Member of Group ›
A lemondásról
Csütörtökönként locsogunk/ fecsegünk az Életről. Meg mindenről.
Obersovszky Gyula
Magánzó
Szinteld magad a világra, légy magasabb, mint az árja.

A lemondásról

Az ember két dologról nem mond le szívesen. Az igazáról és a birtoklási vágyáról.

Ez a két dolog béklyózza meg leginkább, ezekért fizeti a legmagasabb árat. Az igazáért a boldogságával fizet, (mint ahogy azt egy korábbi bejegyzésemben már részletesen kifejtettem) a birtoklásért pedig a szabadságával.

Nos nem muszáj se boldognak lenne, se szabadnak, de akkor ne is adjunk hangot ez iránti vágyainknak, fogadjuk el, hogy saját magunk állunk a boldogságunk és a szabadságunk útjában! Jó-jó, de, ha a birtoklási vágyunkról lemondunk, mi motiváljon bennünket, miről szól a harc, karrier, a személyes szebbre, többre vágyás, mitől leszünk mi jobbak és szebbek, szexibbek másoknál?

Társadalmunk leginkább a költekezési szokások mentén rétegződik.

Az a jobb, az a menőbb, az az irigylésre méltóbb, aki többet megengedhet magának. Ráadásul a fogyasztás a jólét záloga. csökken a fogyasztás, jön a recesszió, jön a recesszió, nő a szegénység. Az egész piacgazdaság egy kényszerpálya, egy csapda. Ennek megfelelőek a reklámszövegek, amik azt sugallják, szép, okos és jó csak akkor lehetsz, ha betartod a játékszabályokat.

Ezzel a szemben egy ókori bölcselet így vélekedik:

Az ember nem attól igazán gazdag, amije van, sokkal inkább attól, amiről méltósággal lemondani képes.

Első hallásra cinikusnak tűnik: ez a szegények vigasza. Csak a vájtfülűek hallják ki a lényeget, ami a „méltósággal” szóban rejlik. Mert a méltóságnál nagyobb érték emberi dimenzióban nem létezik.

Az ember csupaszon jön a világra és jószerével úgy is távozik – vagyonát nem, csupán méltóságát tarthatja meg, mert az még a halál után is elidegeníthetetlen. A vagyonnal más a helyzet. Hiába veszünk meg bármit, illúzió abban a hitben áltatni magunkat, hogy az a miénk. Bármi legyen is az, csak átutazóban van nálunk és bármikor elveszíthetjük.

Semmi sem csalfább a birtoklásnál.

Az a tied, ami mindig is az volt. A fejed, lábad, orrod, ítélő-, vagy döntőképességed. De nem a párod, vagy a gyermeked. Ők nem azért vannak melletted, mert a tieid. Csupán szeretetből, vagy ráutaltságból. Ha ezek az összetartó erők megszűnnek, akkor már egyik sem tied. Vagyontárgyaknál még rosszabb a helyzet. Azok téged birtokolnak. Minél több van belőlük, annál jobban gúzsba kötik az életed, annál inkább rabul ejtenek és kényszerpályára helyeznek.

És hogy miért nem veszik ezt észre sokan? Mert ők valójában sosem vágytak a szabadságra, a szabadság számukra félelmetes, kiszámíthatatlan és nyugtalanító. Ezzel szemben a „rabság” egy kényelmes és biztonságos állapot. Nos, függetlenül attól, hogy viszonyulunk a birtokláshoz, mit tartunk fontosnak, a pénz akkor is fontos, mert az ember a méltóságát valahol a pénztárcájában őrzi. Elég arra gondolni, hogy érezzük magunkat, amikor kölcsön kell kérnünk, vagy a pénzhiány hoz bennünket megalázó helyzetbe.

Szemben a megvásárolt értékekkel, amik bekerülnek a hátizsákba és hátunkat nyomják, a pénz a könnyedséget és a lehetőségek terét biztosítja. Persze csak amíg el nem költjük. A pénz maga lenne a szabadság, ha nem olyan agyafúrt módon találták volna ki. Értékét ugyanis csak akkor őrzi meg, ha jól van befektetve, és ez további gond és nyugtalanság forrása. A jólét nő, varázslatos szépségű, izgalmas, szórakoztató, kényelmünket szolgáló, szexi tárgyak, járművek, ingatlanok vesznek bennünket körül és én a lemondásról papolok? Hogy jön ez össze?

Úgy, hogy a valós szükségleteink és mindaz, amivel körülvesszük magunkat, köszönő viszonyban sincsenek egymással.

Szükségleteink határait átlépni azonban többnyire káros, azt a testi-lelki egészségünkkel fizetjük meg. Nem ehetünk büntetlenül többet, mint amennyire szükségünk van, legfeljebb minőségibbet, vagy drágábbat. Nem fordíthatjuk figyelmünket folyton csak fölösleges költekezésre, mert az belső értékeink rovására megy. A lemondásban spirituális értékek rejlenek, minden amiről lemondunk, belső világunkat gazdagítja, hiszen már a puszta felismerés, mi az, amire tényleg szükségem van, egyfajta bölcsességet feltételez.

Ebből is látszik, hogy a lemondás nem épp a fiatalok sportja.

Vannak lelkiismereti, világnézeti, vallási gazdasági vagy akár életstílusbeli sajátosságok, amik irányadóak a lemondásban. Van aki azért mond le a húsfogyasztásról, mert együtt érez az állatokkal. De ennek lehetnek vallási okai is. Sokan azért nem vesznek saját autót, mert a car sharing számukra kényelmesebb, vagy kifizetődőbb. Hasonló meggondolásból nem vásárolnak ingatlant – inkább bérelnek – mert így érzik magukat rugalmasabbnak, szabadabbnak. Sokan a profán földi örömökről mondanak le, hogy életüket mások megsegítésének szenteljék. Az egyház pedig a cölibátussal, a testi örömökről való lemondással, a lelki élet kiteljesülését szorgalmazza.

Számtalan példát lehetne még sorolni, de hogy ki miről mond le, azt mindenkinek szíve joga eldönteni. Természetesen azt is, hogy miről nem. Nem árt azonban tudni – a kezdő gondolathoz visszatérve -, hogy a lemondás számos esetben a személyes kiteljesedés és szabadság záloga.

Csapat

 Marvin
Marvin Says
Kedvelem a jó kérdéseket. Néha fontosabbak, mint a válaszok.
Kutvölgyi Pál
Blogger42
Írni, olvasni, fotózni és motorozni szeretek, számolni tudok.
Regős Dániel
The Dealer
A zene az se rossz, a zene az nagyon jó! Ezért csináljuk!
Schiffer Miklós
Schiffer Style
A stílusos élet fontosságának hirdetése.
Obersovszky Gyula
Magánzó
Szinteld magad a világra, légy magasabb, mint az árja.
Phenom' enon
Phenom'enon
A Phenom’enon magazin 2010-ben indult, fiatalokhoz szóló, független online kulturális portál.
Korábbi vendégíróink
Balázsi Dia & Peti 
My Little Melbourne Family
Mindegy honnan jössz, a lényeg, hogy tudd hová tartasz, és míg odaérsz, légy jobb minden nap.
 Ernyey Béla
Ernyey Béla
Színész
 Erőss Zsolt
Eross Zsolt
Hegymászó
 Fabricius Gábor
Fabricius Gabor
Head of Innovation
 Dr. Farkas András
Farkas András
biztosítóalapító
Gecser Ottó
gecserotto
A kisnyugdíjas ahol tud, segít.
Guld Péter
GuldPeter
Kaotikus életet élő, szentimentális motorkerékpár-őrült.
Hoffmann Petra
Petra
Ha pokolra jutsz, legmélyére térj: az már a menny. Mert minden körbe ér.
Kertész Bálint
Videographer @ 42BIT
Tizennégyszer láttam a Keresztapa-trilógiát.
 Lakatos Márk
Lakatos Mark
Stylist
 Lang Viktória
Lang Viktoria
Lakberendező
 Litkey Farkas
Litkey Farkas
Vitorlázó
Mei Mei
Mei Mei
Stylist
Trunkó Bence
Shadowriter
Az vagy, amit nézel.
Török András
Simplicissimus
Olvasni jó, a könyvet továbbadni kúl.
Pályázott vendégíróink
Hegedűs Ágota
hegedusagota
Hegedűs Ágota
Somogyi Richard
somogyirichard
Grafikus, belsőépítész.
Tóth Olivér
totholiver
Creative Image Artist
Vécsei Rita Andrea
vecseiritaandrea
Büntetőbíró, majd mindenféle szöveg író.

Kapcsolat

Elérhetőség
Blogger 42
Bálna Budapest / Hygge,
1093 Budapest, Fővám tér 11-12.
+36 30 920 920 1
info@group42.hu
 
Smile
Culture
Shop
Photo
Video
Music
Ride
Home
Cloud
Art

A weboldalon cookie-kat használunk, amik segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. Weboldalunk további használatával jóváhagyod, hogy cookie-kat használjunk. Adatkezelési tájékoztató

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás