Will you be my Frankfurt fuck buddy?

Akik olvasták az író előző két regényét (Nyughatatlanok, 2011, illetve Gondolatolvasó, 2013) nagyon meglepődtek, hogy a trilógia harmadik – az előzmények nélkül is tökéletesen érthető – része a jelenben játszódik. Egy tipikus bekezdés így hangzik a könyv közepe tájáról:

„– Will you be my Frankfurt fuck buddy?

– súgta a kereskedelmi metropolisz felhőkarcolói felett felkelő nap fényében a kíséretnek bérelt négy négyzetméteres hotelszobában, ahol egy franciaágy fért el, meg a prospektussal telerakott bőröndöm. A kérdés szó szerint azt jelentette, hogy a függetlenségnek és a szabad kalandozásnak nagyon szigorú szabályai vannak, amelyek a részt vevő felek mentális egészsége érdekében gondosan betartandók. Példának okáért a londoni könyvvásár alkalmával szándékosan kerültük egymást. Szeptember második hetében kezdtünk felbizseregni egy külön erre a célra tartott chatcsatornán, amelyhez mindig új jelszót kellett kérnem, mert rendre elfelejtettem a tavalyit. (…)

Amikor a családunkról kérdezgettük egymást, ő elmondta, hogy a családja az éppen Finnországban bujkáló Lenin és egy inkeri finn parasztlány liezonjából ered, de Sztálin, majd később a KGB mindezt titokban akarta tartani, ezért a Szovjetunió bukásáig medvék között kellett élniük Karjalában, generációk óta ő az első férfi a családjában, aki igazi nővel izélhet, ezért soha nem is fog az anyjáról fényképet mutatni.”

Friss, érdekes olvasmány ez az új regény, harsogóan eredeti nyelvezete már az első oldalakon megnyilvánul, amikor egy pár egy lakáséttermi fogadásra érkezik. A párról aztán kiderül, hogy mindkét tagja nő. Régi, vidékről felkerült barátnők, akik teljesen eltérő életpályát futnak be. Ők Em(ília) és Elza, a regény főszereplői. Elzáról később megtudjuk, hogy eredeti neve Erzsébet, de azt túl közhelyesnek vélte, inkább átváltott a dögösebb Elzára.

Em hagyományos történész-pályát jár be, a 19. századi Bárdy család történetét kutatja, sok éven át látogat egy félig őrült, Mädy nevű dédunokát, aki apránként adja ki neki a családi levelezést. (Az öreg hölgy egy hosszú monológjába egyszer csak beszúrja: „Engem tizenhat éves koromban megbaszott a rajztanárom.”) A mellékszereplők is nagyszerűen, beszédükkel egyénítettek. A történészből antikváriussá vedlett Ernő, Bandika, a nagyreményű fiatal költőből lett költöztető, Elza megannyi komolynak induló szeretője, köztük a finn, a belga pasi, illetve a százkilós angol írónő mind-mind emlékezetes figurák.

Elza jogot végzett és egy könyvkiadóba kerül, évekig Angliában él, aztán a filmszakmában helyezkedik el, valamilyen gyártásvezetői poszton.

A könyv három darabból áll, az első és a harmadik rész címe EM, a középsőé Elza. Ez a nézőpontokra utal. Emília egy futó kapcsolatból gyereket szül, mire a lánya tinédzser lesz, az elvált Ervin személyében egy férjre is szert tesz. Nagyon szeretne tőle is gyereket, de ez a regényidő végéig nem jön össze.

A két barátnő eltérő karakterű, de a szinte mindig egymással összefüggő életüket az író boszorkányos ügyességgel, az időben egyre ugrálva meséli el. Az egyformák vagytok mindenekelőtt remek olvasmány, érdekes helyzetekkel, friss párbeszédekkel, élethelyzetek reális, gyakran vicces felidézésével. Van itt frankfurti könyvvásár, vidéki temetés, finnországi tisztás, koktélbári jelenet és még sok minden más.

Fotó: Máté Péter

Szécsi Noémi regénye a 19. század és a jelen között hintázik, még maga Mai Manó is szerepel benne egy fotója révén. Az egyik legviccesebb – a múltat és a jelent egyszerre fricskázó bekezdés így hangzik (egy antikváriumban vagyunk):

„— Ezt nézd meg. Mai és Társa. Szép, mi?

— Szép – bólintottam, de nem nyúltam a képért.

— Tudom, mire gondolsz – dugta vissza a sorba a bájos csecsemőt ábrázoló képet. — Mai Manó a fotográfia Vámos Miklósa. Mindenki ismeri, de a gyűjtők mást keresnek.”

Talabér Dominika izgalmas interjúja a litera.hu-n az íróval itt olvasható.

(Magvető, 2017, 234 o., borító: Francine Van Hove, Reflexion, 1994, ára 3299 Ft.)

A 2010-ben indult Vademecum Könyvklub tagjai a hírlevél mellett havonta egy könyvet is kapnak, Török András hírlevélíró választása szerint. A jelenleg 140 tagot számláló klub 2017 januártól rendszeres író-olvasó találkozókkal és más különleges művészeti eseményekkel bővült, a még több élmény érdekében. Jelentkezni itt lehet: info@summa-artium.hu, +36 1 318 3938

(Alapítása óta lelkes tagja vagyok magam is e klubnak. Mindenkinek ajánlom! Blogger42, a szerk.)