelt célpontoknál pedig kialakultak az utazók szükségleteit kielégítő infrastruktúrák.

A szervezett csoportos utazásokban rejlő üzleti lehetőséget az angol Thomas Cook fedezte fel a 19. század derekán.

Az első londoni világkiállításra érkező vendégek elővételben és csoportosan olcsóbban vásárolhatták meg vonatjegyeiket. Ezek voltak a charter ősei. Kezdetben a turizmus nemes célokat követet – más népek, nyelvek kultúrák megismerését célozta meg, vagy a természet idegen földön megtalálható csodáinak személyes felfedezése és megélése volt a cél.

Manapság a tömegturizmus pont azt teszi tönkre, amit valójában keres.

Letarolt, átalakult tájakat hagyva hátra, eddig elszigetelt és különleges kultúrákat turista célpontokká globalizálva. Egyedi európai, vagy egzotikus távoli vidékek ma egységes turisztikai infrastruktúrát kínálnak. Évszázados tradíciókat, szokásokat, életformákat, mesterségeket a turizmus kiszolgálása váltja fel, az előző fogalmak pedig már csak a triviális szórakoztatás, vagy olcsó ajándéktárgyak szintjén vannak jelen.

Általános szabály, hogy az utazás minősége az úticél távolságának függvénye, tehát minél messzebbre megyünk, annál nagyobb az élmény és persze annál büszkébbek is lehetünk rá. Átrepüljük a fél világot, miközben azt sem tudjuk, hogy lakóhelyünktől húsz kilométerrel arrébb mi van, mondván, hogy mi meg akarjuk ismerni a világot, hogy aztán egy-két személyes impressziót leszámítva jószerével azt sem tudjuk hol vagyunk. Már csak azért sem, mert mire egy véget nem érő strapás utazás után végre kiszállhatunk a repülőgépből, a jetlag-től és a klímasokktól élőhalottak vagyunk és mire lassan ráéreznénk a minket körölvevő világra, már a koffereket pakoljuk.

De hát nem ez számít, tudatunk úgy van kódolva, hogy ha jók és sikeresek vagyunk, jót érdemlünk – azaz jutalmat – és az utazás az élet jutalomkategóriájába tartozik. Elnézek időnként korpulens, meglett korú urakat, hölgyeket, akik ödémás lábakkal homlokukat törölgetve másznak le a repülőgépről, arcukra mosolyt erőltetve, mert ugye nekik ekkora jutalom jutott. Ha tudatunkat arra kódolnák, hogy ez büntetés, ugyan ezek az emberek jajveszékelnének a szenvedéstől.

Nem tudom, hallott-e már valaki arról, hogy a napkirály, Louis Quatorze nyári szabadságát a Bermudákon töltötte, esetleg, hogy II. Ramsesz Nubiában, vagy Isten tudja hol nyaralt? Pedig ők tényleg megengedhették volna maguknak. Életszokásaink és szükségleteink nem anyagi helyzetünktől függenek, hanem attól, mit kódolnak belénk.

Meg, hogy mit akarnak eladni nekünk.

És most hadd menjek elé azon érveléseknek, hogy történelmünk számos példát ismer híres utazókról, illetve utazásokról. Azonban ezek az utazások nem az utazás gyönyörűségéről szóltak. A példa kedvéért Napóleon katonái nem azért mentek Egyiptomba, mert ott jobb az idő. A seregeket követő sok tudós sem barnulni akart. Az akkoriban Egyiptom földjén még romjaiban is imponáló, a homokból kikandikáló hatalmas kövek felkeltették az enciklopédista tudósok érdeklődését. Többek közt a híres rózsakővel tértek vissza, aminek alapján egy Champollion nevű úr megfejtette az egyiptomi hieroglifák titkait és mellékesen megalapozta az egyiptológia tudomány ágát.

Darwin sem időtöltés céljából szállt fel a Beagle fedélzetére, hogy ott egy világ körüli úton öt évig lóbálhassa a lábát. Mind tudjuk, az utazás során tett megfigyelések, különösképpen a Galapagosz szigeten nyert tapasztalatok és a gazdag gyűjteményeknek köszönhetően készült el korszakos munkája az élővilág evolúciójáról. Darwin nagy utazásra soha többé nem vállalkozott. De említhetnénk Goethe-t is, aki egy túlméretezett szerelem elől menekül Itáliába, ahol két évet tölt, s az irodalomtörténetet az itáliai antikkal való találkozás ihletésében a klasszicista korszakkal gazdagítja.

Ne álltassuk magunkat! Kolumbusz, Magellán és a többiek nem azért mentek, mert nagy örömük volt az utazásból, jóllehet úgy jöttek vissza, hogy megváltoztatták a világot. Kolumbusz korában a nagy kalandokat ígérő utazásokra sokszor csak úgy sikerült legénységet verbuválni, hogy az „önként” jelentkezők hosszú börtönbüntetéseket válthattak meg a kétes vállalkozásért cserébe. De az utazás során sem volt nagyobb esély a túlélésre. Persze akkor sem fedezte fel mindenki Amerikát, a kor emberének a szomszéd faluba látogatás is világutazásnak számított.

Megváltozott, eleddig elképzelhetetlen lehetőségeket kínáló, mellesleg mindannyiunkat szorosan markában tartó világunk a luxusról és élvezkedésről szól. Ebből egy kategória az utazás. Közel nem hoz annyit, mint sokan hiszik, de a kisember nagy trófeákkal szeret büszkélkedni. Nagy árat fizetünk érte, sok kényelmetlenséget vállalunk be, de túl azon, hogy a turisztika ipar rengeteg embernek biztosít megélhetési lehetőséget, azért az utazásnak előnye is van.

Segít például abban, hogy a „nagy ár fizetése” okozta egészségi problémákat orvosoljuk. A változás lelki békéje feltölti az embert, kitisztul a feje, ideig-óráig feledni képes az otthoni stresszfaktorokat. Napfényt tankolhat és növelheti D vitamin tartalékait. Számos új benyomással gazdagodik. Nagyjából ennyi.