Vivienne Westwood (1941-2022)

Pagan Years, avagy a punk arisztokrácia megszületése

Vivienne számára Malcolm távozásával egyidőben lecsengett a megbotránkoztatás mámora, ennek helyét pedig egy valamivel érzékenyebb, mégis erősen szatirikus jellegű vonal vette át. A Pirates-t követő néhány kollekcióra a divatforradalmár „Pagan Years“, azaz pogány évek címszóval reflektált. Ebbe az időszakba datálható a Mini Crini-kollekció, amely rövidre vágott krinolinjaival az arisztokrata gyerekruhák és a királynő gyerekkori képeinek esztétikáját helyezte át a felnőtt női testre egy szexi csavarral. A ‘87-es Harris Tweed-kollekció a tartán mintájára és a derékra terelte a hangsúlyt, sokak szerint pedig ebben az időben születhetett meg az ikonikussá vált Boucher-fűző víziója is.

A szupermodellek felemelkedése és Naomi zuhanása

A ‘90-es években a Westwood márka imázsa ismét újjászületett: a tervező a történelmi referenciákat és tweed anyagokat egy élénk színvilággal, modern szabásvonalakkal, és 25 cm magas platformos cipőkreációkkal párosította. Az utóbbi majdnem a fiatal Naomi Campbell vesztévé vált, amikor a divattörténelem egyik legemlékezetesebb kifutós bakiját produkálta a ‘93-as kollekció bemutatóján. Két évvel később pedig Kate Moss alkotott maradandó popkulturális pillanatot, amikor teljes Marie Antoinette-sminkben félmeztelenül egy jégkrémet nyalogatva sétált végig az Erotic Zones-kollekció bemutatóján.

Az Andreas Kronthaler történet

1992-ben Westwood házasságot kötött a nála jóval fiatalabb osztrák tervezővel, Andreas Kronthalerrel, akivel egészen napjainkig közösen igazgatta a márkát. Bár Kronthaler kezdetben csak csendes tervező partnerként és kreatív igazgatóként vett részt a divatház életében, tudatosan épült ki egyre inkább meghatározó szerepe. A márka életébe a 2016-os őszi, párizsi divathéttel érkezett új fejezet, ugyanis ekkor debütált Kronthaler első hivatalos kollekciója Andreas Kronthaler For Vivienne Westwood néven a korábbi Golden Label demi couture-t felváltva. A 2022-23-as őszi-téli kapszulakollekciójának sajtóanyagában Andreas betekintést adott abba, hogy ezúttal egyedül önmagára és saját stílusára fókuszált ahelyett, hogy másokat követne. A punk ikon örökségét a későbbiekben szintén Andreas viszi tovább.

Andreas és Vivienne az 1994-es Brit Awards rendezvényen. Fotó: The Times

Anglomania

Az 1993-as Anglomania kollekció a ház archív gyűjteményeiből merített ihletet. A kollekcióval azonos nevű diffúziós vonal 1998-ban indult el és jelenleg is ez képviseli a leginkább punk, lázadó irányt a házon belül. A fiatalos vonal Westwood ikonikus szabásmintái és terített sziluettjei előtt is tiszteleg, magán hordozva a SEX, Pirate, Mini-Crini és Bondage kollekciók stílusjegyeit. A márka főként merész és bohém nyomatairól és motívumairól ismert, amelyek a tervező korai punk gyökereit idézik. Emblémája ugyanazt a gondolatot követi, mint a kínálat. Az anyaház logóján alapuló emblémán a kifinomult névjelzésen és a királyi szimbólumon kívül az „Anglomania” szó graffiti-szerű, szokatlan betűtípussal  jelenik meg, kontrasztot teremtve a korábbi elemekkel. A háttérben feltűnő, kardot tartó kéz is hasonló feszültséget kelt, aminek eredményeként markáns, emlékezetes logót kapunk a vonalra jellemző tüskésséggel.

Red Label és aktivizmus

A ’90-es évektől Westwood kétségtelenül politikai platformokként kezelte kifutóit, az ezredfordulót követően pedig még fontosabbá vált munkásságában a bolygó megóvásáért folytatott küzdelem. Az 1999 és 2016 között működő Red Label a ház fő vonalának testvérvonala volt, amely számos, Westwood szívéhez közel álló emberi jogi ügyet hirdetett. 2012-ben maga a tervező is végigvonult a kifutón a bemutató zárásaként egy sortot és egy „climate revolution” feliratú pólót viselve.

„A klímaváltozás, nem a divat a prioritás számomra” – mondta a Guardiannek 2014-ben.

Ekkorra már minden, amit kiadott, mögöttes társadalmi és politikai üzeneteket hordozott, a (punk korát idéző) szlogeneket viselő ruhadaraboktól a Brexittel, a globális felmelegedéssel vagy a szólásszabadsággal kapcsolatos kifutói tiltakozásokig. A Red Label utolsó évében Westwood egy rendhagyó „Fash Mob”-ot (Fashion Flash Mob) rendezett London utcáin a tavaszi-nyári bemutatója előtt, melyen a modellek „Klímaforradalom” és a „Politikusok bűnözők” feliratú plakátokat tartottak. Az utolsó fizikai Vivienne Westwood főshow a 2019-es őszi-téli londoni divathéten zajlott, ezt követően környezetvédelmi okokból úgy döntöttek, digitálisra váltanak. A punk ikon megannyi változatos tüntetésen vett részt, ezek közül is kiemelkedő, amikor 2020-ban az Old Bailey előtt tetőtől talpig sárgába öltözve egy hatalmas madár kalitkában szólalt fel Julian Assange (a WikiLeaks alapítója) az Egyesült Államoknak való illegális kiadatása ellen.

Westwood a Red Label 2016-os bemutatóján. Fotó: Imaxtree

Androgünitás és uniszex irányok

A ház 2015-ös őszi-téli bemutatója, a Unisex az elsők között vonultatta fel az androgün megjelenést a közönség számára, és ismét megnyitotta az utat a progresszív és inkluzív divat új korszaka előtt. A túlméretezett, bő szabású selyem és viszkóz kreppek laza sziluettje, az egyméretes dzsekik és a zöld gyapjú terepszínű kapucnis pulcsik egyik irányba sem elbillenve, a férfias és a nőies tökéletes keverékét adják. A jellegzetes punk esztétikát és környezetvédelmi aktivizmust új magasságokba emelve a bemutatón egyaránt vonultak férfi és női modellek újragondolt, dekonstruált power suite-okban, estélyikben és felső ruházatokban. A műsor alaphangját a „Lovagok tánca”, Szergej Prokofjev orosz zeneszerző műve adta, amelyet a The Apprentice brit és ír verziójának főcímdalaként használtak. Politikai üzenete egyértelmű volt: itt az ideje az anarchiának, az éghajlatváltozás radikális megszüntetésének, valamint a zaklatással és gyűlölettel szembeni forradalomnak. 2017-ben a tervező így beszélt az uniszex divatról a New York Times-nak:

„Lehet, hogy az unisex viccnek hangzik, de valójában minden a stílusról szól, és arról, hogy úgy öltözz, ahogy akarsz” – mondta a 75 éves Westwood. „Ha a pároddal ruhát cserélsz, kevesebbet vásárolhatsz, jól választhatsz, és tartóssá teheted őket.”

Andreas Kronthaler for Vivienne Westwood – Unisex collection, 2015. Fotó: Marcus Tondo / Indigitalimages.com

„Do Not Buy a Bomb”

80. születésnapja alkalmából Westwoodot a CIRCA, vagyis a Josef O’Connor brit-ír művész által 2020-ban alapított művészeti platform bízta meg egy videó elkészítésével, mely a londoni Piccadilly Circus kivetítőjén került bemutatásra. A bátyjával közösen készített ötperces filmben a punk ikon a My Fair Lady „Without You” című művének újraírt feldolgozását adta elő, hogy felhívja a figyelmet a társadalom közömbösségére a fenyegető környezeti katasztrófák iránt, valamint felszólaljon a fegyverkereskedelem és annak  klímaváltozáshoz fűződő kapcsolata ellen. A The Guardiannek adott interjújában férje, Andreas Kronthaler így mesélt a projektről:

„Gyönyörű nap volt, mert most az egyszer (Vivienne) megengedte magának, hogy élvezze.”

Ez a teljesség igénye nélkül készült életút összefoglaló is bizonyítja, hogy Vivienne Westwood időtől és trendektől függetlenül mindig képes volt átvinni a divatról alkotott vízióját, miközben hű maradt politikai meggyőződéseihez. Egy igazi ikontól búcsúzunk!