Hidas Bence : És mindent betemet a hó

„Aztán bő negyedóra sétálás után véget ért a földút, és megpillantották a dolomitbánya ormótlan kürtőjét.

Akár egy éhes óriás mohó harapásnyoma, úgy ragyogott a rózsaszín fal a lemenő nap fényében. Itt már nem voltak fák, a levegő is tisztábban járhatott, a szél pedig komótosan hozta feléjük a dolgozó munkások hangzavarát.”

Ezt a két mondatot találomra választottam, annak a bizonyítására, hogy ez a történet a szokásos krimi-erényeken túl jó olvasmány is. Az első könyves szerző dicséretes módon osztja a régi íróbölcsességet: „Minden egyes mondat számít!” Tudnivaló, hogy minden jelentős krimi-életmű elkezdődik valahol. Mégis nagyon meglepő, hogy e vastag, tartalmas könyv szerzője még jóval harminc alatt van, és a pandémia alatti kényszerű leállás idején vette a bátorságot és a lendületet, hogy belevágjon egy ilyen nagyszabású könyvbe. A Lírástudók podkászt egyik adásából azt is megtudtam, hogy mivel akkor még a családjával lakott, az egyes fejezeteket felolvasta nekik, és a tanácsaik alapján hosszan csiszolta a szöveget. (A Lírástudók házigazdája: Grisnik Petra.)

Az 1924-ben játszódó könyv ereje abban rejlik, hogy a bűneset felgöngyölítésén túl teljes értékű portréját adja Budakeszi társadalmának, amely az I. világháború után már úgy-ahogy magához tért. A történet segítségével ellátogatunk még Zsámbékra, Vecsésre és Mátyásföldre is. Van szerethető nyomozópárosunk is, Pinelli és Márzay, belelátunk magánéletükbe is. Hamar kiderül, hogy a gyilkosság sújtotta közösségben valóban mindenki ismer mindenkit, de beszélni nemigen akar senki. A nyomozók is csak azt mondhatják teljes bizonyossággal: „A vidéki ember csupa szem és csupa fül, …csakhogy túl sok a fabula és túl kevés a tény.” Ebben a falusi közösségben mindenki esendő, mindenkinek van fájdalma – és talán feldolgozatlan bűne is. Nem véletlenül mondja Pinelli:

„A magány a legkegyetlenebb gyilkos.”

A gyilkosságok száma aztán egyre nő, mindegyik valamilyen bibliai idézettel van összefüggésben. A szerző – fiatal kora ellenére – minden mellékszereplőt nagy gonddal ábrázol. Az egyik legérdekesebb figura a vidékre költözött, elvált leánygimnáziumi tanár, aki egy informális önképzőkörön a filozofikus gondolkodás felé tereli a helyi fiatalokat. De vajon képes ellenállni a fiatal nők istenítő pillantásainak? És ha igen, lehet más jól leplezett titka? Mint a krimi nagymestereinél, Hidas Bencénél is vándorol nem csak a fő téma és a helyszín, hanem a mi gyanúnk is. Mesteri, ahogy a nyomozás lezárása után is folytatódik a történet – méghozzá jó okkal. A csavaros cselekmény vége visszaköt a társadalmi tablóra – a szórakoztató történet mélységgel párosul. Reméljük, lesz folytatás is!

(General Press Kiadó, 2023, 384 oldal, ára 4490 Ft.)

A következő képen írója kezében látható a könyv.

Török András művelődéstörténészt 16 éve ismerem. András volt már: műfordító, tipográfus, angoltanár, kulturálisminiszter-helyettes, a Mai Manó Ház és a Summa Artium alapító igazgatója, az NKA (Nemzeti Kulturális Alap) elnöke és most (többek között) ő a Fortepan önkéntes menedzsere.

2018 és 2019 között remek könyvajánlóit ezen a felületen is publikálta, ezt a gyakorlatot elevenítjük fel blogfolyamunk csütörtöki napjain 2023/24-ben. (Tényleg páratlan Budapest útikönyvéről itt olvashattok.) A 2010-ben András által indított Vademecum Könyvklub tagjai egy kulturális ajánló hírlevél mellett havonta egy könyvet is kapnak, a hírlevélíró gondos választása szerint. E klub 2017 januártól rendszeres író-olvasó találkozókkal és más különleges művészeti eseményekkel bővült, a még több élmény érdekében. Jelentkezni a Könyvklub titkáránál, Kajta Barbaránál lehet: titkarsag@summa-artium.hu, +36 1 318 3938. A B42 kóddal 4.2% kedvezménnyel vásárolható meg a klubtagság, melynek magam is lelkes résztvevője vagyok. Mindenkinek szívből ajánlom! (Blogger42, a szerkesztő.)