Érték és ár

Diamonds are a Girl's Best Friend...

A dolgok értéke és ára közt semmiféle összefüggés sincs. Sok alapjában véve fölösleges dolog nagyon sokba kerül, sok pótolhatatlan pedig semmibe. Értékeink közül azoknak a dolgoknak van ára, amelyek piacképesek. Aminek pedig ára van az áru. Vannak értékek, melyeknek egyáltalán nincs áruk és nem is piacképesek. Ha a telkem mellett szeretnék vásárolni egy adott területet, valószínűleg csupán ár kérdése lenne, piacképes területről lévén szó.

A telkem előtt bármennyit kínálhatnék, mert az – közterület révén – nem piacképes. A mellettem lévő sem eladó, de mint privát tulajdon piacképes, s biztosan lenne olyan ár, amiért gazdája átengedné nekem. Nos eddig rendben is van. A baj ott kezdődik, hogy mindazt, aminek ára van, értékeljük, mégpedig árával egyenes arányban. Értékeinket pedig nem. Ár nélküli érték, nem érték!

Ha egy park, ami legyünk őszinték, egy nagyvárosi embernek mégiscsak érték, nem kerül semmibe, nem is értékelik. Ennek megfelelően néz ki. A Margit sziget a háború előtt ugyan nyilvános volt, de nem lehetett ingyen bemenni. Nem tudom mennyibe került a belépő, feltételezem, hogy nem túl sokba. Nem is az volt a cél, hogy a többséget kirekesszék onnan. Viszont azt is gyanítom, hogy nem úgy nézett ki, mint napjainkban. Többre értékelték és jobban vigyáztak rá, mert pénzbe került. Néha egy szimbolikus ár is rávilágít arra, hogy valami, ami természetes és magától értetődő, még érték is.

Korabeli Margit fürdő a Margit szigeten

Modern ipari társadalmunk elhiteti velünk, hogy az ár és érték közt összefüggés van. Elemi érdekből teszi, mert e nélkül a szisztéma összeomlana. A fogyasztásra épülő jólét attól marad fenn és olyan arányban marad fenn, ahogy az emberek részt vesznek a fogyasztásban. Mindennek ez az alapja. A pénz, amit nehéz munkával kerestünk, csak átutazóban van nálunk, máris kiadjuk valamiért, ami nélkül nem élet az élet, s amivel mások megélhetését finanszírozzuk, hogy aztán ők is ezt tegyék a milyünkével.

Aki teheti drágább termékeket vásárol, mert a költekezési szokások mentén differenciálódik a társadalom. Aki sikeres, annak több, vagy drágább jár. Ettől érzi többnek magát, ettől igyekeznek mások is, hogy többnek érezhessék magukat. Egy egészséges versenyhelyzet keletkezik és a közgazdászok többnyire utólag magyarázzák meg, hogyan lett a versenyhelyzet egészségtelen, amikor már válság van a világban. Az egész cirkusz leginkább egy jól kiagyalt játékhoz hasonlítható.

Play the Game! (Queen)

Sokan nagyon jól megtanultak játszani. Ezek a többieket kedvükre manipulálhatják. Mások megvilágosodnak, s ha nem is játszanak, tudják, hogy működik a szisztéma, s miképp vonhatják ki magukat a manipuláció káros hatásai alól. De a játék számukra sem ér véget, mert azt is tudják, ha mindenki tudná azt, amit ők tudnak, a szisztéma az ő jólétükkel együtt veszélybe kerülne.

Az áruk ára arányban állhat az áruk minőségével, de sosem az ember életében betöltött értékével. Két autót, vagy televíziót összehasonlítva, vitatkozhatunk azon melyik jobb minőségű, melyik ér többet, melyik értékesebb. De az ember életében egyik sem olyan értékes, mint például a tiszta víz, vagy a jó levegő. Még extrémebb példa! Ha egy magányos szigetre száműznének, mit vinnél magaddal? A kutyádat, vagy a Lamborghinidet?

Ő a kutya (Füli)

és ő a Lamborghini (Gallardo)

A kutyád semmibe sem került, s ha igen, akkor is összehasonlíthatatlanul kevesebbe, mint az említett luxusautó, mely önmagában már egy sikeres életről tanúskodik. Egy égő ház is pillanatok alatt helyre billenti az emberek értékítéletét. Éghetnek bár benn milliós értékek, az élőlényeket mentik először. Akinek szíve van, nem is kell magyarázni, pedig tudja, hogy a benn pusztuló milliókból száz macskát, kutyát, vagy aranyhörcsögöt lehetne vásárolni. Mi az, ami ilyenkor logikánkat megvétózza?

Az ember emocionális lény, s bár rendelkezik logikai képességekkel, azok krízishelyzetekben egyáltalán nem játszanak szerepet. Amíg zavartalanul működik a társadalom, érzelmileg kiegyensúlyozottnak, beágyazottnak érezheti magát – csakis ez esetben – kezd el egyéb, a civilizáció által ráaggatott képességeivel játszadozni. Tehát minden tevékenysége, munka, szórakozás, csak addig fontosak, amíg élete nem a közvetlen túlélésről szól. Ilyen vészhelyzetekben azonban az ember bámulatos sebességgel vedlik vissza a civilizáció előtti ösztönállapotba, felejtve törvényt, tilalmat és minden mást, amit addig fontosnak gondolt.

Back to the Roots!

Természetesen a természet ösztönvilága nem hasonlítható össze civilizált társadalmunk értékeivel. Mert bár a jó lelkiismeret, önbecsülés, nagylelkűség, jószívűség, büszkeség, méltóság stb. szintén nincsenek beárazva, ezek nélkül életünk nem sokat érne. Az egészség sem érték, amíg csak meg nem betegszünk. Egy egészséges embernek ezer kívánsága van, a betegnek csak egy. A fiatalok türelmetlenségükben és féktelenségükben valóságos rablógazdálkodást folytatnak testükkel – van miből. Mire az egészséget értékként kezelik, már féltő gonddal csak azt a romhalmazt pátyolgatják, amit felelőtlen életük meghagyott.

Az emberiség figyelme mindinkább azon értékek felé fordul, melyek bolygónk jövőjét meghatározzák. Túlontúl hosszú ideig folytatott az ember rablógazdálkodást a természettel. A jövőben hála Istennek ezt nem teheti büntetlenül. A természet értékeit, kincseit beárazza az emberiség, annak érdekében, hogy ezeket értéknek is tekintsék. Nem indulok ki abból, hogy belátható időn belül még a levegőért is fizetni kell, de bizonyára ez a tendencia. Gyerekkoromban a víz ingyen szolgáltatásnak számított. Nem is spórolt vele senki. Ma már a vízért, csatornáért és sok minden másért is fizetni kell. Áruk – ha nem is fejezi ki híven értéküket – legalább emlékeztet rá.