Egy svájci francia Amerikában játszódó sikerkönyvéről

Egy nagyon fiatal, jelentős író egyszerre mély és csavarosan szórakoztató, nagyon vastag könyve. Dicker svájci franciaként, 27 évesen, második könyvével besöpört mindenféle francia díjat egy olyan könyvvel, ami egy amerikai kisvárosban játszódik két idősíkban, 1975 nyarán, illetve 2008-ban. A legelső jelenet 1975-be repít minket: a New Hampshire állambeli Aurora nevű kisvárosban eltűnik egy Nola Kellergan nevű 15 éves lány, holtteste nem kerül elő. Azután 2008-ban annak vagyunk tanúi, hogy a regény narrátora, Marcus Goldman huszonéves író azzal küszködik, hogy megírja második regényét. Első regényének sikere híressé és gazdaggá tette, New Yorkba költözhetett – ám teljesen leblokkolt.

Végül elfogadja a híres író, Harry, egykori egyetemi professzora meghívását az Aurora közelében lévő tengerparti villába, hogy ott próbálja meg visszaszerezni íráskészségét. Mindent, amit az írásról tud, Quebert-től tanulta az egyetemen. Ám a vidéki környezet sem segít, a fiatal író visszautazik a nagyvárosba. Nem sokkal később egy bokorültetés miatt felássák Harry Quebert kertjét. Előkerül a lány holtteste és mellette az akkor írt regénye kézirata. Quebert beismeri, hogy jól ismerte a 15 éves lányt, sőt, a gyilkosság előtti nyáron szerelmi viszonyt folytatott vele. Azonnal letartóztatják – mindenki őt gyanúsítja. Marcus erre visszatér Aurorába, mert nem hisz barátja bűnösségében. Nyomozni kezd, miközben barátját faggatja a börtönben. Lassanként rájön, hogy erről fog szólni a második könyve.

Az igazság a Harry Quebert ügyben nem csak minden idők egyik legbonyolultabb krimitörténete. Az egyes fejezetek előtti mottók felidézik Harry Marcus számára lefektetett regényírási szabályait – a könyv tehát arról is szól, hogyan kell regényt írni. De mindenekelőtt szép és emlékezetes portréja egy amerikai kisvárosnak, gyilkos szatíra az észak-amerikai könyvkiadásról. Valamint különleges nevelődési regénye egy sok mindenben tehetséges fiatalembernek, aki eleinte kudarckerüléssel éri el nagy sikereit.

Legfőképpen mégis a szerelemről szól – amiből (az öreg író szerint) az életben csak egy van, ha egyáltalán. 

Végül a történet szerint megjelenik Marcus második könyve – de a mi könyvünkből még száz oldal hátra van… Kiderül, hogy valami nagyon alapvető dolog felett elsiklott. Lehet, hogy hatalmas propagandahadjárattal bevezetett könyve mehet a zúzdába? A könyvet nem véletlenül fordították le 32 nyelvre – cselekménybonyolítása, nyelvezete igencsak olvasóbarát. Többek között elnyerte a „Gimnazisták Goncourt-díját”, amit évente kétezer gimnazista szavazata alapján osztanak ki. A diákok csak a díj shortlistjén szereplő könyvekre szavazhatnak. Elegáns, férfias, fordulatos, emlékezetes könyv. Nem csak férfiaknak.

Olyanoknak is, akik még életükben nem olvastak ilyen vastag könyvet.

(La vérité sur l’affaire Harry Quebert, Editions de Fallois, 2012, Göncöl Kiadó, 2014, fordította Boros Krisztina, a borítón Edward Hopper festményének részlete, 670 o., 3570 Ft.)

A 2010-ben indult Vademecum Könyvklub tagjai a hírlevél mellett havonta egy könyvet is kapnak, Török András hírlevélíró választása szerint. A jelenleg 140 tagot számláló klub 2017 januártól rendszeres író-olvasó találkozókkal és más különleges művészeti eseményekkel bővült, a még több élmény érdekében. Jelentkezni itt lehet: info@summa-artium.hu, +36 1 318 3938

(Alapítása óta lelkes tagja vagyok magam is e klubnak. Mindenkinek ajánlom! Blogger42, a szerk.)