Carpe diem 2.0

Információdömping

Alain-René Lesage (1668-1747) óta tudjuk, hogy a tények makacs dolgok. A valódi és hiteles tények különösen. A kevés tudással rendelkező embernek mindig mindenről roppant határozott és megingathatatlan véleménye van, hisz „nem zavarják meg“ azok a fránya tények, ráadásul a TV-ben is világosan megmondták, hogy…

Alain-René Lesage

Ez a típus ilyen szempontból hasonló a saját (ön- és meghitt) nagyságában rendszeresen és nagy előszeretettel fürdőző, magát sikeresnek gondoló Mr. Víájpíval, bár míg az előző karakternél a tudás deficitjéből, addig utóbbinál az ego túlcsordulásából fakad ez a prekoncepcionálisan leegyszerűsítő és éppen ezért megmosolyogni valóan primitív gondolkodás.

Very Impo(r)tant Person

A mai kor embere szerte a világban gyakran találkozhat ténynek beállított feltételezésekkel és hírnek álcázott álinformációkkal. (Brit tudósok szerint…) A régmúlt emberéhez képest jóval intenzívebben és gyakrabban szembesülünk napi tevékenységünk során különböző üzenetekkel és friss impulzusokkal. Túl gyakran ahhoz, hogy mindegyikre a megfelelő intenzitással reagálni tudjunk. Agyunk automatikusan védekezik az információáradat ellen és vasszigorral szelektálja az üzeneteket.

A tudomány ezt „kognitív fösvénységnek“ nevezi. Gyakran tapasztalhatjuk a világmédia különböző felületein is, hogy egy „hír“ elhelyezésének, megfogalmazásának és fontosságának prioritását nem a hír abszolút értelemben vett fontossága, napi életünkre gyakorolt közvetlen hatása, hanem szórakoztatási értéke (infotainment), népszerűsége határozza meg.

InfoWorld

Az információdömping miatt egyre gyorsabban felejtünk. Régebben minden tisztességes csoda évekig (esetenként évezredekig…) tartott, később már csak 3 napig, napjainkban pedig valószínűleg egy hirtelen kitört háború hírét is elsodorná Paris Hilton és Brad Pitt meghitt és a paparazzik által részletesen dokumentált románca. Persze csak akkor, ha ez a háború „kényelmesen“ messze zajlana a réveteg tévénéző kedvenc foteljétől, valamint a távirányítójába ügyesen integrált sörnyitójának létét sem veszélyeztetné közvetlenül.

Távirányítóba integrált praktikus sörnyitó

Az „össznépi felejtésnek“ már nemzetközi neve is van, találóan PRESENTISM-nek hívják e jelenséget. A jelen a király! Feloldódunk benne, hisz különben intenzitása elsodorna bennünket és megháborodnánk a brutálisan növekvő információmennyiség pushy agresszivitásától.

Jelenünk minden millimétere több szögből, módon és dimenzióban (a szó szoros és átvitt értelmében is) agyondokumentált. Már nem az a kérdés, hogy rendelkezésre áll-e az információ, hanem az, hogy igaz-e, valóban fontos-e és főképpen az, miként/hol találjuk meg a számunkra releváns biteket, illetve a fontos és hiteles tartalmat.

Presentism (klikk a nagyobb méretű képért)

A Google Books vállalkozás során folyamatosan tonnányi (2009 végén már több mint 10 millió!) könyvet szkenneltek/szkennelnek be és alakítanak valódi karakterekké szövegfelismerő programokkal. Ebből a gigászi digitális adatbázisból kiszűrték, hogy az adott évet és eseményeit hányszor említik az alkotók és meddig teszik ezt. A végeredmény az lett, hogy egyre intenzívebben élik meg a jelent az emberek, sokszor utalva rá és ezután egyre gyorsabban felejtik el azt. (Sajnos ez a tény a politikusok malmára hajtja a vizet…)

Apropó, hallottátok, hogy Béla, az új éneklős-jégtáncos-hídbalemenős-bogárevős dzsungel reality killer show aktuális, übercelebbé-avanzsált-de-amúgy-tökjelentéktelen csődőre majdnem beleejtette a mobiltelefonját a Dunába? iPhone6-ost állítólag!