Member of Group ›
Szép új felszínes világ
Csütörtökönként locsogunk/ fecsegünk az Életről. Meg mindenről.
Obersovszky Gyula
Magánzó
Szinteld magad a világra, légy magasabb, mint az árja.

Szép új felszínes világ

 
Ami magától értetődő és megszokott, azt nem vagyunk képesek értékelni

Ami magától értetődő és megszokott, azt nem vagyunk képesek értékelni

Furcsa, hogy a természet intelligenciája milyen mélyen befolyásolja még a legcivilizáltabb társadalmakban is az ember viselkedési mintáit. Miközben komoly arckifejezéssel, fontoskodva tesszük dolgainkat, meg vagyunk győződve arról, hogy azt csináljuk, amit eszünk, józan ítélőképességünk diktál, amit logikus ok-okozati összefüggésbe tudunk állítani. Valójában teljességgel megfeledkezve arról, hogy az életben szinte minden lépésünket végső soron az a velünk született program irányítja, mely túlélésünket és szaporodásunkat hivatott biztosítani.

Ha ilyen összefüggésben figyeljük, látjuk a dolgokat, inkább nevetni támad kedvünk, mint komolykodni, mert ha tetteinkért a felelősséget legalább részben a természetre háríthatjuk, mindjárt felszabadultabban nézünk az élet mosolyt keltő dolgaira, s legalább magunkon is nevethetünk önfeledten. Mert akkor egyszeriben világossá válik, hogy a férfiaknál minden a kakaskodásról, a nőknél pedig a pipiskedésről szól.

Minden mondom és valóban minden, még ha ezer áttételen keresztül is. Ezért a férfiak örök versengése, ezért a küzdelem, a karrier, a pénz, a hatalom. És úgyszintén ezért a nők örökös önkínzása, a harc a kilókkal, a fiatalos test, a smink, a szép ruha, ékszer stb.

A mi teljesítmény orientált társadalmunkban a nemeken belüli versengés már-már kóros mértékeket ölt. A férfiak a konditermekben jószerével többet ártanak egészségüknek, mint használnak (de hát persze ez sosem az egészségről szólt), s közben kinézetükkel inkább elriasztják, mint vonzzák a nőket. A nők ugyan ezt teszik a túlzott nőiesség hangsúlyozásával – akkorára „növesztik“ melleiket, hogy elijednek a férfiak. Van persze ez alól egy-két kivétel, de a nők pont azt a férfit akarják legkevésbé. Az izomagy a plázacicával jó párost alkotna, de valahogy ők sem vonzzák egymást.

Ugyanakkor megmosolyogtató a túlélési és szaporodási alapképletből kiindulva látni, hogy a férfiak drága pénzért kilóra szeretnek szerelmet vásárolni, a nők pedig azért csetlenek-botlanak égig érő cipősarkaikon, mert teherbe akarnak esni. A férfiak küzdenek pénzért, hatalomért, mert azt számukra sokkal könnyebb elérni, mint a nők nyelvén megtanulva és az iménti kettőt empátiával, szenzibilitással kiváltani. A nőknek meg árulni könnyebb magukat, mint elfogadtatni, megszerettetni.

Így aztán a természet egyszerű programját bonyolult viselkedéssel zavarjuk össze, s lassan már nincs senki, aki megtalálná lelki útvesztőjéből kivezető Ariadné fonalát. Többnyire látszatkapcsolatok keletkeznek csupán, amik túl felszínesek ahhoz, hogy kiállnák az idő próbáját. Miközben mindkét nem a másikról álmodozik, egyre távolabb kerülnek egymástól. A korszellem az egynemű kapcsolatoknak kedvez. A családmodellnél azonban még ma sincs jobb, s ha kimegy a divatból, nem lép helyére semmi működőképes.

A családi élet ingó alapjain felnövekvő ifjúságon már ma is érezhető, hogy nincs mibe mélyeszteni gyökereit. Ilyetén labilis értékrenddel eleresztve számára a szex inkább öncélú örömforrássá válik, minthogy az két ember bizalomba és szeretetbe ágyazott kapcsolatának intim összetartó erejét jelentse. Aztán a kritikus kort elérve a gyermeknemzés és nevelés kérdése megoldhatatlan problémákat vet fel.

A jóléti társadalom kínálta lehetőségekből valahogy sosem több tudás, nagyobb műveltség, növekvő kulturális igény lesz, hanem felszínes, üres szórakozás és időtöltés. Többet utazunk, de a turizmus eredeti és nemes céljait közben teljesen elfelejtjük. A társadalmi mobilitás teremtette pályaválasztási lehetőségek sem az elhivatottság irányába viszik a fiatalokat, sokkal inkább a divat, pénz karrier szempontjai útmutatóak. Még a párválasztásban is sokszor az aktuális trend érvényesül, a valós érzések figyelmen kívül maradnak.

Az élet dolgai tehát a felszínesség irányában siklanak ki, távolodnak el a természetes mozgató erőiktől. Nem gondolom, hogy ez akaratlagos, hiszen senkit sem tesz boldoggá. Egyszerűen abból indulok ki, hogy az ember felhalmozódott dolgait, az egyre differenciálódóbb világ jelenségeit a valós szükségletein túl csak nehezen, vagy egyáltalán nem tudja kezelni. Persze most lehetne azon vitatkozni, hogy hol van a valós és nem valós szükségletek határa. De hogy szükségleteink túlnyomó részét az egyre növekvő piacok teremtik, az vitán felül áll.

A luxus, a kényelem végső soron többet árt, mint használ. Akinek reggel be kell gyújtani a kályhába, hogy ne fázzon, a meleg sokkal boldogítóbb érzés, mint annak, aki zavarba jön, ha kiesik a fűtés. Vagy egy halász, aki akkor lakik jól, ha kimegy a tengerre, s fog magának valamit, másképp viszonyul az ételhez, mint aki a fele tányérját otthagyja, mert az úgy sikkes. Úgy tűnik, egy egyszerű, szerény élet keretei közt mélyebb tartalmak kerülnek előtérbe, s a kommunikáció is jobban működik.

Mi nem tudjuk már a deficiteket, így az éhséget sem kezelni. Úgy tekintünk rá, mint valami betegségre, amit azonnal orvosolni kell. Egyszer egy ötvenszemélyes luxusbusznak – történetesen én is azon utaztam – azért kellett útközben megállni, mert egy falánk gyerek megéhezett. De ami magától értetődő és megszokott, azt nem vagyunk képesek értékelni. A jóllakottságot sem. Ezért – még mielőtt jó dolgunkba belehülyülnénk – célszerű lenne időnként éhezni, fázni, jól elfáradni, mert e nélkülözések legalább részben ráébresztenének bennünket arra, hogy milyen jól is megy nekünk ebben a szép, új, felszínes világban.

Csapat

 ArtHungry
arthungry.com
Független portfólió építő felület alkotóművészek és a vizuális művészetek iránt érdeklődők részére.
Kutvölgyi Pál
Blogger42
Írni, olvasni, fotózni és motorozni szeretek, számolni tudok.
 Marvin
Marvin Says
Kedvelem a jó kérdéseket. Néha fontosabbak, mint a válaszok.
Obersovszky Gyula
Magánzó
Szinteld magad a világra, légy magasabb, mint az árja.
Phenom' enon
Phenom'enon
A magazin 2010-ben indult, fiatalokhoz szóló, független kulturális portál.
Schiffer Miklós
Schiffer Style
A stílusos élet fontosságának hirdetése.
Korábbi vendégíróink
Balázsi Dia & Peti 
My Little Melbourne Family
Mindegy honnan jössz, a lényeg, hogy tudd hová tartasz, és míg odaérsz, légy jobb minden nap.
 Ernyey Béla
Ernyey Béla
Színész
 Erőss Zsolt
Eross Zsolt
Hegymászó
 Fabricius Gábor
Fabricius Gabor
Head of Innovation
 Dr. Farkas András
Farkas András
biztosítóalapító
Gecser Ottó
gecserotto
A kisnyugdíjas ahol tud, segít.
Guld Péter
GuldPeter
Kaotikus életet élő, szentimentális motorkerékpár-őrült.
Hoffmann Petra
Petra
Ha pokolra jutsz, legmélyére térj: az már a menny. Mert minden körbe ér.
Kertész Bálint
Videographer @ 42BIT
Tizennégyszer láttam a Keresztapa-trilógiát.
 Lakatos Márk
Lakatos Mark
Stylist
 Lang Viktória
Lang Viktoria
Lakberendező
 Litkey Farkas
Litkey Farkas
Vitorlázó
Mei Mei
Mei Mei
Stylist
Trunkó Bence
Shadowriter
Az vagy, amit nézel.
Török András
Simplicissimus
Olvasni jó, a könyvet továbbadni kúl.
Pályázott vendégíróink
Hegedűs Ágota
hegedusagota
Hegedűs Ágota
Somogyi Richard
somogyirichard
Grafikus, belsőépítész.
Tóth Olivér
totholiver
Creative Image Artist
Vécsei Rita Andrea
vecseiritaandrea
Büntetőbíró, majd mindenféle szöveg író.

Kapcsolat

Elérhetőség
Blogger 42
Bálna Budapest / Hygge,
1093 Budapest, Fővám tér 11-12.
info@group42.hu
 
Smile
Culture
Shop
Photo
Video
Music
Ride
Home
Cloud
Art

A weboldalon cookie-kat használunk, amik segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. Weboldalunk további használatával jóváhagyod, hogy cookie-kat használjunk. Adatkezelési tájékoztató

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás