Alice Oseman: Fülig beléd zúgtam 1.

E hírlevél már számos jelentős, olykor jelentős képregényt ajánlott olvasói figyelmébe.

Ez a két évvel ezelőtt magyarul megjelent nevezetes, világsikerű képregény eddig elkerülte a figyelmemet. Pedig eme „fóliázott” könyv tavaly megjárta a propagandagépezet összes bugyrát. Egy barátom frissen kiolvasott könyvei között pillantottam meg, és rögvest el is kértem. A beharangozó szöveg, a könyv címlapjának hátán így szól:

„Charlie és Nick egy suliba járnak, de nem ismerik egymást… mígnem egy napon egymás mellé ültetik őket. Charlie pedig hamarosan belezúg Nickbe. Kár, hogy semmi esélye nála. Nick tipikus rögbis fiú, és biztos, hogy csak a lányok érdeklik. (…) Lehetséges, hogy Charlie érzései viszonzásra találnak? Derítsd ki te is!”

Kellemes és jó olvasmány, de aligha tartozik a nagy és felejthetetlen történetek közé. De két szempontból fontos is. Egyrészt amiatt, hogy egy olyan történetet mesél el, amelyet csak képregényben lehet elmondani – lefogadom, hogy az élőszereplős filmváltozat banális és megjósolható. Másrészt lefegyverzően természetes a hangja. Egy csipetnyivel hozzájárul a társadalom felszabadításához.

A szerzőről (1994) már hallottam, hogy tizenkilenc évesen jelent meg az első regénye, és a kezemben tartott történet 2016 óta fut az interneten. Az első kötet nyomdai költségeit rajongói dobták össze a Patreon és a Kickstarter adománygyűjtő oldalakon. A két tucat legnagyobb adományozót, ahogy illik, meg is nevezik. A szerzőről többek között egy alighanem félrefordított mondat olvasható a hátsó borító belsején:

„Gyakran bámul céltalanul a számítógépe képernyőjére, megkérdőjelezve a lét értelmetlenségét, és bármit elkövet azért, hogy ne kelljen irodai munkát végeznie.”

A Könyvmolyképző Kiadó a kolofonban törvénytisztelő módon jelzi, hogy „a könyvben homofóbia és fizikai bántalmazás kerül megjelenítésre”, de Alice Oseman hangütése ennek ellenére teljesen vígjátéki és könnyed. Ám minden oldalnak van tétje. Ahogy Kránicz Bence írta a 24.hu kritikájában a képregényről – amelyen jócskán érződik a japán mangák grafikai hatása –

„a Heartstopper, szóljon bár két gimnazista fiú szerelméről, kifejezetten családbarát olvasnivaló”.

Nem tartozik azok közé a képregények közé, amelyek minden tekintetben kiemelkedőek. Grafikai stílusa kicsit elnagyolt, de „még elég jó” ahhoz, amit ki akar fejezni. Oseman dramaturgiai érzéke viszont kiemelkedő. Minden lapon magával ragad, akkor is, ha szándékosan nem tölt ki minden négyzetcentimétert. Izgalmas olvasni akkor is, ha a cselekmény (korántsem mindig) kiismerhető irányba kanyarodik. Az amerikai középiskolák világa a sorozatok egyik legkedveltebb tárgya. Ezen az unalomig ismert terepen végez mélyfúrást a kamaszok lelkivilágban a szerző.

(Heartsopper 1, Hodder and Stoughton, 2018 Magyar kiadás: Könyvmolyképző Kiadó, 2022. Fordította: Riesenberger Mónika. 288 o., 3299 Ft.)

Török András művelődéstörténészt 17 éve ismerem. András volt már: műfordító, tipográfus, angoltanár, kulturálisminiszter-helyettes, a Mai Manó Ház és a Summa Artium alapító igazgatója, az NKA (Nemzeti Kulturális Alap) elnöke és most (többek között) ő a Fortepan önkéntes menedzsere.

2018 és 2019 között remek könyvajánlóit ezen a felületen is publikálta, ezt a gyakorlatot elevenítjük fel blogfolyamunk csütörtöki napjain 2023/24-ben. (Tényleg páratlan Budapest útikönyvéről itt olvashattok.) A 2010-ben András által indított Vademecum Könyvklub tagjai egy kulturális ajánló hírlevél mellett havonta egy könyvet is kapnak, a hírlevélíró gondos választása szerint. E klub 2017 januártól rendszeres író-olvasó találkozókkal és más különleges művészeti eseményekkel bővült, a még több élmény érdekében. Jelentkezni a Könyvklub titkáránál, Kajta Barbaránál lehet: titkarsag@summa-artium.hu, +36 1 318 3938. A B42 kóddal 4.2% kedvezménnyel vásárolható meg a klubtagság, melynek magam is lelkes résztvevője vagyok. Mindenkinek szívből ajánlom! (Blogger42, a szerkesztő.)