Navigare necesse est

A következő sorokat hat évvel ezelőtt írtam:

A „nem hajózók” mindig megdöbbennek azon, hogy a vitorlás (quasi) „szembe szélben” is tud (persze kreuzolva) cirkálni/közeledni végcélja felé. Persze ilyenkor hosszabb utat kell megtennie a célig, és ha erős a „szembe szél”, jóval kényelmetlenebb is lehet az utazás, de: „hajózni muszáj.” Egy jogi vagy természetes személy felkészültsége, alkalmazkodóképessége és hite köré sokféle objektív mikro- és makrogazdasági környezet épül fel élete során, periodikusan (és törvényszerűen) váltogatva egymást. Nyilván ezen pozitív és negatív változások mértéke koronként változhat és változik is.

A gazdag, bő esztendők az emberek józan értékítéletét eltompíthatják, a messzebb tekintőket azonban általában stabilizálják, hiszen tudják, hogy menetrendszerűen érkezik a KNM (Következő Nagy Megmérettetés), aminek célszerűbb és biztonságosabb bő erőforrásokkal nekivágni. Lee Wallek általam sokat emlegetett idézete szerint:

„Sok hely van a csúcson, de annyi azért nincs, hogy leülhess.”

A KNM tettekre és aktív paradigmaváltó „újragondolásra” készteti a változni képes embereket. Kiemelt jelentőségű azonban, hogy az első, magasabb alkalmazkodási képességet igénybe vevő szituációra hogyan reagál az ember lánya/fia/cége. Ha a külső kedvezőtlen tényezők kritizálása mellett maga nem változik meg, akár egész (passzív) életére rosszul szocializálódva „megtanulhatja”, hogy ő csak egy sodródó, magatehetetlen papírgalacsin a külső hatalmak (Fortuna és Tsa Zrt.) által szabályozott vízfolyamban. Ugyanakkor, dialektikusan megközelítve ezt az összefüggést, a KNM-ek ciklikus oldalazását gyakran robbanásszerűen kitörő KNK-k (Következő Naaagy Kas(s)za) követik. Ahogy Erőss Zsolt mondta sok éve, egy a Figyelőnek adott interjúban:

„A passzivitás nem érték.”