Zsigerből tagadni a háborúk értelmét

A hét műtárgya: Herkli Mátyás Barnabás – Zsigerből tagadni a háborúk értelmét

Herkli Mátyás Barnabás 2025-ös ArtHungry képgrafikai fődíjjal jutalmazott munkája néhol rettentően erős szimbólumrendszerrel, néhol egészen konkrét képekkel világit rá az orosz-ukrán háború civil áldozatainak személyes tragédiáira. Az illusztrációk nyersek és őszinték, miközben mélyebb rétegeikben görbe tükröt is tartanak a politikailag polarizált magyar társadalommal szemben. Mátyás grafikái mindössze egyetlen rendkívül egyszerű dolgot kérnek tőlünk: álljunk meg egy pillanatra, és forduljunk empátiával nehéz sorsú embertársaink felé.

Milyen módon találkoztál Szalay Lajos 1956-os forradalomról készített műveivel, amelyek később a Rajzok a háború abszurd természetéről című grafikai sorozatodat inspirálták? Mit jelent számodra Szalay munkássága? 

Szalay Lajos munkásságát még a Soltra (Soltra E. Tamás, nemzetközileg elismert kiváló érem- és szobrászművész – a szerk.) ajánlotta figyelmembe a soproni AMI-s egyetemi tanulmányaim során, akinek a személye nekünk, egykori AMI-s diákok számára, a vele való konzultációk mélysége és tömörsége okán, fogalommá lett. Sokan jártunk hozzá igencsak tartalmas szakmai beszélgetésekre, s jöttünk ki tőle rengetegszer kiváló tanácsokkal ellátva, s olykor, az útmutatásainak mélységétől egyben kicsit szédelegve is. Ezen alkalmakkor rendre rá kellett jönnünk, hogy nagyon hosszú út áll még előttünk, míg kiváló szakmabeliekké formálódunk.

Az egyik ilyen konzultáció alkalmával mutattam meg Soltrának néhány gyerekcipőben járó firkámat, melyek láttán azt javasolta, hogyha jól szeretnék rajzolni, első lépésként nézzek utána Szalay Lajos munkásságának, kiváltképp az 1956-os rajzainak, valamint olvassam el az életrajzát és a vele készült beszélgetéseket (pl.: Sümegi György: A művész kötelessége az erkölcsi bátorság, Kiadó: Miskolci Galéria, 1991.).

A rajzait ekkortól, jó tizenöt éve nézegetem, tanulmányozom, így mikor 4 éve kitört az orosz-ukrán háború, s gondoltam, valahogy reflektálok a háború eseményeire, Szalay grafikáinak ember- és Istenközpontúságából kiindulva úgy gondoltam, hogy rajzaimban a kisembert helyezem a középpontba.

A főszereplők által átélt borzalmakat pedig groteszk és szimbolikus elemekkel kevertem, s több helyen igyekeztem megjeleníteni egy magasabb rendű Isteni hatalmat, ami végül felszabadítja a szereplőt a földi pokolbeli életéből és megnyugvást hoz számára. Szalay rajzainak ereje, drámaisága, tömörsége és vonalvezetése, továbbá a művész, mint valamiféle alárendelt megfigyelő, és annak Istenbe vetett mély hite nekem követendő minták a munkásságomban.

A sorozatod nagyon erősen reagált egy aktuális globális traumára, aminek a fájdalma ennyi idő elteltével sem igazán enyhült. Egy év távlatából te hogyan nézel vissza erre a munkára, változott-e bármiben a hozzá fűződő viszonyod?

Ami a háborúellenes rajzokat illeti: a grafikai minőséggel így egy év távlatából elégedett tudok lenni, mert azt hiszem, sikerült megugrani egy olyan rettenet magas mércét, melyet magam elé célul szoktam kitűzni, ami sokszor tulajdonképpen gátja is a munkásságomnak. Ezeknél a rajzoknál viszont úgy érzem, azontúl, hogy minden vonal vagy folt a helyén van, az egy rajzba belesűrített, s szimbólumokkal gyakran tarkított mondanivaló is teljesen kerek lett.

Viszont a háborús történéseket, ahogy a hazai vagy nemzetközi politikát, mostanában inkább nem követem, mivel egyrészt más projekten ügyködöm, másrészről pedig jobbnak látom kerülni a nap mint nap ránk szakadó efféle igencsak negatív híreket és borzalmakat.

Azt olvastam, hogy eredetileg a rajzokat az orosz-ukrán háború kitörésének évfordulóján, azaz február 24-én tervezted publikálni hazai sajtóorgánumokban, visszajelzés hiányában azonban te magad tetted közzé őket. Mit gondolsz, az itthoni politikai klíma okoz nehézséget abban, hogy nyíltan és empatikusan tudjunk beszélni a háború áldozatairól, akár művészként?

Ezeknek a háborúellenes grafikáknak az a lényege, hogy direkt nem foglalnak állást sem az egyik, sem a másik oldal mellett, hanem naivan bár, de zsigerből tagadják a háborúk értelmét. Emiatt viszont nem is csodálkoztam azon, hogy egy Zala megyei független, s főleg a Zalaegerszeghez kapcsolódó híreket taglaló újságon kívül se magukat jobboldalinak, se liberálisnak/baloldalinak mondott médium nem hozta le őket, hisz olyan idehaza nem létezik, hogy ne foglalj egyértelműen állást valamelyik (politikai vagy háborúban részt vevő) oldal ellen, avagy mellett. Pláne érdekes helyzetet teremt, ha valaki középre pozícionálja magát, márpedig ezek a rajzok pont „középre” vannak helyezve.

Aztán mivel a szólásszabadság is csak addig érvényes az egyes politikai oldalak részéről, amíg egy-az-egyben azoknak mantráit ismétled, amennyiben viszont kicsit is eltér a véleményed a mainstreamtől, akkor viszont mindegyik oldal már farkast kiált. Emiatt szerintem – sajnos – ebben a hazai légkörben nehéz nyílt párbeszédről és empátiáról beszélni bármilyen társadalmi dolog kapcsán.

Ha minden igaz, az illusztrációkhoz novella is készült. Azzal mi a helyzet, hol várhatjuk a megjelenését? 

A novella végül nem jelent meg sehol, mert nem tudtam annak a végére érni, mivel nincs túl sok tapasztalatom az írásban (ennek ellenére most egy saját kiadásban megjelenő kisregényt próbálok kevesebb sikerrel megírni és többel illusztrálni). Igencsak nehezen írom körül szavakkal azokat a képeket, amik a fejemben egy történet kapcsán megszületnek.

A novella sztorija amúgy úgy szólt volna, hogy a focipályán egymással szemben felálló két csapat tagjait az őket a pódiumról irányító ellentétes politikai oldalt képviselő, igencsak kövér klubtulajdonosok hergelik egymás ellen. Miután az élet-halálra szóló meccs végére már csak egy focista marad talpon, s kapja meg a győztesnek járó kupát, a történet végén a két vezető már egy luxusétteremben együtt elemzik a meccsen történteket és koccintanak végül drága pezsgővel.

Mit adott neked szakmailag az, hogy tavaly több, mint 200 pályamű közül első helyezést értél el az ArtHungry képgrafika/illusztráció kategóriájában? 

Azt hiszem, a díjnak köszönhetően végre megerősítést kaptam a kapcsán, hogy az a művészeti ág, amin rajta vagyok, azon érdemes is maradnom, s hogy ráadásul még jól is végzem benne a dolgomat.

Míg korábban az építészetben nem nagyon kaptam pozitív visszajelzéseket, illusztrátorként (és animációs filmesként) viszont már úgy tűnik, hogy végre a magam útján járok.

Most, hogy zsűritagként térsz vissza az ArtHungry versenyébe, melyek számodra a legfontosabb szempontok a pályamunkák megítélésében?

Szerintem az egyik legfontosabb szempont az a fajta időtlenség, ami által egy grafika, egy illusztráció vagy egy formaterv nem csak rövid ideig képes megőrizni mondanivalóját vagy művészi erejét, hanem évek múltán is örök érvényű, erős és időtálló tud maradni.

Címlapfotó: Lékó Tamás

A Rajzok a háború abszurd természetéről… az ArtHungry felületén ›

Herkli Mátyás Barnabás Instagram

A 9. ArtHungry Díj kiállításmegnyitója és díjátadója 2026. március 26-án, 19:00-kor lesz a Bäse – Creative Clubhouse-ban.

Facebook event ›