Jacobo Bergareche: Tökéletes napok

Friss, magával ragadó könyv egy Magyarországon nem ismert spanyol szerzőtől.

A szerző a szépirodalom és a tényirodalom határvidékét szemelte ki vadászterületének. A Tökéletes napok műfaját talán pszeudo memoárnak lehetne nevezni. A könyv főhőse a Madridban élő újságíró, Luis, aki a fél világot átutazva a texasi Austin városába érkezik. A hatalmas helyi levéltárban William Faulkner, Nobel-díjas író magánlevelezését kutatja, eközben egy házasságon kívüli szerelmi kapcsolat dokumentumaira lel. Ezt párhuzamba állítja saját viharos viszonyával, amelyet egy konferencián kezdett egy mexikói építésznővel, akivel néhány éven át visszatérően találkozgatott a világ különböző pontjain.

A könyv nagy része a Camilával töltött mámoros napok történetének felidézésével telik. Az írás idejében ez a kapcsolat már megszakadt, és nem a narrátor akaratából. Ezért az alaphangot leginkább a sóvárgás határozza meg. A kapcsolat emléke még eleven és örömteli, de közeleg az idő, amikor ez gyászba és szenvedésbe fordul majd át. Luis szerelmi története kísértetiesen hasonlít Faulkner és Meta Carpenter történetéhez.

Vagy ezt Luis csak bemeséli magának?

Faulkner a szerelmes leveleiben sokat rajzolt – ezt Luis is eltanulja, saját, Camilának írt leveleit is teletűzdeli pálcikarajzokkal, ezek segítségével idézi fel a „tökéletes napokat”. Az ilyen napokon a szerelmesek számára elsüllyed igazi világuk, mintegy szabadságra mennek onnét. És ne csak az ágyban töltött boldog órákra tessék gondolni – ebben a könyvben van például pingpongozás, reggelizés, csavargás, őrült táncolás egy honky tonk típusú szórakozóhelyen, ébredés másnap reggel (ez köztudomásúan nehéz helyzet).

Luis, mint várható volt, házas ember, három gyermek messziről boldognak tűnő apja. A könyv vége felé gondolatai egyre többet kalandoznak felesége, Paula körül. A végén egy hosszú, őhozzá intézett, nagyon komplex levelet olvashatunk, amelyben beszámol neki Faulkner leveleiről, és megvallja, hogy nem bír tovább élni ebben a kiszikkadt házasságban. Felidézi az egymással töltött tökéletes napokat, és tesz egy érdekes javaslatot egy alternatív életre. A hosszú levél két nagyon rövid, de nagyon szép szóval fejeződik be, imígyen:

„Szeretlek. Csókollak.”

Hát igen. A férfiember az égiek egyik legvisszataszítóbb alkotása… Vagy Luis csak egyike annak a sok millió középosztálybeli, házas férfinak, aki azt hiszi, hogy jobb férj lesz attól, hogy mást is szeret?  Tanulságos, szép könyv, amely mintegy mellékesen több tucat facsimilében közölt Faulkner levéllel örvendezteti meg az olvasót. Mekkora stiliszta – még magánleveleiben is! Egyetemi mesterem nem hiába lelkesedett érte. Évtizedek óta halogatom, hogy elolvasom fontos könyveit. Talán majd most. 

(Los días perfectos, 2021. Magyar kiadás: Park Kiadó, 2024. Fordította: Várnai Gina. Borítófotó: suteishi/Getty Images. Szerzőfotó: Belén Garcia-Mendoza. 230 o., ára 4490 Ft.)

Török András művelődéstörténészt 17 éve ismerem. András volt már: műfordító, tipográfus, angoltanár, kulturálisminiszter-helyettes, a Mai Manó Ház és a Summa Artium alapító igazgatója, az NKA (Nemzeti Kulturális Alap) elnöke és most (többek között) ő a Fortepan önkéntes menedzsere.

2018 és 2019 között remek könyvajánlóit ezen a felületen is publikálta, ezt a gyakorlatot elevenítjük fel blogfolyamunk csütörtöki napjain 2023/24-ben. (Tényleg páratlan Budapest útikönyvéről itt olvashattok.) A 2010-ben András által indított Vademecum Könyvklub tagjai egy kulturális ajánló hírlevél mellett havonta egy könyvet is kapnak, a hírlevélíró gondos választása szerint. E klub 2017 januártól rendszeres író-olvasó találkozókkal és más különleges művészeti eseményekkel bővült, a még több élmény érdekében. Jelentkezni a Könyvklub titkáránál, Kajta Barbaránál lehet: titkarsag@summa-artium.hu, +36 1 318 3938. A B42 kóddal 4.2% kedvezménnyel vásárolható meg a klubtagság, melynek magam is lelkes résztvevője vagyok. Mindenkinek szívből ajánlom! (Blogger42, a szerkesztő.)