Guillaume Musso: Regényélet

Elevenség, filmes láttatás, olyan regényszerkezet, amit mégse lehetne sorozatban feldolgozni – ezért nyaltam meg mind a tíz ujjamat, miután elolvastam ezt a nem különösebben vastag könyvet.

Musso, a hamarosan ötvenéves szerző afféle emelt szintű lektűríró, abban az értelemben, hogy rendszeresen fosztogatja a magas irodalom egyre fejlődő eszköztárát. Pont olyan könyveket ír, amilyenekre a Vademecum Hírlevél vadászik: kulturálisan értékes, mély, de egyben olvasmányos és szórakoztató regények kerülnek ki a kezei alól, lényegében évente egy. Hatalmas sikere van az egész világon. Néhány könyvét olvastam már, de egyik sem annyira érdekes, mint a Regényélet. Ez egy nagyon különleges történet, amely részben New Yorkban, részben Párizsban játszódik, helyenként egyszerre filozofikus és életszerű.

„Senki nem tud elpárologni csak úgy bújócskázás közben a lakásban. Ez az a játék, ami mindig jól végződik. Az eltűnést csak megjátsszák, rövid időre szól, szimbolikusan kell érteni, és a végén mindig megkerül, aki elrejtőzött. Másképp nem is lehet. Pont ez a lényeg: csak akkor bújócskázunk, ha tudjuk, hogy a másik elő fog kerülni a végén.”

Ezzel vigasztalja magát a regény első lapjain Flora Conway, az egyik legmenőbb és üzleti szempontból is legsikeresebb, ám Elena Ferrante (és Kondor Vilmos) módjára rejtőzködő szerző, akinek a hároméves kislánya rejtélyes körülmények között eltűnik a New York-i lakásukból, bújócskázás közben. Igazán eltűnik, a rendőrség hiába nyomoz, hiába nézik át a kamerafelvételeket. Aztán Conway egyszer csak rájön, hogy egy másik szerző regényének szereplője lett. Ekkor a cselekmény hirtelen átvált Párizsba, egy Ozorski nevű író otthonába. És kezdetét veszi egy érzelmi hullámvasutazás, egy másfajta bújócska.

A valóság és a fikció őrült módon pörög egymás körül, Musso mindvégig elhiteti velünk, hogy ez nem egy mese, hanem nagyon is megtörténhet. Közben Ozorski élete is rosszra fordul, volt felesége végleg el akarja venni tőle a fiát, azaz lassanként ugyanazt a gyötrelmet éli át, mint a hőse. Ahogy lapozunk, egyre több bennünk a kétely. Ki volt előbb, Ozorski vagy Flora Conway? Hát Fantine, az irodalmi ügynök valóságos személy? Végül minden egyes kérdésre választ kapunk. És még az utolsó oldalakra is marad egy csavar. Izgalmas, játékos, ritka szórakoztató könyv, az biztos.

(Guillaume Musso: Regényélet. Fordította Füsi Lídia. Park Könyvkiadó, Budapest, 2021, 224 oldal, 3999 Ft)

Török András művelődéstörténészt 17 éve ismerem. András volt már: műfordító, tipográfus, angoltanár, kulturálisminiszter-helyettes, a Mai Manó Ház és a Summa Artium alapító igazgatója, az NKA (Nemzeti Kulturális Alap) elnöke és most (többek között) ő a Fortepan önkéntes menedzsere.

2018 és 2019 között remek könyvajánlóit ezen a felületen is publikálta, ezt a gyakorlatot elevenítjük fel blogfolyamunk csütörtöki napjain 2023/24-ben. (Tényleg páratlan Budapest útikönyvéről itt olvashattok.) A 2010-ben András által indított Vademecum Könyvklub tagjai egy kulturális ajánló hírlevél mellett havonta egy könyvet is kapnak, a hírlevélíró gondos választása szerint. E klub 2017 januártól rendszeres író-olvasó találkozókkal és más különleges művészeti eseményekkel bővült, a még több élmény érdekében. Jelentkezni a Könyvklub titkáránál, Kajta Barbaránál lehet: titkarsag@summa-artium.hu, +36 1 318 3938. A B42 kóddal 4.2% kedvezménnyel vásárolható meg a klubtagság, melynek magam is lelkes résztvevője vagyok. Mindenkinek szívből ajánlom! (Blogger42, a szerkesztő.)