Bill Gates a mesterséges intelligenciáról

Szükségünk van egy tervre, amely biztosítja, hogy a jó hatások felülmúlják a rosszakat. Az AI-korszakba való átmenet az emberiség történelmének egyik legzűrzavarosabb időszakát fogja jelenteni. Eddig nem készültünk fel megfelelően erre az átmenetre. Ha a világ a helyes lépéseket teszi meg, az AI a jó erőt fogja képviselni, és mindenki számára jobb életet teremt.

Egész életem során csak két munkám volt. Az elsőben a Microsoftnál végzett munkám révén részt vettem olyan szoftverek fejlesztésében, amelyek az emberek életét teszik jobbá. A másodikban, amelyet 2008-ban kezdtem el teljes munkaidőben, a Microsoftnál megszerzett vagyonomat adom vissza azzal a céllal, hogy a világot egészségesebbé, műveltebbé és igazságosabbá tegyem. Ez az a munka, amelyet életem hátralévő részében fogok végezni.

Mindkét tapasztalat alakítja a mesterséges intelligenciáról alkotott nézeteimet. Amikor 13 évesen először ismerkedtem meg a számítógépekkel, lenyűgözött az az ötlet, hogy intelligensebbé tegyük őket, és olyan feladatok elvégzésére tegyük képessé a kompjútereket, amelyeket akkoriban csak az emberek tudtak elvégezni. Bár az „AI” kifejezést már a születésem körüli időben is használták, e technológia csak az elmúlt évtizedben ért el jelentős fejlődést. Ma már hihetetlenül sokra képes, és elképesztő ütemben fejlődik tovább. Az AI most először képes helyettesíteni, sőt felülmúlni az emberi kognitív képességeket.

A mesterséges intelligencia vagy a valaha feltalált legnagyobb egyenlőségteremtő entitás lesz, vagy az igazságtalanság legrosszabb forrása.

A kihívás óriási. Még a legkedvezőbb körülmények között is az új mesterséges intelligencia-korszakba való átmenet az emberiség történelmének egyik legzűrzavarosabb időszaka lesz. Hogyan fogjuk felhasználni ezt a technológiát, hogy igazságosabbá tegyük a világot, és megakadályozzuk, hogy tovább mélyüljön a szakadék a gazdagok és a szegények között? Hogyan fogjuk megvédeni azokat az embereket, akik a legsebezhetőbbek a mesterséges intelligencia által okozott károkkal szemben, beleértve azokat is, akik elveszítik megélhetésüket és azt az érzést, hogy kézben tartják a jövőjüket?

Úgy gondolom, hogy ezekre a kérdésekre választ kell adni, és a válaszok alapján cselekedni kell, hogy ez a világ legfőbb prioritása legyen. Ha a világ a megfelelő lépéseket teszi, a mesterséges intelligencia a jó ügy szolgálatába áll, és mindenki számára jobbá teszi az életet. Sajnos eddig nem készültünk fel erre. Nem látok arra utaló jeleket, hogy a vezetők, a szakértők és a közösségek megfelelően néznének szembe e kihívásokkal. Nincs még tervünk arra, hogy megkönnyítsük a belépést a mesterséges intelligencia korszakába.

Ennek egyik oka az, hogy sok ember alábecsüli a mesterséges intelligencia hatásának mértékét. Szerintem ennek több oka is van. Az egyik az a tény, hogy a mesterséges intelligencia-modellek még mindig hibáznak. Nehéz elképzelni, hogy bármelyikük is helyettesítené az emberi gondolkodást, amikor nem is olyan régen még egy egyszerű Sudoku-rejtvényt sem tudtak megoldani, vagy kitalálni, hány „R” betű van a „strawberry” szóban. E megbízhatósági problémákat azonban gyorsan orvosolni fogják, mivel a kutatók olyan modelleket hoznak majd létre, amelyek képesek ellenőrizni a saját munkájukat és fejleszteni önmagukat. Hamarosan számos feladatban lényegesen jobbak lesznek ezek a rendszerek, mint az emberek.

Egy másik ok, amiért az emberek alábecsülik a mesterséges intelligenciát, az, hogy a korábbi innovációk hatásaihoz való hasonlítgatások félrevezetők. Nincs tapasztalatunk olyan technológiával, amely gyorsan bevezethető, valamint úgy gondolkodik és mozog, mint egy ember. Amikor megjelent a személyi számítógép, húsz évbe telt, mire jelentősen megváltoztatta a munkamódszereinket, mert ki kellett fejleszteni a szoftvereket, le kellett csökkenteni az árakat, és az embereknek meg kellett tanulniuk, hogyan használják az eszközöket, és hogyan építsék be azokat az üzleti folyamataikba. A mesterséges intelligencia viszont a már meglévő eszközeinken fut, és természetes nyelvet használ. Nem nekünk kell hozzá alkalmazkodnunk, hanem ő alkalmazkodik hozzánk. Megnézheti ugyanazt a képzési videót, amelyet az emberi munkavállalók képzéséhez használnak, és tanulhat a meglévő adatokból.

Szeretném elismerni a lehetséges elfogultságomat. Óriási hasznot húztam a technológiai iparból. Bár portfóliómat meglehetősen diverzifikáltam, még mindig vannak pénzügyi kötődéseim ehhez az iparághoz. A Gates Alapítvány elnökeként a Microsofttal és más mesterséges intelligencia-vállalatokkal együttműködve arra törekszem, hogy a mesterséges intelligencia olyan módon kerüljön bevezetésre, amely valóban az egész világon élő emberek javát szolgálja. A mesterséges intelligenciával kapcsolatos nézeteimet azonban nem az a szándék motiválja, hogy pénzt keressek magamnak. A befektetéseimből származó nyereség – beleértve a technológiával kapcsolatosakat is – a Gates Alapítványhoz kerülnek, hogy az globális egyenlőtlenségek leküzdésére fordítsa. Természetesen az olvasóknak maguknak kell eldönteniük, hogy ez befolyásolja-e a véleményemet.

Amilyen régre vissza tudok emlékezni, mindig azt kívántam, bárcsak gyorsabban történnének az innovációk. A mesterséges intelligencia esetében azonban bonyolultabbak az érzéseim.

Időre van szükségünk, hogy felkészüljünk a társadalmi, politikai és gazdasági felfordulásra. Bárcsak a világ gyorsan részesülhetne az előnyökben, és a felmerülő problémákat a lehető leghosszabb ideig elhalaszthatná, de az előnyök és a problémák egyszerre érkeznek. Úgy gondolom, időre van szükségünk, hogy felkészüljünk arra a társadalmi, politikai és gazdasági felfordulásra, amelybe hamarosan belépünk. Azoknak van a legnagyobb szükségük az időre, akiknek a legkevesebb van belőle – a könyvelőnek, akit egy AI bot vált fel, vagy az óránként 20 dollárt kereső munkásnak, aki elveszíti az állását egy óránként 10 dollárt „kereső” robot miatt.

Sok megfigyelő szerint ez a technológiai átmenet is olyan lesz, mint a korábbiak. Példaként hozzák fel, hogy az Egyesült Államokban hogyan terelődtek át a munkahelyek a mezőgazdaságból az irodai munkák felé. Azonban ez több generáción át zajlott, és olyan új munkahelyeket teremtett, ahol emberi gondolkodásra volt szükség. Ebben az esetben viszont a technológia helyettesítheti az emberi gondolkodást.

Mivel lát, hall, beszél, valamint gondolkodik, és idővel a fizikai munkát is ugyanolyan zökkenőmentesen fogja végezni, mint bármelyik ember, ez nem csupán egy szektort fog érinteni. A mesterséges intelligencia átveszi a munkát a jog, az ügyfélszolgálat, az orvostudomány, a szoftverfejlesztés és a gyártás területén is. Ezeket az iparágakat gyorsan, néhány generáció helyett egy évtized alatt fogja elérni. Lesznek ugyan új munkahelyek, de megfelelő politikai rendszerek nélkül sokkal kevesebb lesz belőlük, mint amennyi ma létezik.

Ha valakinek lenne hiteles terve a mesterséges intelligencia globális fejlődésének lassítására, valószínűleg támogatnám. Ugyanakkor nem hiszem, hogy ez meg fog történni. A geopolitikai és gazdasági ösztönzők túl erősen nyomják a teljes gázzal való előrehaladást.

Ahhoz, hogy biztosítsuk ennek a példátlan technológiának a pozitív hatásait, és minimalizáljuk a negatívakat – így összességében jobb helyzetbe kerüljünk –, meg kell értenünk mind az előnyöket, mind a kockázatokat. A kockázatokkal kezdem.

A mesterséges intelligenciára való átállás három nagy kockázattal jár.
(A jövőben mindegyikről részletesebben is írni szándékozom, ezért most csak röviden érintem őket.)

1. Sok munkahely örökre megszűnik.

1933-ban, a Nagy Világválság idején az Egyesült Államokban a munkanélküliség körülbelül 25 százalék volt. A következő évtized nagy részében kétszámjegyű szinten maradt. Végül a kereslet, a beruházások és a növekedés visszatérésével helyreállt a helyzet. Lehet, hogy a mesterséges intelligencia nem éri el ezt a szintet, de hatása nem fog egy gazdasági ciklussal együtt eltűnni. A legnagyobb kockázatnak a belépő és középszintű állások vannak kitéve, az újonnan létrejövő munkahelyek pedig többnyire olyan készségeket igényelnek, amelyek elsajátítása sok évet vesz igénybe.

A fehérgalléros állásokat enyhén már most is érinti a változás. A generatív mesterséges intelligencia széles körű elterjedése után a foglalkoztatás jelentősen visszaesett azoknál a fiatal munkavállalóknál, akiknek a munkakörét különösen könnyű helyettesíteni, de eddig nem érintette az idősebb kollégáikat.

Úgy gondolom, hogy ez a tendencia folytatódni fog, és nem csak néhány iparágra vagy foglalkozásra fog korlátozódni. Az értékesítés és az ügyfélszolgálat (online és telefonon), a szoftverfejlesztés, valamint a jogi asszisztensi munkák lehetnek az elsők között, amelyeket érint, de a változások hatása sokkal messzebb fog terjedni, ahogy a mesterséges intelligencia olyan feladatokat is átvesz, amelyek ma még képzett munkavállalókat igényelnek: például a hitelkérelmek elbírálását, az adatelemzést, sőt a betegek osztályozását is. Néhány terület, például a szoftverfejlesztés, új keresletet fog generálni a költségek csökkenésével, így a nettó munkahelyveszteség ezeken a területeken kisebb lesz, mint máshol, mindaddig, amíg bizonyos feladatokat – például a tervezést – jobban végzik el az emberek.

A fizikai munkákra is hatással lesz ez a folyamat. Bár a robotok még nem jutottak el olyan messzire, mint a mesterséges intelligencia, végül a költségük is drámaian csökkenni fog. Sok amerikai, akivel beszélek, nem veszi észre, milyen gyorsan fejlődnek az ügyes robotok, mert a fejlett munkák nagy részét más országokban, elsősorban Kínában végzik. Vagy talán megzavarják őket azok a videók, amelyeken rosszul táncoló robotok láthatók, és amelyek az utóbbi időben virálissá váltak. Úgy gondolom, hogy az „intelligens” robotok az évtized végére elkezdik majd felvenni a versenyt az emberekkel bizonyos fizikai feladatokban – például az építőiparban és a vendéglátóiparban.

A robotok és a mesterséges intelligencia együttesen ördögi kört hozhatnak létre. Miután egy vállalat bevezeti őket, és a megtakarításokat az árak csökkentésére fordítja, versenytársai hatalmas nyomást fognak érezni, hogy ugyanezt tegyék. Ha a meglévő vállalatok nem vezetik be őket, akkor a start-upok fogják. Sokan más munkákra fognak átállni, de a munkahelyvesztés, az átképzés és az új munkahelykeresés okozta zűrzavar jelentős lesz. A piaci erők egyre gyorsabbá teszik a bevezetést, és ha nem avatkozunk be, kevesebb jó munkahely lesz elérhető, az előnyök pedig egy kis csoport javára fognak összpontosulni.

Különösen a fiatalok miatt aggódom, akik kevesebb pályakezdő álláslehetőséget találnak majd a munkaerőpiacon. Ők megértik a kihívást, mert ők a mesterséges intelligencia legaktívabb felhasználói, és látják mind a képességeit, mind a fejlődés ütemét. Nem csoda, hogy közülük oly sokan negatívan viszonyulnak a mesterséges intelligenciához. A munkavállalók számára a legnagyobb változás majd akkor következik be, amikor a mesterséges intelligencia szinte hibátlanul fog működni. Ekkor már képes lesz önállóan működni anélkül, hogy ember ellenőrizné, és a vállalatoknak erős gazdasági érdeke fűződik majd ahhoz, hogy ezért bevezessék e technológiát a cégeiknél.

Ez alapvető változást fog hozni abban, ahogyan a munkáról, a jövedelemről és a gazdasági biztonságról gondolkodunk. Hogyan fog működni egy olyan gazdaság, amely a foglalkoztatásra épült, ha kevesebb ember dolgozik, vagy ha sokan kevesebb órát dolgoznak? Egy kapitalista társadalomban a foglalkoztatás az a mód, ahogyan a legtöbb ember megszerezheti a megélhetéshez szükséges pénzt, emellett pedig a méltóság és a társadalmi kapcsolatok egyik legfontosabb forrása is ez. Ha egy közösségben magas a munkanélküliség, annak hatása széles körben érezhető lehet. Kutatások szerint az Egyesült Államok egyes részein a gyárbezárások hozzájárulnak az opioid-túladagolásból eredő halálesetek számának emelkedéséhez. Képzeljük el most, hogy hasonló nyomás nehezedik országszerte mind a fehérgalléros, mind a kékgalléros munkavállalókra.

Nár most el kell gondolkodnunk azon, hogyan csökkenthetjük a munkahelyek megszűnését, hogy mindenki részesülhessen a mesterséges intelligencia által teremtett jólétből. Túl késő lesz várni addig, amíg az emberek már elveszítik állásukat vagy alulfoglalkoztatottak lesznek. A mesterséges intelligencia strukturális kihívást jelent gazdaságunk szerveződésének, ezért most kell gondolkodnunk és cselekednünk.

2. A mesterséges intelligencia felhatalmazza az embereket (és talán a mesterséges intelligenciákat is) arra, hogy nagyobb kárt okozzanak.

Még jóval azelőtt, hogy a mesterséges intelligencia a köztudatba került volna, már elérhetők voltak az interneten olyan információk, amelyekből bombák, biológiai fegyverek, sőt számítógépes vírusok is készíthetők. A mesterséges intelligencia révén nemcsak ezekhez az információkhoz való hozzáférés, hanem azok alapján történő cselekvés is sokkal könnyebbé válik.

Még a nagyon korlátozott képességű bűnözők is képesek lesznek mindenféle áldozatot megcélozni.

A mesterséges intelligenciával támogatott csalások, dezinformációk, deepfake-ek és megfigyelések azok a károkozások, amelyeket sokan a legérzékenyebben fognak megélni a mindennapi életükben. A mesterséges intelligencia képességeit egyre inkább felhasználják kibertámadásokhoz is. Az általam ismert legokosabb kiberbiztonsági szakértők félnek a következő néhány évtől, mert a támadók gyorsabban jutnak majd hozzá új, hatékony képességekhez, mint ahogy a védelem képes kijavítani az összes sebezhetőséget. Végül is ugyanaz a mesterséges intelligencia-modell, amely képes megtalálni a szoftverben lévő hibát, hogy egy vállalat kijavíthassa, segíthet egy bűnözőnek is kihasználni azt. A támadáshoz szükséges erőforrások jelentősen csökkennek, és eddig nem sikerült elkülönítenünk ezeket a képességeket a jóindulatú felhasználástól.

Gondoljunk csak azokra az infrastruktúrákra, amelyek sebezhetőek lesznek: kórházak, pénzintézetek, vízellátó rendszerek, villamosenergia-hálózatok, valamint a kormányzati juttatások kezelésére szolgáló rendszerek. Amikor ezeket az intézményeket támadás éri, a betegek, az ügyfelek és a juttatások kedvezményezettjei szenvednek veszteséget. Ugyanez vonatkozik a bioterrorizmusra is. Bár a mesterséges intelligencia életmentő fejlődést hoz majd a gyógyszerek és vakcinák terén, egyúttal megkönnyíti egy halálos új betegség kifejlesztését is. Ismét: a pozitív képességeket nehéz elkülöníteni a veszélyesektől. Ez egy globális probléma.

Az imént említett kockázatok mind arra vonatkoznak, hogy a mesterséges intelligencia hogyan fogja megerősíteni azokat a rosszindulatú szereplőket, akik jelenleg viszonylag kevés hatalommal rendelkeznek. Ugyanezek az eszközök viszont a hatalmat olyan helyeken is összpontosítják majd, ahol az már eleve koncentráltan létezik. Az autonóm fegyverek például még inkább képessé teszik a kormányokat arra, hogy emberi beavatkozás nélkül alkalmazzanak halálos erőt. A közvélemény figyelemmel kísérése és manipulálása könnyebbé, olcsóbbá és hatékonyabbá válik.

Végül az a képesség, hogy a mesterséges intelligenciát emberek kárára használják, nem korlátozódik majd emberekre vagy intézményekre. Maguk a mesterséges intelligencia-rendszerek is már most alkalmanként olyan módon viselkednek, ahogyan azt tervezőik nem gondolták. A technológia gyorsabban fejlődik, mint bárki várta, és meglepő módon; ahogy a modellek egyre erősebbé válnak, elkezdhetnek érdekeinkkel ellentétesen cselekedni, és elveszíthetjük az irányítást. (Erről a jövőben még többet fogok mondani.)

3. Az AI gátolhatja gyermekeink fejlődését, és felválthatja az emberi kapcsolatokat.

Seattle-ben nőttem fel és nem volt túl sok barátom, kivéve néhány olyan fiút, akik hozzám hasonlóak voltak. Kemény munkára és anyám nagy segítségére volt szükségem ahhoz, hogy fejlesszem a társas készségeimet, és így képes legyek kapcsolatot teremteni különböző típusú emberekkel. Ma, 70 évesen is támaszkodom ezekre a tanulságokra.

Kétlem, hogy ugyanannyi erőfeszítést tettem volna, ha akkoriban lett volna egy AI-társam. Az AI-k olyan módon beszélnek hozzád, ahogyan te kényelmesnek érzed. Nem kényszerítenek ki a komfortzónádból. Mindig rendelkezésre állnak, és soha nem haragszanak rád. Ezáltal rendkívüli függőséget okozhatnak, és megfoszthatnak minket azoktól a tanulságoktól, amelyeket más emberekkel való kapcsolattartásból tanulunk.

A témával kapcsolatos bizonyítékok száma még mindig csekély és kissé vegyes, de vannak jelek, amelyek miatt nagyon aggódnunk kellene. Például egy tanulmányban, amelyben több mint 1100, mesterséges intelligencia társat használó embert vizsgáltak, a Stanford és a Carnegie Mellon kutatói azt találták, hogy azok fordultak leginkább egy csevegőrobothoz társaságért, akiknek kisebb volt a társadalmi hálózatuk. Azonban minél intenzívebbé és érzelmileg személyesebbé vált a csevegő-bot használatuk, annál rosszabbul érezték magukat.

A fiatalokra ez egész életükre kihatással lehet. Jonathan Haidt A szorongó generáció című könyvében a közösségi média hatásáról tesz egy olyan megállapítást, amely az AI esetében még inkább igaz: „Akárcsak a szélnek kitett fiatal fák, azok a gyermekek, akik rendszeresen kis kockázatoknak vannak kitéve, olyan felnőttekké válnak, akik pánikba esés nélkül képesek megbirkózni sokkal nagyobb kockázatokkal is. Ezzel szemben azok a gyermekek, akiket védett üvegházban nevelnek, néha már a felnőttkor elérése előtt tehetetlenné válnak a szorongástól.”

Egy olyan mesterséges intelligencia-társ, amelyet úgy terveztek, hogy soha ne bántson meg, egy hatalmas, védett üvegház. Még csak most kezdjük megérteni azokat a veszélyeket, amelyeket az internet – különösen a közösségi média – jelenthet a fiatalok fejlődésére nézve. Kényszeres használatot, alvászavarokat, cyber-zaklatást és káros tartalmaknak való kitettséget tapasztalunk. A mesterséges intelligencia felerősíthet ezek közül sok kockázatot azzal, hogy meggyőzőbbé és nehezebben elkerülhetővé teszi őket. Nem szabad még egy generációt várnunk, hogy komolyan vegyük ezeket a fenyegetéseket. Olyan országok, mint Ausztrália, az Egyesült Királyság és Norvégia, védelmi intézkedéseket vezetnek be a gyermekek online biztonsága érdekében. Kína ment a legmesszebb. Szabályai széles körben korlátozzák a mesterséges intelligencia társalkalmazásokat, tiltják az érzelmi függőséget elősegítő kialakításokat, és tiltják a kiskorúak számára a virtuális rokonokat és romantikus partnereket.

Ugyanaz az eszköz, amely lehetővé teszi az emberek számára, hogy többet tanuljanak, mint valaha, ahhoz is vezethet, hogy sokan kevesebbet tanulnak.

A mesterséges intelligencia oktatásra gyakorolt hatása is aggaszt. Ironikus módon ugyanaz az eszköz, amelynek köszönhetően az emberek többet tanulhatnak, mint valaha, ahhoz is vezethet, hogy sokan kevesebbet tanulnak. Egy felmérés arra utalt, hogy az AI fokozottabb használata a kritikai gondolkodás csökkenésével jár együtt. Ez a hatás a fiatalabbak körében volt a legerősebb.

A mostani lenne a legrosszabb időpont arra, hogy az emberek elveszítsék kritikai gondolkodási képességeiket. A deepfake-ek és a személyre szabott félrevezető információk korában az a képesség, hogy megkülönböztessük az igazat a hamistól, alapvető életkészséggé válik. Nem egyértelmű, hol húzzuk meg a határt ezekkel a pszichoszociális problémákkal kapcsolatban. Bizonyos esetekben a mesterséges intelligencia segíthet az embereknek abban, hogy megértsék, hogyan javíthatnak emberi kapcsolataikon. Elszigetelt idős emberek és mozgáskorlátozottak számára ez lehet az egyetlen kapcsolat a külvilággal, és ez jobb, mint a semmi. Bárhol is húzzuk meg végül a határt, annak a mi döntésünknek kell lennie, amelyet tudatosan hoztunk meg.

Azok a jó dolgok, amelyeket a mesterséges intelligenciával valósítunk meg, nagyon-nagyon jók lehetnek.

Gyakran mondják, hogy túlbecsüljük, mennyit fog változni a helyzet rövid távon, és alábecsüljük, mennyit fog változni hosszú távon. A mesterséges intelligencia esetében azonban más folyamatot látok. Vannak, akik csak a mesterséges intelligencia előnyeit látják, és nem fordítanak elég figyelmet a hátrányokra. Mások éppen ellenkező hibát követnek el: kizárólag a veszélyekre – amelyek valóban léteznek – koncentrálnak, és emiatt elmulasztják a lehetséges előnyöket. Mindkettőre szükségünk van: mély aggodalomra az AI által okozott károk miatt, amelyeket minimalizálnunk kell, és megalapozott optimizmusra a pozitívumok tekintetében, hogy azokat mindenki számára maximalizáljuk.

Az előnyök maximalizálása épp olyan fontos, mint a károk minimalizálása. Ha az emberek meglátják, hogy a mesterséges intelligencia hogyan könnyíti meg az életüket, az segít megteremteni azt a közbizalmat, amely elengedhetetlen az átmenet nehezebb szakaszainak kezeléséhez. Ha a mesterséges intelligencia első lépésként a legtöbb embertől elveszi a munkáját, azok, akik már eleve szkeptikusak voltak vele szemben, egyenesen elutasítják majd. Ez megnehezíti majd az előnyök megszerzését, és ez egy újabb ok arra, hogy a kormányoknak, az iparágaknak – beleértve az orvosi ipart is – és a mesterséges intelligenciával foglalkozó vállalatoknak már most együtt kell működniük.

Az AI-nak köszönhetően, amely képes minden tudományos területről származó ismereteket összegezni, felgyorsítható az innováció a világ legnehezebb műszaki kihívásainak megoldásában: megbízható, tiszta energia biztosítása mindenki számára, az éghajlatváltozás elleni küzdelem, elegendő élelmiszer-termelés, a betegségek felszámolása és még sok más. A rákkezeléssel vagy az atomenergiával foglalkozó kutatók az AI segítségével hatalmas mennyiségű tudományos szakirodalmat kutathatnak át. Ez segíthet nekik olyan mintázatok azonosításában, amelyek az ember figyelmét elkerülhetik, és eldönteni, mely kísérletek a legígéretesebbek. Amikor az intelligencia már nem lesz olyan korlátozó tényező, mint manapság, a kisebb vállalatok is versenyképesek lesznek a sokkal nagyobb kutatási költségvetéssel rendelkező szervezetekkel szemben. A kutatás-fejlesztés és az innováció hatalmas lendületet kap.

Az egészségügy is olyan terület, ahol az AI segíthet a valós problémák megoldásában. Sok kis amerikai kórházban nincs helyszíni szakorvos, aki életveszélyes vészhelyzetben gyorsan diagnosztizálhatná a beteget. Ilyen helyeken a mesterséges intelligencia biztosíthatja, hogy a szívrohamot időben felismerjék, és a család elkerülje a sürgősségi ellátás nyomasztó költségeit. A Viz.ai egy ilyen példa. A rendszer a képalkotó vizsgálatokat elemzi a stroke és más vészhelyzetek felismerése érdekében, és segít az orvosi csapatoknak a betegek ellátásának koordinálásában. Közel 2000 amerikai kórházban alkalmazzák.

A mesterséges intelligencia emellett segíteni fogja az alapellátást nyújtó orvosokat abban, hogy pontosabb diagnózist állítsanak fel, és kapcsolatot tartsanak a betegeikkel, amikor azok nem tartózkodnak a rendelőben. Segíteni fog a betegeknek a vizsgálati eredmények és a gyógyszerszedés bonyolult ütemezésének megértésében.

A mezőgazdaság az a terület, ahol szerintem a leggyorsabban érezhető lesz a mesterséges intelligencia hatása az alacsony jövedelmű országokban.

Sokakat meglepek, amikor elmondom nekik, hogy egy másik terület is – a mezőgazdaság – az, ahol szerintem a leggyorsabban érezhető lesz a mesterséges intelligencia hatása az alacsony jövedelmű országokban. A legtöbb alacsony jövedelmű országban a gazdák nem kapnak megbízható időjárás-előrejelzéseket, sem tanácsokat arról, milyen magokat ültessenek, hogyan védjék meg terményeiket és állataikat a betegségektől, vagy hogyan javítsák a talaj minőségét. Ezen országok népességnövekedése és az éghajlatváltozás kihívásai miatt ezeknek a gazdáknak minden eddiginél nagyobb segítségre van szükségük. A mesterséges intelligencia segítségével az alacsony jövedelmű gazdák hamarosan mindezekről jobb tanácsokat kaphatnak, mint amilyet ma még a leggazdagabb gazdák is kapnak, és jelentősen növelhetik termelésüket.

A kormányzati szolgáltatások a harmadik olyan terület, ahol a mesterséges intelligencia megkönnyítheti az emberek életét. Az Egyesült Államokban találkoztam olyan családokkal, akiket – érthető módon – teljesen elárasztott a egészségbiztosítás, a diákhitel vagy az élelmiszer-segély igénylésének folyamata. A bonyolult bürokratikus űrlapok óriási halmával szembesülve sokan fel akarták adni. A mesterséges intelligencia drámai módon leegyszerűsítheti a folyamatokat, így az emberek gyorsabban megkapják a szükséges segítséget, a kormány pedig hatékonyabban működhet. A kormányok jelentősen javíthatják az állampolgárok ilyen élményeit, kezdve azokkal, akiknek a legnagyobb szükségük van a szociális hálóra.

Annak ellenére, hogy aggódom a mentális egészségünkre gyakorolt hatása miatt, úgy gondolom, hogy a mesterséges intelligencia ezen a területen is sokat segíthet. A legtöbb közösségben túl kevés a tanácsadó, a pszichiáter és a függőségi szakember. A megfelelő adatvédelmi biztosítékok mellett az AI-eszközök segíthetnek az embereknek a figyelmeztető jelek felismerésében. Ezután, ha szükséges, bizonyítékokon alapuló megbirkózási stratégiákat kínálhatnak, és együttműködhetnek egy szakemberrel a rugalmasabb kezelés biztosítása érdekében.

Az AI az oktatás számára is áldás lehet, a korábban említett aggályaim ellenére. Lehetővé teheti a tanárok számára, hogy több időt töltsenek a diákokkal egyénileg vagy kis csoportokban, és világosabb képet kapjanak arról, hogy az egész osztály hol küzd nehézségekkel. A diákok számára egy olyan mesterséges intelligencia-eszköz, amely megőrzi azt, amit a kutatók „produktív küzdelemnek” neveznek – azaz azt a kognitív munkát, amely a megértést építi –, erősítheti a tanulást. Amikor egy diák először találkozik egy új elképzeléssel, a mesterséges intelligencia tartalmas magyarázatokat ad, valamint kérdéseket és válaszokat egyaránt kínál. Később, amikor ellenőrzi a diák megértését, „visszatarhatja” a választ, és segít neki abban, hogy saját maga jusson el oda.

Összességében véve az ezen területeken elért fejlődés megkönnyítheti a mindennapi életet, megfizethetőbbé teheti azt, és kevésbé függővé a személy jövedelmétől vagy kapcsolataitól. A mesterséges intelligencia hozzáférést biztosíthat magánszemélyek és kisvállalkozások számára olyan képességekhez, amelyek ma még drága szakmai segítséget vagy nagy létszámú személyzetet igényelnek, miközben jobbá és olcsóbbá teszi a termékeket és szolgáltatásokat. Segíthet a fogyatékkal élőknek abban, hogy önállóbban éljenek, és lehetővé teheti a jó ötletekkel rendelkező munkavállalók és vállalkozók számára, hogy sokkal többet érjenek el, mint ma.

A legfontosabb azonban az, hogy visszaadhatja az embereknek azt az időt és figyelmet, amelyet jelenleg a papírmunka, a bürokrácia, a megbízható információk keresése és azok a feladatok vesznek el, amelyek elvégzésére nem engedhetik meg maguknak, hogy másvalakit megfizessenek. Ezek az előnyök szerénynek tűnhetnek, de ha milliók életére vetítjük őket, hatásuk mélyreható lenne: több ember kapna jó tanácsot, amikor szüksége van rá, és nagyobb szabadsággal rendelkezne ahhoz, hogy az általa megálmodott életre koncentrálhasson.

Gondosan ügyelnünk kell arra, hogy ez mindenki javát szolgálja, és ne csak a gazdag kevesekét.

Mindezen területeken a kulcsszó a „képes”. A mesterséges intelligencia minden jövedelmi szinten javíthatja az emberek életét. De ez nem fog automatikusan megtörténni. Mint minden új technológia esetében, gondoskodnunk kell arról, hogy ez mindenki javát szolgálja, és ne csak a gazdag kevesekét. Ehhez szükség lesz a kormányok és a jótékonysági szervezetek aktív szerepvállalására, hogy a kevésbé tehetős polgárok és az alacsony jövedelmű országok is teljes mértékben részesülhessenek az előnyökből.

A Gates Alapítványnak még 19 éve van hátra abból a 20 évből, amely alatt el fogja költeni a fennmaradó 200 milliárd dollárját. A mesterséges intelligencia segíteni fogja az alapítványt ambiciózus céljainak elérésében: egyrészt felgyorsítja a HIV, a tuberkulózis, a malária és az alultápláltság elleni vakcinák és gyógyszerek felfedezését, másrészt pedig segíti az egészségügyi szakembereket és a betegeket abban, hogy megtanulják ezeket az eszközöket használni. Az alapítvány céljai között szerepel, hogy az évente elhalálozó gyermekek számát ismét felére csökkentsék, ahogyan azt 2000 és 2024 között is sikerült. Minden tevékenységünk – nemcsak az egészségügyben, hanem a mezőgazdaságban és az oktatásban is – teljes mértékben kihasználja majd a mesterséges intelligencia előnyeit.

Ezekről a törekvésekről jövő hónapban sokkal bővebben fogok írni az alapítvány éves Goalkeepers-jelentésében – beleértve azt is, hogy kiemelt figyelmet fordítunk arra, hogy a mesterséges intelligencia-modellek elérhetők legyenek azokban a nyelvekben is, amelyeket az általunk támogatott országok lakói beszélnek, és ne csak a gazdag és közepes jövedelmű országokban elterjedt nyelveken. Számos vezető mesterséges intelligencia-vállalat, köztük az OpenAI, az Anthropic, a Google és a Microsoft, együttműködik az alapítvánnyal ezekben a kezdeményezésekben, ami jelentős változást hoz majd.

A világnak tervre van szüksége.

Nagyszerű, hogy egyes mesterséges intelligencia-vállalatok megoldásokat javasolnak a saját technológiájuk által felvetett kihívásokra, de nem szabad elvárnunk tőlük, hogy ők vezessék a kezdeményezést. Bizonyos kérdések kívül esnek a szakterületükön, és egy demokratikus társadalomban nem az ő feladatuk ezekről dönteni.

Ehelyett a megoldásokat egy nyilvános, demokratikus folyamat keretében kell kidolgozni, amelybe bevonják a választott tisztségviselőket, a politikai döntéshozókat, az oktatókat, az egészségügyi dolgozókat, a helyi tisztviselőket és a közösségi vezetőket. Milliók életét fogja felforgatni ez a változás, és erősebb, rugalmasabb szociális biztonsági hálóra lesz szükségünk, hogy segítsük őket az átállás kezelésében. A helyi közösségek máris aggodalmakat fogalmaznak meg az adatközpontok energia- és vízszükségletével kapcsolatban. Megoldások hiányában egyes csoportok az AI fejlesztésének és bevezetésének teljes leállítására fognak törekedni.

A megoldásokat azoknak a mélyreható kérdéseknek a megválaszolása alapján kell kialakítani, amelyeket a mesterséges intelligencia vet fel, beleértve azt is, hogy hogyan őrizzük meg emberségünket egy olyan korban, amikor a gépek gondolkodásban felülmúlnak minket. A vallási vezetők, akik életüket annak átgondolásával töltik, hogy mit jelent embernek lenni, kulcsszerepet játszhatnak ebben. Lelkesedéssel olvastam XIV. Leó pápa mesterséges intelligenciáról szóló enciklikáját, „Az emberi személy védelméről a mesterséges intelligencia korában” címűt. Ez szilárd alapot teremt a elvégzendő munkához.

Az elkövetkező hónapokban további ötleteket fogok megosztani annak biztosítására, hogy a mesterséges intelligencia előnyei meghaladják az általa okozott károkat. Kezdésképpen íme három ötlet, kezdve azzal, amelyet én a legfontosabbnak tartok.

Építsünk ki egy új rendszert az átmenet kezelésére.

A legfőbb prioritás egy hatalmas feladat: a mesterséges intelligenciával való megbirkózáshoz szükséges hazai és nemzetközi keretrendszer létrehozása. Jelenlegi intézményeink közül egyet sem úgy terveztek, hogy kezelni tudjon egy olyan technológiát, amely ilyen gyorsan terjed és életünk oly sok területét érinti. Ezért újakat kell létrehoznunk.

Nehéz túlbecsülni, milyen hatalmas vállalkozásról van szó. A 9/11-es támadások után az amerikai kormány a második világháború óta legnagyobb átszervezésen ment keresztül, kizárólag egy funkció – a nemzetbiztonság – javítása érdekében. A mesterséges intelligencia ennél sokkal, de sokkal többet fog igényelni. Hatással lesz a nemzetbiztonságra, valamint a foglalkoztatásra, az oktatásra, az adózásra, az energetikára, a választásokra, a levegőre és a vízre, a közegészségügyre, a pénzügyi rendszerre, a bűnüldözésre, a közlekedésre, az állami tulajdonú területekre és az informatikai rendszerekre.

Ezek a szektorok olyan módon átfedik egymást, amelyre a meglévő bürokráciánk nincs felkészülve. Egy munkaügyi minisztérium talán érti a munkaerőpiacon bekövetkező zavarokat, de nem ismeri a biztonsági kockázatokat. Egy üzleti szabályozó hatóság talán ért a piaci koncentrációhoz, de nem az AI gyermekekre és tinédzserekre gyakorolt hatásaihoz. Ha magukra hagyjuk őket, az intézmények a rendszernek csak egy részét fogják látni, miközben az AI következményei az egész rendszert áthatják.

Országos szinten az országoknak olyan testületekre lesz szükségük, amelyek a kormányzati ügynökségek között prioritásokat tudnak meghatározni. A cél az lesz, hogy minden kockázatot figyelembe vegyenek. Ellenkező esetben egy AI-alapú támadás sikeres lehet, mert senki sem gondolta, hogy az ő feladata lenne megakadályozni. De még az a ország is, amely rendet teremt a saját házában, továbbra is ki lesz téve a határokon átnyúló kockázatoknak. Ezért párhuzamosan létre kell hozni egy nemzetközi szervezetet is.

Ez nem fog hasonlítani egyetlen olyan intézményhez sem, amelyet eddig létrehoztunk, bár követheti egyes meglévő rendszerek modelljét. Van ellenőrzési rendszer a nukleáris fegyverekre, szabályozás a nemzetközi légi közlekedésre, és megállapodások az ózonréteg védelmére. Egy új, a mesterséges intelligenciával foglalkozó globális szervezetnek mindhárom elemre szüksége lesz, és még többre is. Jogosan merül fel a kérdés, hogy a világ intézményei képesek-e megtervezni és megvalósítani ezt az új struktúrát. A kormányok lassan haladnak, ha egyáltalán haladnak, és az országokon belüli és közötti polarizáció miatt minden eddiginél nehezebb dolgokat elintézni. Szükség lesz bizonyos mértékű együttműködésre az Egyesült Államok és Kína között.

Nincs időnk arra a luxusra, hogy lassan haladjunk. A kiindulási pont az a folyamat, amelynek keretében megfelelő intézményeket hozunk létre, mielőtt a zavarok válsághelyzetbe kényszerítenék a kormányokat. A nemzeti vezetőknek rendszeresen össze kell hívniuk közgazdászokat, technológusokat, munkaügyi szakértőket, üzleti vezetőket és magukat a munkavállalókat is, hogy azonosítsák, hol vallanak kudarcot a meglévő intézmények, és milyen új hatóságokra lehet szükség. Az országoknak egymástól kell tanulniuk.

Azoknak az országoknak pedig, amelyek a vezető mesterséges intelligencia-fejlesztőket befogadják, és az ellátási lánc kritikus részeit ellenőrzik, már most el kell kezdeniük a tárgyalásokat a közös normák kialakítása érdekében, mielőtt a versenynyomás megnehezíti az együttműködésüket. Az általam említett keretrendszer kiépítése évekbe telik, ezért kell már most elkezdenünk.

Tartsunk fenn néhány munkakört az emberek számára.

Édesapám 2020-ban Alzheimer-kórban hunyt el. Betegségének kései szakaszában éjjel-nappal fizetett gondozók vigyáztak rá, akik akkor is megértették őt, amikor nehezen tudta kifejezni magát. Nem mindig tudta elmondani nekik, mikor éhes, de ők mindig tudták. A családommal együtt örökké hálásak leszünk ennek a csodálatos szakemberekből álló csapatnak. Az apámnak nyújtott gondozásukban volt valami pótolhatatlanul emberi. Ezt egyetlen robot sem tudta volna, és nem is kellett volna megtennie.

Erre a csapatra gondolok, amikor felmerül a kérdés, hogy mely munkakörök fognak eltűnni, és melyek maradnak meg. Hiszem, hogy ahogy a mesterséges intelligencia és a robotok fejlődnek, bizonyos feladatokat kizárólag az emberek számára fogunk fenntartani. Ezt a területet „Human Reserved”-nek kezdtem el nevezni, és ez egy példa azokra az elképzelésekre, amelyeket figyelembe kell vennünk.

Tetszik a „Human Reserved” kifejezés, mert a természetvédelmi területekre emlékeztet – olyan helyekre, ahol építhetnénk épületeket és utakat, de úgy döntünk, hogy nem tesszük, mert a veszteség túl nagy lenne. Lehet, hogy gazdasági okokból tartunk fenn valamit „ember számára fenntartottként”. Például azért tehetjük ezt, mert ha megengedjük, hogy a gépek átvegyenek egy bizonyos szerepet, az számos olyan embert szorít ki a munkaerőpiacról, akik nem tudnak könnyen szakmát váltani. Nem mondhatjuk egy 55 évesnek, aki egész karrierje során az építőiparban dolgozott, hogy mostantól egy idősek otthonában kell dolgoznia, és nem várhatjuk el tőle, hogy ezt kielégítőnek találja.

Néha más tényezők is motiválják azt a döntést, hogy valamit az „ember számára fenntartott” területhez soroljunk. Az egészségügyben például képzeljük el, hogy egy robot közli velünk azt a szörnyű hírt, hogy gyógyíthatatlan betegségben szenvedünk. Technikai szempontból nincs ok, ami miatt ne tehetné meg. Mégis, nem szabadna. Az „ember számára fenntartott” terület idővel alakulni fog – például fontolóra kellene vennünk, hogy már most félretegyünk bizonyos munkaköröket, és az AI-t éveken vagy évtizedeken át fokozatosan vezessük be, azzal a kötelezettségvállalással, hogy bizonyos munkaköröket megőrizzünk. Egyes területek, mint például az oktatás és a mentális egészségügyi ellátás, vegyes jellegűek lesznek: egy ember áll majd az élén, aki a technológiát arra használja, hogy kibővítse a tevékenységi körét.

A határok helyenként is eltérőek lesznek. Egyes országok ragaszkodhatnak ahhoz, hogy az idősekről emberek gondoskodjanak. De egy olyan ország, mint Japán, ahol csökken a munkaerő, és nincs elég fiatal az idősek gondozásához, örömmel fogadhatja majd a gondozórobotokat. A „Human Reserved” koncepciója számos olyan kérdést vet fel, amelyekre nincs válaszom. Ki dönti el, mit tartunk fenn az emberek számára? Milyen kritériumokat alkalmazzunk? Hogyan lehet megakadályozni, hogy a vállalatok csaljanak, és mégis robotokat használjanak? Mi történik a nemzetközi kereskedelemmel, ha az egyik ország engedélyezi a robotok általi gyártást, a másik pedig nem? Ezeket a kérdéseket nyilvánosan kell tisztázni az átállási terv részeként.

Át kell alakítanunk a munkaerő és a tőke adóztatásának egyensúlyát.

Ahogy a munkavállalókat más munkakörökbe terelik, átképzésre és a szociális biztonsági háló egyéb támogatására lesz szükségük. De kevesebbet fognak dolgozni, ami azt jelenti, hogy kevesebb jövedelemadót fognak fizetni, és az állami bevételek éppen akkor fognak csökkenni, amikor a szolgáltatások iránti igény a legnagyobb lesz. A forrásokat valahonnan elő kell teremteni egy olyan időszakban, amikor a költségvetések már így is szűkösek.

Úgy vélem, adóztatnunk kellene az AI tokenjeit és a robotokat. Jelenleg, ha egy cég felvesz egy alkalmazottat, a jövedelme után béradót fizet. Ha viszont robotot vásárol, azt általában azonnal leírhatja üzleti költségként. Az adórendszer a munkaadót tehát arra ösztönzi, hogy az embereket gépekkel cserélje le. Egy adó kissé lassítaná az emberi munkaerőtől való elfordulás rohanását, és pénzt teremtene az átképzésre és egy erősebb biztonsági hálóra. Célzottnak kellene lennie, hogy ne lassítsa az AI tisztán hasznos alkalmazásait, mint például a gyógyszerek és az oktatás olcsóbbá tételét.

Az ötlet kritikusai rámutatnak, hogy gazdasági szempontból nem optimálisan hatékony, de nem veszik figyelembe a munka tágabb értékét az egyének és a társadalom számára. A várhatóan gyorsuló innováció miatt megengedhetünk magunknak egy kis hatékonyságvesztést, cserébe azért, hogy az embereknek legyen munkájuk.

Évekkel ezelőtt javasoltam egy robot-adót. A reakciók többsége szerint ez egy furcsa ötlet volt. Még mindig nagy támogatója vagyok. Bár ez nem a teljes megoldás a mesterséges intelligencia jelentette fenyegetésre, egy bölcs válasz része lehetne. Bárhogyan is gyűjtünk pénzt további támogatásra, annak el kell jutnia azokhoz, akiknek a legnagyobb szükségük van rá, beleértve azokat a munkavállalókat, akik az AI és a robotok miatt veszítik el állásukat, azokat, akiknek csökken a munkaideje vagy a bére, valamint azokat a közösségeket, ahol a veszteségek koncentrálódnak. Most kell elkezdenünk ezt a munkát, hogy a rendszerek készen álljanak, amikor a szükség élesedik.

Mit teszek én?

Hangomat és időmet arra fogom fordítani, hogy a mesterséges intelligencia és a méltányosság nagyobb hangsúlyt kapjon a közéleti napirenden. Minden alkalommal felvetem ezt a kérdést a törvényhozóknak, amikor Washingtonba látogatok, és amikor világszerte vezető politikusokkal találkozom. Ez lesz a középpontban az azokkal folytatott beszélgetéseim során is, akik mesterséges intelligencia-modelleket fejlesztenek. Támogatni fogom a korábban leírt nemzeti és nemzetközi keretrendszert. A Gates Alapítvány elősegíti a hasznos alkalmazásokat, többek között Afrikában is. A Breakthrough Energy, az általam alapított vállalat, mesterséges intelligenciát fog használni, hogy segítse a vállalatokat olcsó, tiszta energia fejlesztésében, és hozzájáruljon az éghajlati probléma megoldásához. Emellett rendszeresen fogok írni a mesterséges intelligenciáról.

Üzenetem a vezetőknek

Most van lehetőségetek cselekedni, mielőtt a munkanélküliség hirtelen megnő, a közösségek megszenvedik a következményeket, és a közbizalom megrendül. Gondoskodhattok arról, hogy kormányotok holisztikusan kezelje a problémát, ahelyett, hogy több bürokratikus „birtokra” osztaná fel. Gondoskodhatnak arról, hogy a mesterséges intelligencia mindenki javát szolgálja. És együttműködhetnek más kormányokkal ennek a nemzeti és globális kihívásnak a leküzdésében.

Végül pedig megpróbálom kiszélesíteni a vitát alakító emberek körét. Ide tartoznak a munkavállalók, a hamarosan a munkaerőpiacra lépő egyetemisták, a közösségi vezetők, a vallási vezetők és a vallási szervezetek, a szülők, a pedagógusok, valamint mások, akiknek a hangját gyakran nem hallják meg, de akiknek rálátásuk van arra, hogy az átállás hogyan fogja befolyásolni az emberek életét.

Hogyan biztosíthatjuk, hogy a mesterséges intelligencia előnyei eljussanak azokhoz is, akik még nem rendelkeznek vagyonnal, befolyással és hozzáféréssel? Hogyan erősíthetjük meg a szociális biztonsági hálót, és hogyan segíthetjük a munkavállalókat és a közösségeket abban, hogy boldoguljanak akkor is, ha munkahelyüket elveszítik? Hogyan kell alkalmazkodniuk a közintézményeknek? És hogyan őrizzük meg emberségünket mindezek közepette?

Ez a példátlan technológia példátlan globális válaszlépést igényel.

Ha jól csináljuk, az emberiség számára fenomenális haszonnal jár majd, és a világ igazságosabb hellyé válik. A mesterséges intelligenciáról szóló kérdések túl fontosak ahhoz, hogy egy kis technológusokból álló csoportra hagyjuk őket. Az akadémiai, üzleti, kormányzati és civil társadalmi vezetőknek egyaránt szerepük van abban, hogy alakítsák a jövőt.