Egy 117 esztendős indián rögös útjáról

Egészen a 2018-as milánói EICMA rendezvényig, ahol egy sok viszontagságot megélt, de lassan talán ismét révbe érkező amerikai márka mutatott be négy komplett átépítő csomagot az egyik motorjához. Ez a bizonyos gyártó a Harleynál is két évvel idősebb, idén már 117 esztendős Indian Motorcycle, aki persze ezért ügyesen úgy pozícionálja magát, mint:

 „Amerika első motorkerékpár márkája”

Ha pontosak akarunk lenni, azt azért érdemes elmondani, hogy csak 1923-tól hívták így a márkát, kerékpárgyártóként indult (az alapító neve után Hendee Manufacturing Company néven) és kétszer is (1953, 2003) tönkrement, továbbá ’77 és ’98 között nem gyártott motorokat. (BTW: a Harley is majdnem csődbe ment a hatvanas évek végén.)

A motorok iránt nem, vagy kevésbé érdeklődők talán az itthon is bemutatott „A leggyorsabb Indián” című filmben ismerhették meg ezt a legendás márkát. Burt Munro-t, a 68 éves új-zélandi születésű háromszoros Bonneville világrekordert Sir. Anthony Hopkins játszotta, egyébként remekül! (Mondjuk nem is vártunk mást az öreg mestertől.) Itt írtunk róla.

Burt Munro

A George M. Hendee által 1897-ben alapított bicikligyártó cég egyik modellje az American Indian volt, amely később egyszerűen csak „Indian” lett, valamint Mr. Hendee elsődleges márkanévévé vált. Az elmúlt évszázad (!) tulajdonosváltásai után végül 2011-ben az amerikai Polaris Industries vette meg a céget a Stellican Ltd.-től és támasztotta fel újra a brand-et. BTW: a fiatal Victory márka is az övék. (Itt írtunk róluk.) Remélhetőleg amcsi barátaink nagyobb sikerrel járnak majd, mint az angolok tették. Megérdemelné ez a sokat látott márka!

Ahogy az előzőekből is kiderült, igen sok (és veszélyes) kanyar után érkezett meg tehát a 2018-as kölni Intermotra az Indian FTR 1200-as modellje (valamint a felszereltebb S verzió) és egyben a brand jelenlegi kínálatának első nem-cruizer típusú járműve. Ez a vas tulajdonképpen a Scout „flat-trackerizált”, de azért utcai verziója.

Tudom, tudom ez ellentmondásnak hangzik, de ahogy az SUV-ok kb. 98%-a soha nem megy terepre, vagy a Ducati Urban Scrambler-nek nevezte el az egyik modelljét, tudjuk ezt be annak, hogy (érthető okokból) nem motorosok nevezik el ezeket a járműveket, hanem marketingesek. Ők pedig tökre tudják, hogy a vásárlók nagy részének a jármű sugallta képhez/imázshoz fűződő érzelmek, nem pedig a rideg tények racionalitása a vásárlásra késztető fő erő.

„Don’t Sell The Steak, Sell The Sizzle!”

De keverjenek ki bármilyen reklám-maszlagot is az arra felkentek a márkák marketing/copywriting vegykonyháján, ennek a motornak a megjelenése akkor is igen jó ötlet, hiszen az e cikk borítóképén látható, kifejezetten versenypályákra gyártott FTR 750-es célszerszámért (szénszálas idomok, első fék nincs is, futóműn minden állítható stb.) kb. 15 milliót kell leszurkolni, erre az utcai verzióra pedig már kb. negyedannyiért is ráülhetnek a korábban felsorolt okok miatt valódi versenytechnikát nem, csak annak látszatát igénylő „utcai versenyzők”. Jellemző, hogy míg a versenytechnikákkal felszerelt 750-esnek első fékje sincs (nyilván), addig az utcai verzió kanyar-ABS-t kapott. (Persze.) Az alapmodell 13.000 dollártól indul, az S verzió pedig (melynél azért az ABS kikapcsolható) 15.000 zöldhasútól startol.

Ráadásul, tovább árnyalva az ügyes stratégiát, a 2018-as EICMA-n több mint negyven egyedi összetevőt mutatott be az Indian, melyeket a Tracker, Rally, Sport és Tour névre keresztelt csomagokban vásárolhatja meg a wannabe (de akár valódi) motorépítő. Ezek segítségével minden lelkes építő maga „legózhatja össze” a garázsában szeme (nem esze) választottját. (Remélhetőleg nagyobb esztétikai igényességgel, mint Dr. Frankenstein.)

Tracker Model

Tracker Collection

Rally Model

Rally Collection

Sport Model

Sport Collection

Tour Model

Tour Collection

Ahogy a BSA és a Ducati építése kapcsán többször írtunk róla, kedveljük a flat track vasakat. Az Indian pedig vitán felül, ért ehhez a műfajhoz (Racing in Its DNA), hiszen (több mint hatvan év szünet után) remekül sikerült a márka visszatérése (berobbanása?) a híres Amerikai Flat Track bajnokságra. Idén pl. a lehetséges 18-ból 14 győzelmet szerzett meg a Wrecking Crew csapata, Jared Mees pedig úgy lett bajnok, hogy a 18 futamból 17x állhatott fel a dobogóra! (Múlt évben már az említett 750-es FTR-rel nyerték meg a bajnokságot, a Harley Davidson legnagyobb bánatára.)

A legendás Wrecking Crew csapat még a ’40-es évek végén alakult. Legemlékezetesebb győzelmeik között szerepel többek között három egymásutáni Springfield Mile győzelem: 1951-ben és 1952-ben Bobby Hill nyerte meg, 1953-ban pedig Bill Tuman ezt a legendás versenyt. Szóval reméljük, hogy a címben említett 117 éves indián rögös útjának legalább a vége simább lesz. Legalább annyira mint egy flat track pálya…

A következő videóban a Ruby alapítójának (Jerôme Coste) fotográfus testvére, Dimitri méltatja a vasat.

Kis színes: 
Múltév augusztusában Prof. Marco „Flat Track School” Belli kis hazánkban járt és néhány magyar betyárt (köztük Regős Danit, Guld Petit, Kristófot és Sapit) legnagyobb örömükre be is vezette a keresztbe motorozás rejtelmeibe. (A Totalbike itt számolt be a jeles eseményről.)