A farmernadrág

A huszadik század egyik legbefolyásosabb tervezője, Yves Saint Laurent mondta egyszer, hogy elégedett azzal, amit a divatban létrehozott, de azt nagyon sajnálja, hogy a farmert nem ő találta ki.

A legendás tervezőnek igaza volt, a farmer mára a divat örök klasszikusa lett, megkerülhetetlen, nélkülözhetetlen és megunhatatlan. A divatvilág jelentős szakírói ugyan egy jó évtizede temették már, és megírták nekrológjaikat, de a kék pamut nadrág változatlanul köztünk van, sőt talán még soha nem volt ennyire népszerű, ennyire sokarcú és ennyire változatos.

Ma a farmer nélkül nincs utcakép, nincs valóság. A farmer generációkat és ezzel korszakokat köt össze, demokratikus, hiszen széles ársávban elérhető. Casual jellege ellenére, része lehet az üzleti lazább megjelenésnek, a hétköznapi és hétvégi életünknek, de akár alkalmi viselethez is kombinálható. Stílusos kísérő, mert üzenete mindig a viselő személyéhez, öltözetének más darabjaihoz igazodik!

Ezer arca közül, mindenki megtalálhatja, a számára leginkább megfelelőt!

Versace a kilencvenes években estélyi tafthoz és selyemhez párosította, Ralph Lauren pedig előszerettel kombinálja szmokinghoz és csokornyakkendőhöz. A farmer olyan, mint a fehér ing, ezer arcú, mégis egyéniséget ad, ha bátorsággal és fantáziával kombináljuk.

A farmernadrág (blue jeans) története munkásnadrágként indult, majd a vadnyugat meghódítóinak, az aranykorok névtelen hőseinek volt legfontosabb darabja. Igazi stílusát és nimbuszát a cowboy kultusznak köszönheti. Ez a legendás múlt az, ami a mai napig eredetiséget és örök stílust kölcsönöz ennek a ruhadarabnak. A múlt század harmincas és negyvenes éveiben, Amerika-szerte már a legkedveltebb hétvégi ruha volt, európai térhódítása viszont csak a második világháború utáni időkben kezdődött el.

Az ötvenes években a jeans Európában a szabadságot és a másságot jelentette. A hetvenes évek hippi korszakának igazi szimbólumává vált, majd a nyolcvanas évektől klasszikus darab lett. Felfedezték a tervezők, megjelentek a designer jeans márkák, beszivárgott ez által a presztízs rétegek ruhatárába is.

Gianni Versace jeans couture vonalával olyan korszakot nyitott, amely a farmert beemelte a luxus termékek közé.

Így lett a jeans a túlélésért harcoló aranyásók munkásnadrágjából, a párizsi, milánói luxusszalonok keresett kedvence. A milánói Giorgio Armani pedig a fiatalos élet szinonimájává tette, és jeans vonalával meghódította a világot. A Dolce & Gabbana kollekció, Cavalli provokatív bemutatói, Chanel és Dior éppen olyan természetességgel nyúl a farmerhez, mint a Levi’s a Zara vagy éppen a Burberry.

A farmernadrágot számos formában és színben dobták már piacra, az adott kor divathóbortjainak megfelelően, de a stílusos emberek számára a mai napig a klasszikus ötzsebes az igazi, feszes fenék- és combrészével, kék színben. Hosszú ideig divatosnak számított a széles combrésszel és szűk alsó szabással készített répa fazon, ezt követték a különféle párhuzamos szárú és trapéz megoldások, majd végül piacra kerültek a túlméretezett és bő fenékrészes „oversize” modellek is. Az utóbbi évtizedek különc szabászati hóbortjai után, lecsendesült a tervezők fantáziája, és a farmer visszatérni látszik klasszikus értékeihez. Mára a farmerdivat ismét mentes a szélsőséges díszítőelemektől, demokratikus és mindenki számára elérhető.

Tom Ford, a divatvilág nagy provokátora, farmer modelljeit logó és minden megkülönbözető jelzés nélkül dobta piacra, ezzel is azt hirdetve, hogy az egyszerűség a farmer igazi mondanivalója. A farmerek preztízsét ma egy-egy különleges részlet, az aprólékosan finom, nem egyszer részben kézi kidolgozás és a válogatott alapanyagok adják.

A klasszikus farmert a hagyományosan kialakult szabása különbözteti meg leginkább a többi nadrágtól. Ez az ötzsebes megoldás, ami elől oldalanként két íves bevágott zsebet, valamint a jobb oldalon egy a zseben belülre érő pót-zsebet, és két, a fenék részen elhelyezett rávarrott zsebet jelent. Sok farmer készül sztreccs és más kevert alapanyagokból, ezek szinte ráragadnak a viselő vonalaira, „második bőrként” viselkednek, sajnos nem egyszer elrettentő példával szolgálva az önkritika teljes hiányáról.

A zsebek széleit patenttal is rögzíthetik, ez a patent egyfajta céges jelzés is, mint ahogy a hátsó zsebeken végigfutó hímzett vagy varrott mintázat is egyediséget és beazonosíthatóságot kölcsönöz a különféle modelleknek. A zsebek mérete és elhelyezése a fenék formáját jelentősen befolyásolja, gömbölyítheti, laposíthatja, kiemelheti azt.

A farmer vásárlás esetén ezért különösen fontos, hogy a ruhadarab és test kapcsolatát a hátsó oldalról is megvizsgáljuk!

A klasszikus nadrág természetesen gombokkal záródó slicc résszel készült, ezt a hagyományt ma a cégek időről időre felváltják a cipzáras megoldással, de az igazán autentikus darabok csak gombos verzióban közkedveltek. Az, hogy valaki farmert visel, ma már nem kérdés, a világlátását, stílusosságát ma az jellemzi, hogy melyik típust, melyik szabást, színt, kivitelt és árszintet preferálja.

A farmert lehet „ápoltan”, „klasszikusan” és „viseltes” felfogásban hordani. Ma a nadrág szabása, alapanyaga és kidolgozása határozza meg helyét a ruhatárban. Sok gyártó limitált szériákkal jelent meg a piacon, mások éppen a régi korok felé fordulva a farmer eredeti „életérzését” idéző vintage kollekcióval jelentkeztek. Egyesek a ruhadarab átlagosságára és praktikumára, mások szexisségére és provokatív erotikájára helyezik a hangsúlyt! A farmer lehet a múlttal összekötő kapocs, de egy új világ preztízs darabja is. Lényegében, ahány farmer, annyi életérzés, ahány stílus, annyi viselési szokás, és ez által egy, az életünk adott szakaszában ránk jellemző történet.

A farmer kiválóan párosítható fehér pólóval, vagy színes selyem inggel, viselhető kasmír pulóverrel és bőrdzsekivel. Üzleti megjelenésnél az ápolt farmer kiválóan megfér az aranygombos blézerrel, vagy akár egy Chanel stílusú kabáttal. Egy flitteres fényes felsőt kísérve pedig kiváló és szexi társ az éjszakában.

Ez a ruhadarab mindent kibír, ha jó ízléssel és érzéssel kombináljuk!