Egy korábbi cikkemben írtam arról, hogy a vállalkozó közellenség Magyarországon.
Időközben rájöttem arra, hogy feleslegesen és pontatlanul szűkítettem le a közutálat trágyát (nem elírás) pusztán a vállalkozói körre, illetve az országhatárainkon belülre. Számtalan korcsoport, intézmény, szexuális orientáció/nem, etnikum, sportcsapat és foglalkozás is céltáblája kis hazánkban az epés megjegyzéseknek. A szokásos sztereotípiák segítségével gyorsan és kreatívan húzzuk rá a vizes lepedőt honfitársaink egy-egy tetszőleges csoportjára. Leginkább persze olyan rétegekre, amelynek mi magunk nem vagyunk tagjai.
Az önirónia ritka holló nálunk.
Lássunk ezekből a sztereotípiákból egy csokrot: A fiatalok (MIND) nem akarnak dolgozni és hálátlanul, hazaárulóként külföldre mennek szerencsét próbálni, illetve tiszteletlenek, valamint csak virtuálisan érintkeznek egymással a kütyüjeiket nyomogatva. A nyuggerek (MIND) rövidlátóan (sic) csak a nyugdíjemelésre és a 13. (14? 15?) havi nyugdíjra hajtanak. A kétkezi munkások (MIND) prolik, a vezetőség élősködő vízfej, az értelmiség gyáva. Az UTE/Fradi szurkolói (MIND) lila/zöld csürhe.
A közhivatalok növekvő bürokráciapolipjai csak virtuális munkát folytatnak naphosszat az adófizetők pénzéből (a Mi pénzünkből, kedves barátaim, a Mi pénzünkből!). Az orvosok csak a hálapénzért hajlandók gyógyítani. Az autószerelők a kötelező inspekciónál nem cserélik le az olajat. A tanárok egész nyáron csak henyélnek. A rendőrök hülyék. A jegyellenőrök agresszívek. Az építőmunkás szakik isznak. A taxisok hosszabb útvonalon mennek. A számítástechnikusok kockák. A vállalkozók becstelenek. A bankárok pénztárcaszívűek. A gazdák bunkók. A nők nem tudnak vezetni. A szőke nők buták. A férfiak ápolatlanok. A buzik „megrontják/megtérítik” a heterókat. A gazdagok tisztességtelenül gazdagodtak meg.
Ellenségképünk és sztereotípiánk tárgya újabban azonban nem csak határainkon belül keresendő. Utálatunk tolósugarát tovább növelve, a szokott román/szlovák ön-és-politika-gerjesztett-durci mellett, nóvumként (?) megjelent az EU, IMF, Brüsszel hazánkból pénztkilapátolómultik iránti gyűlölet(keltés) is. Szóban/kérdőíven (majdnem) mindenki elítéli a korrupciót, rasszizmust, túlzó általánosítást, miközben esetleg szlovák rendszámú autót hajt (kisember quasi offshore-ja), megkeni a rendőrt (nem lehetne okosba megoldani?), tart a pirézektől (elveszik a honi, tisztességes munkavállalók elől a munkát) és „hazaviszi” munkahelyéről az A4-es papírt. Is.
Persze az elő(zetes) ítéletnek akár előnye is lehet, amennyiben nem destruktív módon segít kiigazodni a világ bonyolult dolgaiban.
Időt spórolunk vele és quasi intuitív módon, érzelmi alapon egészíti ki ismereteinket. Előítéleteink általában ugyanazzal a vehemenciával (és gyakran megközelítőleg hasonló amplitúdóval is) nyilvánulnak meg mindkét irányba. Ahogyan létezik negatív előítélet és diszkrimináció, éppúgy létezik pozitív prekoncepció (német kocsi – svájci csoki), valamint pozitív diszkrimináció is. (Pl. az esélyegyenlőség megteremtése miatt nyújtott támogatás.)
Ugyanazzal a nagy hévvel és elfogult szerelemmel (van másfajta?) imádjuk szeretteinket, „törzsünket”, kedvenc könnyűzenei bandáinkat, pártunkat (?), sportcsapatunkat (hazánkban is vallás a sport), mint amekkora ellenszenvvel viseltetünk időnként a másik futballcsapattal, énekessel vagy párttal/pártállású emberrel szemben.
Mindkét irányba való önigazoló reakciónk kiinduló pontja (origója) habitusunk, vérmérsékletünk és (jobb esetben nemzetközi forrásokra is támaszkodó) ismereteink.
Avagy azok hűlt helyén tátongó Mariana-árok-mééély (z)űr. Azonban veszélyes is lehet ennek a szemüvegnek a viselete. Torzíthat. (Sok esetben az okuláré „gyártójának” és alapvető érdekeinek jóvoltából.) Ráadásul következetlenül. Kettős mércével csaphatja be észlelésünket, árnyalt kommunikációs eszközökkel felépítve egy olyan alternatív valóságot, amely elsősorban a manipuláló egyén/csoport számára előnyös.
Szóval csak azt akartam mondani, hogy (majdnem) mindegy, hogy a mi kutyánk kölykéről van szó vagy a szomszédéról, ha megfelelően szilárd és objektív az értékrendünk. Persze sok esetben veszélyes pozíció a normálisoké, hiszen a két lövészárok közötti „senki földjén” tengetik életüket és két irányból záporozik reájuk a (jobb esetben csak verbális) ménkű.
Fenébe.
Független portfólió építő felület alkotóművészek és a vizuális művészetek iránt érdeklődők részére.
|
Írni, olvasni, fotózni és motorozni szeretek, számolni tudok.
|
Kedvelem a jó kérdéseket. Néha fontosabbak, mint a válaszok.
|
A magazin 2010-ben indult, fiatalokhoz szóló, független kulturális portál.
|
A stílusos élet fontosságának hirdetése.
|
Olvasni jó, a könyvet továbbadni kúl.
|
Mindegy honnan jössz, a lényeg, hogy tudd hová tartasz, és míg odaérsz, légy jobb minden nap.
|
Színész
|
Hegymászó
|
Head of Innovation
|
biztosítóalapító
|
A kisnyugdíjas ahol tud, segít.
|
Kaotikus életet élő, szentimentális motorkerékpár-őrült.
|
Ha pokolra jutsz, legmélyére térj: az már a menny. Mert minden körbe ér.
|
Tizennégyszer láttam a Keresztapa-trilógiát.
|
Zenét hallgatok/készítek.
|
Stylist
|
Lakberendező
|
Vitorlázó
|
Stylist
|
Szinteld magad a világra, légy magasabb, mint az árja.
|
Az vagy, amit nézel.
|
Hegedűs Ágota
|
Grafikus, belsőépítész.
|
Creative Image Artist
|
Büntetőbíró, majd mindenféle szöveg író.
|
A weboldalon cookie-kat használunk, amik segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. A süti hozzájárulásokat az alábbi menüpontokban kezelheti.