A kék (vérű) V-Rod indexszel keményít fel

Kétségtelenül szép darab volt már az első verzió is, de miután kipróbáltam, rögtön éreztem, hogy „nem az én motorom”. Értem én a marketing koncepciót, de számomra ez a „modern-kiméra” konstrukció inkább hátrány, mint előny. Már csak ezért is kíváncsi voltam, hogy a Sapi-Hunyadi Kornél duó 2009-ben mit hozott ki ebből a vasból. A motor színvilága hasonló ahhoz a, szintén Sapi által épített Café Racerhez, amelyről szintén ezen a blogon számoltam be. Ahogy a képeken is látszik, a „beavatkozás” meglehetősen radikális volt. A kormányról (akár menet közben is) állítható légrugós futómű például teljesen önálló fejlesztés. „Persze” a komplett futóművet (légrugót és a lengéscsillapítót is), a féktárcsákat és a kerekek küllőit, valamint az agyat is a Nagy Duó tervezte.

A hátsó kerék egy autó felni felhasználásával készült.

Bár sok autó keskenyebb gumikon érintkezik a talajjal… Sapiék decensen a légszűrőházba „rejtették el” az elektromos kompresszort, amely biztosítja a szükséges nyomást. A kompresszorból kiáramló levegő, egy szíjakkal a motorhoz rögzített „rejtélyes” fekete palackban „lapul” ideiglenesen, ahonnan az első vagy a hátsó rugóstagba áramlik, ha szükséges. Az átalakított indexgombokkal pedig szabadon szabályozhatja boldog tulajdonosa a légrugók nyomását. Ennyi. Ha jobb fordulónál elfelejtkezik magáról, elöl keményít, ha balra mélázik el, hátul.

Így megy ez.

Képek: Motorrevü