Páblik-e nemi?

Időközben rájöttem arra, hogy feleslegesen és pontatlanul szűkítettem le a közutálat trágyát (nem elírás) pusztán a vállalkozói körre, illetve az országhatárainkon belülre. Számtalan korcsoport, intézmény, szexuális orientáció/nem, etnikum, sportcsapat és foglalkozás is céltáblája kis hazánkban az epés megjegyzéseknek. A szokásos sztereotípiák segítségével gyorsan és kreatívan húzzuk rá a vizes lepedőt honfitársaink egy-egy tetszőleges csoportjára. Leginkább persze olyan rétegekre, amelynek mi magunk nem vagyunk tagjai.

Az önirónia ritka holló nálunk.

Lássunk ezekből a sztereotípiákból egy csokrot: A fiatalok (MIND) nem akarnak dolgozni és hálátlanul, hazaárulóként külföldre mennek szerencsét próbálni, illetve tiszteletlenek, valamint csak virtuálisan érintkeznek egymással a kütyüjeiket nyomogatva. A nyuggerek (MIND) rövidlátóan (sic) csak a nyugdíjemelésre és a 13. (14? 15?) havi nyugdíjra hajtanak. A kétkezi munkások (MIND) prolik, a vezetőség élősködő vízfej, az értelmiség gyáva. Az UTE/Fradi szurkolói (MIND) lila/zöld csürhe.

A közhivatalok növekvő bürokráciapolipjai csak virtuális munkát folytatnak naphosszat az adófizetők pénzéből (a Mi pénzünkből, kedves barátaim, a Mi pénzünkből!). Az orvosok csak a hálapénzért hajlandók gyógyítani. Az autószerelők a kötelező inspekciónál nem cserélik le az olajat. A tanárok egész nyáron csak henyélnek. A rendőrök hülyék. A jegyellenőrök agresszívek. Az építőmunkás szakik isznak. A taxisok hosszabb útvonalon mennek. A számítástechnikusok kockák. A vállalkozók becstelenek. A bankárok pénztárcaszívűek. A gazdák bunkók. A nők nem tudnak vezetni. A szőke nők buták. A férfiak ápolatlanok. A buzik „megrontják/megtérítik” a heterókat. A gazdagok tisztességtelenül gazdagodtak meg.

Ellenségképünk és sztereotípiánk tárgya újabban azonban nem csak határainkon belül keresendő. Utálatunk tolósugarát tovább növelve, a szokott román/szlovák ön-és-politika-gerjesztett-durci mellett, nóvumként (?) megjelent az EU, IMF, Brüsszel hazánkból pénztkilapátolómultik iránti gyűlölet(keltés) is. Szóban/kérdőíven (majdnem) mindenki elítéli a korrupciót, rasszizmust, túlzó általánosítást, miközben esetleg szlovák rendszámú autót hajt (kisember quasi offshore-ja), megkeni a rendőrt (nem lehetne okosba megoldani?), tart a pirézektől (elveszik a honi, tisztességes munkavállalók elől a munkát) és „hazaviszi” munkahelyéről az A4-es papírt. Is.

Persze az elő(zetes) ítéletnek akár előnye is lehet, amennyiben nem destruktív módon segít kiigazodni a világ bonyolult dolgaiban.

Időt spórolunk vele és quasi intuitív módon, érzelmi alapon egészíti ki ismereteinket. Előítéleteink általában ugyanazzal a vehemenciával (és gyakran megközelítőleg hasonló amplitúdóval is) nyilvánulnak meg mindkét irányba. Ahogyan létezik negatív előítélet és diszkrimináció, éppúgy létezik pozitív prekoncepció (német kocsi – svájci csoki), valamint pozitív diszkrimináció is. (Pl. az esélyegyenlőség megteremtése miatt nyújtott támogatás.)

Ugyanazzal a nagy hévvel és elfogult szerelemmel (van másfajta?) imádjuk szeretteinket, „törzsünket”, kedvenc könnyűzenei bandáinkat, pártunkat (?), sportcsapatunkat (hazánkban is vallás a sport), mint amekkora ellenszenvvel viseltetünk időnként a másik futballcsapattal, énekessel vagy párttal/pártállású emberrel szemben.

Mindkét irányba való önigazoló reakciónk kiinduló pontja (origója) habitusunk, vérmérsékletünk és (jobb esetben nemzetközi forrásokra is támaszkodó) ismereteink.

Avagy azok hűlt helyén tátongó Mariana-árok-mééély (z)űr. Azonban veszélyes is lehet ennek a szemüvegnek a viselete. Torzíthat. (Sok esetben az okuláré „gyártójának” és alapvető érdekeinek jóvoltából.) Ráadásul következetlenül. Kettős mércével csaphatja be észlelésünket, árnyalt kommunikációs eszközökkel felépítve egy olyan alternatív valóságot, amely elsősorban a manipuláló egyén/csoport számára előnyös.

Szóval csak azt akartam mondani, hogy (majdnem) mindegy, hogy a mi kutyánk kölykéről van szó vagy a szomszédéról, ha megfelelően szilárd és objektív az értékrendünk. Persze sok esetben veszélyes pozíció a normálisoké, hiszen a két lövészárok közötti „senki földjén” tengetik életüket és két irányból záporozik reájuk a (jobb esetben csak verbális) ménkű.

Fenébe.