Kim Thúy: Ru

A különös címet a vietnámi származású, kanadai-francia szerző már az első oldalon megmagyarázza.

„Franciául a ru(isseau) szó »patakot«, átvitt értelemben pedig »patakzó könnyet, vért« esetleg »pénzesőt« jelent. (…) Vietnámiul azonban a ru szónak »bölcsődal«, illetve »(el)ringat« a jelentése.”

Ez a könyv egy sűrű szövésű, takarékos szövegezésű, mesterien szerkesztett visszaemlékezés. Minden oldalát átjárja a derű és az életöröm, pedig gyakran borzalmakról számol be. A szerző még Dél-Vietnám ostromlott korszakában született, az uralkodó elithez tartozó dúsgazdag, kulturált családba. Tízéves volt, amikor felszálltak a szétesés határán álló hajóra, hogy elmeneküljenek egy szabadabb élet reményében. A hajófenéken vészelték át a veszélyes utat Szingapúrig, ahol egy borzalmas menekülttáborba kerültek. Egy idő után Kanada befogadta őket.

A tanárok, a szomszédok, vadidegenek versengtek egymással, hogy mihamarabb beilleszkedjenek.  A könyv szavai kedvesen megnyugtatóak. Stílusa valamiképpen emlékeztet a keleti metszetek szenvedélyektől mentes világára.   Ám ez a könyv jóval több egy bevándorló szenvedéstörténeténél. Az elbeszélés súlypontja egyértelműen a Kanadában zajló jelen. Már az elején megtudjuk, hogy a főszereplőnek van két fia, Patrick és Henri, és utóbbi súlyosan autista. Mintha ők más-más, nem említett apáktól születtek volna. Az is kiderül, hogy a szerző szerelmes természetű, partnereit előszeretettel választja jegygyűrűt hordó nős férfiak közül. 

Kim Thúy történetei egyperces mélyfúrások Vietnám és Kanada XXI. század eleji életéből. A figyelmes olvasó megérezheti, hogy az író kétnyelvű lett ugyan, de nem hasadt személyiség, mint oly sok emigráns. Őt egyértelműen gazdagította az egyszerre két kultúrába ágyazottság. Megejtő a szerző minimalizmusa is, ezzel esélyes a „Marie Kondo legjobb vietnámi-kanadai tanítványa” címre. Nekem a szívemből szólt a következő bekezdés:

„Mindig örülök a költözködésnek, mert jó alkalom arra, hogy könnyítsek a poggyászomon, hogy hátra hagyjak ezt-azt a dolgaim közül. (…) Én sokkal szívesebben emlékszem a bennem zajló, bizsergető élményekre, szédületekre, érzelmi fordulatokra, átalakulásokra, a tétovázásokra és mulasztásokra… Már csak azért is, mert a pillanatnyi hangulatom szerint szabadon alakíthatom őket, míg a merev, rugalmatlan tárgyak csak a terhünkre vannak.”

Szép és fontos könyv egy sikeres bevándorló tollából, aki nem fukarkodik a hálával.

(Park Könyvkiadó, 2024. Fordította: Ádám Péter. A borítót az eredeti alapján készítette Szalkai Diána. 214 o., 4499 Ft.)

Török András művelődéstörténészt 17 éve ismerem. András volt már: műfordító, tipográfus, angoltanár, kulturálisminiszter-helyettes, a Mai Manó Ház és a Summa Artium alapító igazgatója, az NKA (Nemzeti Kulturális Alap) elnöke és most (többek között) ő a Fortepan önkéntes menedzsere.

2018 és 2019 között remek könyvajánlóit ezen a felületen is publikálta, ezt a gyakorlatot elevenítjük fel blogfolyamunk csütörtöki napjain 2023/24-ben. (Tényleg páratlan Budapest útikönyvéről itt olvashattok.) A 2010-ben András által indított Vademecum Könyvklub tagjai egy kulturális ajánló hírlevél mellett havonta egy könyvet is kapnak, a hírlevélíró gondos választása szerint. E klub 2017 januártól rendszeres író-olvasó találkozókkal és más különleges művészeti eseményekkel bővült, a még több élmény érdekében. Jelentkezni a Könyvklub titkáránál, Kajta Barbaránál lehet: titkarsag@summa-artium.hu, +36 1 318 3938. A B42 kóddal 4.2% kedvezménnyel vásárolható meg a klubtagság, melynek magam is lelkes résztvevője vagyok. Mindenkinek szívből ajánlom! (Blogger42, a szerkesztő.)