George Orwell ventillátorként pörög a sírjában

A háború: béke. A szabadság: szolgaság. A tudatlanság: erő.

George Orwell (AKA Eric Arthur Blair) 1984 című disztópiáját gépiratos szamizdatként olvastam először a gimiben, még a nyolcvanas évek közepén. A gengszterváltás rendszerváltás után nem gondoltam volna, hogy majd néhány új, már kapitalista kormány, 3-4 évtizeddel később, nem figyelmeztetésnek veszi, hanem használati utasításként használja majd e szöveget. Óceánia címben idézett Angszoc (IngSoc) Pártjának hármas jelszavát persze nemcsak a Fidesz, hanem sok más nemzetközi entitás is magáévá tette a 21. század elején. A népek kognitív disszonanciáját dupla gondolkodásra (doublethink) való felhívással feloldani kívánó politikus mára mindennapossá vált. (Az pedig már meta-meta, hogy Bóka János, a Fidesz jelenlegi pofozózsákja frakcióvezetője a 2025-ös CPAC rendezvényen az említett  AngSzoc jelszavával ijesztegette az egybegyülteket…

A háború: béke.

Trump és Putyin „béke-tankjai”, „béke-rakétái” és „béke-drónjai” olyanok, mint a „jelzős demokráciák” elnevezései, amelyek esetében a jelző és a jelzett szó tulajdonképpen harcban állnak egymással. Némelyik kommunista diktatúra is népi jelzővel látta el a demokrácia szót, illetve olyan országok tartották fontosnak beemelni a nevükbe a demokratikus tagot, akik nyilvánvalóan nem voltak azok. (Pl. Német Demokratikus Köztársaság, Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, Kongói Demokratikus Köztársaság stb.) 2011-ben a Magyar Köztársaság Magyarországra átnevezése is (bár más lapra tartozik) beszédes… Putyin szuverén/irányított, Orbán pedig illiberális demokráciáról hadovált országában. (Utóbbi doktorminiszterelnökfőtolvajúr szirupos béke-hozsannája is háborús retorikával és olcsó riogatással volt megtámasztva.) Nevezhetjük tehát bátran mindezt a politikai nyelv korrumpálódásának, vagy csak simán az opportunista spin dokik és think tankjeik verbális átkeretezési gyakorlatának.

A jelenleg is zajló nemzetközi „preventív ellenforradalom” tehát sikeres, hiszen nem a vertikális, szegény-gazdag tengely végpontjainak gyorsuló távolodására koncentrál a lakosság nagy része, hanem a horizontális tengely identitáspolitikai eszközökkel gerjesztett ellenség-párjainak „háborújára”. (Bal/jobb, szuverenitás/globalizáció, város/vidék, heteroszexuális/LMBTQ+, kék/fehér/pink gallér stb.)

A szabadság: szolgaság

Ahogy már többször leírtam, az ismert okok miatt a véleménybuborékok és a social media visszangkamráinak fala vastagodik. A véleménydiktatúrák „kognitív lágerekbe” zárt, átlagos népe a könnyebb ellenállás felé halad, ezért önálló, kritikai gondolatok híján, leginkább csak a törzse előrágott konzerv-igazságait és mémjeit büfizi fel. Továbbra is nagy az igény itthon egy jó diktátorra (erős vezetőre), aki megmutatja, hogy merre van előre. Ha dagad a Duna, gumicsizmában, ha apad, feltűrt gatyában. 

A nagyobb szabadság több felelősséggel is jár, ezért fél tőle az utca embere.

Ha nem így lenne, Orbán a polgárosodás propagálása helyett, nem bújt volna Kádár bőrbe az elmúlt évtizedekben. Kádár János, a „legvidámabb barakk” házmestere, egyszerre „védett meg minket” a nagy medvétől és a bűnös nyugattól. Orbán hintapolitikája ennél messzebb ment, mert az USA-Kína-Oroszország mamut csorda lábai között szaladgálva kiabált kígyót/békát az EU-ra. (A tőlük kapott pénzből vásárolt és felépített csatornákon.)

A tudatlanság: erő.

Ha egy törzsiesedett tömegember nem rendelkezik kritikai gondolkodással, és elhiszi a mindenkori kormány ellentmondásos propagandáját (duplagondol), akkor nem lázad fel, így a néplélek irányíthatósága és az aktuális adminisztráció hatalma megmarad. Többször írtam már ezen a felületen a lumpen prolihisztor karakteréről. Biztos Ti is ismeritek a korlátoltságára és maradiságára büszke bunkó archetípusát, akiből felváltva dől az anakronisztikus mito-logika és a folklorisztikus archaizálás. Ez a „bigott fertőzés” nem a kék gallér sajátja, éppúgy meghonosodhat a kultúráját vesztett burzsoázia tagjai között is. Vagy akár egy egész „be- és elzárkózó”, alacsony társadalmi mobilitással rendelkező xenofób országban, ahol a fejlődéssel és haladással szemben álló, makacs-buta ellenállás lesz kiemelt érték.

A kaotikus(nak mondott) világtól (és gyakran emiatt az igazságtól) való elzárkózás az ilyen szemellenzős ember „tiszta”, „romlatlan” és „eredeti” mikrokörnyezetét hivatott megvédeni a nagyvilág ördögi betüremkedéseitől. Így hamar eljuthatunk a nacionalizmusig, etnicizmusig, sőt, akár a rasszizmusig, fasizmusig. (A panaszkodáskultúra egyébként is nemzeti sport itthon.)

A politikusok pedig egyre hatékonyabb online eszközöket (social media, AI ügynökök, deepfake videók, fake news stb.) kapnak ahhoz, hogy ezt a törzsiesedést kihasználva, ügyesen folkrolizálják és idealizálják az ún. „népet”, „hazát”, vagy a „nemzeti értékeket”. A kör bezárulni látszik…