Az eltemetett óriás

Az író ötéves korában költözött el szüleivel Japánból Angliába, és bár otthon az anyanyelvén beszéltek, iskoláit angolul végezte, Japánt csak felnőtt korában látta viszont. Ma az egyik legsikeresebb brit írónak számít, már négyszer került a Booker-díj döntősei közé, egyszer el is nyerte (A napok hordaléka, 1989). Ishiguro egyáltalán nem követi a legújabb regényírói trendeket, gyakran vállal művészi kockázatot múltban játszódó történeteivel.

Ez a regény például egyetlen hatalmas allegória a feledésről, annak káros és jótékony következményeiről, a házasságról, a hősiességről.

A regény nem sokkal Arthur király kora után, egy tipikus ezüstkorban játszódik, amikor britek és szászok békében élnek egymással. Egy idős falusi házaspár hosszú töprengés után felkerekedik, hogy megkeresse egyetlen fiát egy nem messzi faluban. Nemcsak arra nem emlékeznek, mivel foglalkoztak fiatal korukban, de arra sem, mikor ment el a fiuk. Nem hangzik el, de mintha a nevét sem tudnák felidézni. Axl és Beatrice pontosan tudják, mennyi mindenre nem emlékeznek, „párának” (mist) nevezik egymás közt ezt a jelenséget, amelyet mintha szándékosan eresztettek volna a falujukra vagy országukra.

Ettől eltekintve a könyv eleje sült realista regiszterben szól: a narrátor az a fajta, amit megszoktunk a remek BBC dokumentumfilmekben. Aztán lassan, észrevétlenül bekúsznak a korban természetesnek ható hiedelemvilág alakjai: emberevő félóriások (ogre-k), koboldok (pixy-k) és egy Querig nevű nőstény sárkány (she-dragon). A házaspár mindenféle vészjósló kalandba keveredik az úton, ezek rendre eltérítik őket úticéljuktól. Lassanként kiderül, hogy a párát Querig bocsátotta rájuk.

Egy közeli hegyi kolostorba vetődnek, ahol rájönnek, hogy újdonsült útitársuk – egy vitéz katona – azért jött el ilyen messzire, hogy végezzen a sárkánnyal (nem az emlékek miatt, hanem azért, nehogy bevessék a sárkányt csodafegyverként hazája ellen). Szerepel továbbá a már megöregedett Sir Gawain, Arthur király unokaöccse, akiről egyre-másra derülnek ki dolgok, mert csak megjátssza a vén trotlit…

Ishiguro remek elbeszélő és nagyon nagy stiliszta. Képes az érdeklődést tökéletesen ébren tartani, az olvasót lépten-nyomon meglepni. A sötét reménytelenség szövete néha felfeslik, a házaspárnak időről időre feltolul néhány emlékezetfoszlány. Axl valaha valamilyen jelentős pozíciót töltött be, a gyerek valami veszekedés után távozott, mintha valamilyen hűtlenségi ügy is lett volna, de nem világos, kinek az oldaláról…

Mint Ishiguro legtöbb könyvében, itt is nyitva marad a kérdések nagy része. De néhány fontos titokra fény derül, és bizony jobb lett volna, ha némelyik homályban marad.

Egyáltalán nem szívderítő, de emlékezetes, jelentős könyv.

Falcsik Mari költő bámulatosan alkalmas nyelvet kevert ki a magyar változathoz, amely nélkülöz minden archaizálást, de nem idegen tőle az idős emberek különc nyelvhasználata és a beszélt nyelv mindenféle zamata.

(Európa, 2016, fordította Falcsik Mari, a borítót tervezte Nagy László, 543 o., ára 3990 Ft.)

A 2010-ben indult Vademecum Könyvklub tagjai a hírlevél mellett havonta egy könyvet is kapnak, Török András hírlevélíró választása szerint. A jelenleg 140 tagot számláló klub 2017 januártól rendszeres író-olvasó találkozókkal és más különleges művészeti eseményekkel bővült, a még több élmény érdekében. Jelentkezni itt lehet: info@summa-artium.hu, +36 1 318 3938

(Alapítása óta lelkes tagja vagyok magam is e klubnak. Mindenkinek ajánlom! Blogger42, a szerk.)