Barát vagy haver?

Mindazonáltal azt gondolom, hogy legtöbbünk csak érzi, de nem tudja a valódi különbséget megfogalmazni. Tehát marad a haver sok van, barát legfeljebb kettő, vagy hasonló felszínes definíció. Azt is tudjuk persze, hogy a két fogalom közül melyik jelöl mélyebb emberi kapcsolatot. Arra a kérdésre azonban, hogy mitől barát a barát és mitől haver a haver, ritkán kapok kielégítő választ.

Meglehet sokszor mi magunk mossuk össze a határokat, a kettő nagyon éles kontúrral válik el egymástól.

A barátság ugyanis érzelmi, a haverság érdek alapon áll, persze az érdekek alatt nem kell mindjárt anyagi dolgokra gondolni – szociális igények mentén is megfogalmazódhatnak érdekek, érdekazonosságok. Egy konkrét kategóriába be nem sorolható személyes kapcsolatok tehát nagyjából lefedhetőek a haver, cimbora szóval, de a barátság egy egészen speciális kategória.

Minden más emberi kapcsolatot szövevényes érdekek hálóznak be. Legyen az házasság, párkapcsolat, szülő-gyermek viszony, ezek mindenhol jelen vannak. Az érdektől ideális esetben egyedül a barátság mentes. A barátsághoz nem társul kényszeredetten a harc, mely az élet minden más kapcsolatában jelen van. Az ember harcol a testvéreivel, a szüleivel, társával, szerelmével, de barátja, barátai, a barátság a béke oázisát jelenti számára abban az állandó harcban, amit az élet minden más területén meg kell vívnia. Persze olykor a barátság sem mentes a veszekedéstől, sőt akár egy barátsághoz is kötődhetnek érdekek – bár ez többnyire megterheli a barátságot – de semmiképpen sem pótolhatják az egymás iránt érzett alapvető vonzalmat.

Mert barátságnak álcázott érdekek a báránybőrbe bújt farkasnál is átlátszóbbak.

A barátság – mint az emberi érzések általában – interaktív. Kiindulhatunk abból, hogy a másik hasonlóan érez irántunk mi mi őiránta. A tetszés, szimpátia, vonzalom többnyire kölcsönös. A barát szó éppoly szép és csaknem olyan érzelmi töltéssel bír, mint a szerelem. És miképp a szerelem, a barátság fogalma is nehezen fogalmazható meg egyértelműen. A szerelemhez amúgy is hasonlít sok tekintetben. Az ember miközben haverjaival kritikus, barátaival szemben elfogult, mert barátait nem racionális, hanem érzelmi alapon választja meg.

A barát az ember életének egyik legintimebb résztvevője.

Tud mindenről, mert őelőtte felfedjük esendőségünket – testünk, lelkünk titkait, gyengeségeinket, félelmeinket, hibáinkat. Egy baráttól nem várjuk el, hogy úgy gondolkodjon, mint mi, hogy velünk közös legyen az érdeklődése – ami a havernál már inkább feltétel – semmilyen elvárással sem viseltetünk iránta elég, ha csupán egy hű, jó barát

Míg az ember barátait szereti, haverjait még csak szeretnie sem kell. Elegendő, ha valamely élethelyzet, érdeklődés, sport, üzleti érdek kapcsolja össze hosszabb, rövidebb időre a haverokat, mert a haverságok a szociális igények mentén alakulnak ki. A haverokról az embernek nem mindig jó a véleménye, de nem is ez a fontos. Egy klikk – haveri társaság – akkor is működik, ha azon belül nem mindenki szereti egymást. A klikktagok egyszerűen társaságot biztosítanak egymásnak.

A barátság érzelmi alapon férfiak közt szövődik, a nők sokszor értetlenül, féltékenyen állnak a férfibarátságok előtt, s bár jó esetben elfogadják, nem igazán tudják a férfiak barátságról alkotott felfogását értelmezni. Nem csoda, hiszen a barátság szó számukra egészen más tartalommal bír. A barátnő nem feltétlen barátnőt jelent, sokkal inkább szövetségest, s többnyire a nők „férfimentes“ szingli időszakában jellemzőek. Ezek az „érdekszövetségek“ nem ritkán a célba érés után, vagy annak következtében bomlanak fel.

A nőknél a barátság valahol az igaz barátság és haverkodás közt félúton van.

Az állandó rivalizálás azonban egymás iránt többnyire negatív érzelmeket szül. Mindazonáltal a férfiaknál fejlettebb szociális érzékük folytán kapcsolataikat érzelmek nélkül is jobban tudják kezelni. Náluk a barátság, barátkozás egyfajta szociális érdekközösség, ami azonban férfi kapcsolataik előtt sosem élvez elsőbbséget. Egy nő barátnőjét, ha az kapcsolatának útjában áll, gondolkodás nélkül áldozza fel. Ha pedig netalántán barátnője barátjára, férjére veti ki hálóját, annak jéghidegen képes elvágni torkát.

A férfiak és a nők közti barátságról pedig Karinthyt idézve csak ennyit:

„Vajon miért nincs barátság férfi és nő közt? És, ha van is, vajon miért nincs?“

A férfi-női látszat barátságok mögött minden esetben egyoldalú vonzalmak húzódnak meg. Ami az egyiknek vonzalom, a másiknak praktikus előnyökkel jár. Ebből él a kapcsolat. Ha egyik oldalon sem lenne vonzalom, nem erőltetnék a dolgot. Ha mindkét oldalon lenne, akkor azt már nem barátságnak hívnák.

A érzelmi természetű férfibarátságot a nők fejlettebb szociális érzékével együtt az emberiség őskorától örököltük. Az ember kialakulása során a férfiak fő feladatának vadászat és háborúskodás számított. Mindkét tevékenység bajtársiasságot feltételez, mert érzelmekkel átszőtt közösségi szellem hiányában egy vadász, vagy egy harcos nem képes eredményesnek lenni. A férfiak, akik lényüknél fogva hajlanak a túlzott individualizmusra, a bajtársiasságban képesek, egojukról lemondva, életüket akár másokért is kockáztatni. Ilyen tudattal és ilyen bajtársakkal lehet csak könnyű szívvel harcolni.

A nők ezzel szemben mindenkor a szociális környezet kialakításával, a gyerekneveléssel és a közösségen belüli munkamegosztással foglalatoskodtak. Ehhez inkább józan belátás, fifika szükségeltetett, nem pedig szenvedély. Így tekintve a dolgokra nem szabad abba a hibába esni, hogy a nemek közti különbséget valamilyen ideológia mentén minősítjük.

De persze abba sem, hogy a nők és a férfiak különbözőségét a modern emancipáció nevében teljességgel figyelmen kívül hagyjuk.

A barátság érzelmi telítettségének alátámasztására a világirodalom teli példákkal. A barátság pátoszát és poézisét érzékeltetendő álljon itt néhány kiragadott idézett:

“A jó barát olyan valaki, akivel együtt semmi különöset nem tesz az ember, aztán rájön, hogy a “semmi különös” nagyon is különös. A jó barát mindent elmesél magáról neked. A jó barát olyan valaki, aki tényleg örül, ha győztél, vagy sikert arattál. Olyan valaki, aki előtt nem kell védekezned, és nem kell jó benyomást tenned rá. A jó barát ennek a sok csodálatos valaminek megkapó egyvelege, akivel közös emlékeid lesznek majd, akinek adsz, és akitől kapsz – ő a “most és mindörökké jó barát.”

“Nagyra becsülöm azt a barátom, aki időt talál számomra a naptárában, de még jobban szeretem azt, aki elő sem veszi a naptárát, ha rólam van szó.” Robert Brault

“A barátság oka nem lehet véletlen, sem az egymásra utaltság. Még kevésbé az azonos világnézeti beállítottság vagy politikai célkitűzés. A barátság oka egyedül a barátság maga.” Wass Albert

“A barátság az égvilágon semmit nem követel, kivéve egyvalamit: őszinteséget. Csak ezt az egyet, de ez nem kevés.” Ingmar Bergman

„Ne menj előttem, lehet, hogy nem tudlak követni. Ne gyere mögöttem, lehet, hogy nem tudlak vezetni. Gyere mellettem és légy a barátom.“ Albert Camus

„A barát az, aki mindent tud rólad, és mégis szeret.“ Elbert Hubbert

„A barát nem csak megkérdezi hogy vagy, a válaszra is kíváncsi.“

„A barát ismeri a szívemben lévő dalt, és eldúdolja nekem, amikor kezdem elfelejteni.“ Donna Roberts