I’ll be back LEGO

I'll be back LEGO

Vannak dolgok, amikhez vissza-vissza terünk életünk során, azt hisszük, hogy egy korszaknak már vége, és akár évtizedek is eltelnek, és mi még mindig csak nosztalgiázva idézzük fel a régi szép emlékeket, aztán egyszer csak történik valami, például gyermekünk születik. Azt gondolnánk, hogy ettől a ponttól saját gyerekkorunknak végérvényesen vége, befejeződött, lezárult, hiszen 1 másodperc alatt átöregszünk egy generációt, és gyerekből hirtelen szülővé válunk. Nagy dolog ez, mondom ezt, pontosabban írom anélkül, hogy közhelyeket kezdenék felsorolni. A hivatalos titulusunk innentől kezdve szülő, és ugyan szüleink szemében örökre gyerekek maradunk, azonban a reflexek átértelmeződnek, ha a közelünkben valaki azt mondja, hogy „anya” vagy „apa”, akkor egy pillanatig még saját felmenőinkre gondolunk, de az agyunk gyorsan helyesbít, és már írja is élőben a programot, az új becenév már nekünk szól, mostantól minket szólítanak így.

Az érdekes az egészben az, hogy új szeretett becenevünkkel újraéljük gyermekkorunkat, csak más perspektívából, kívülről látjuk és követjük az eseményeket, amiknek magunk is aktív szereplői vagyunk. Gyakorlatilag olyan emlékeket is átélünk újra, amikre eddig nem is emlékeztünk, egyre élesebb a régi homályos kép, majd újra meg is elevenedik. A múltbéli képek felidézésének megvan a maga szertartása is, pofon egyszerű, nem kell mást tenni, csak gyermekünk közelében lenni, és ő majd mutatja az utat. Nem nagy trükk, kevesebbet ülünk a kanapén, a fotelban és az étkezőszéken, helyettük újra felfedezzük milyen jó is az, ha csak egyszerűen a padlóra huppannunk, vagy elfekszünk a játszószőnyegen, persze ezt megtehetjük egyedül is, de úgy nem lesz igazi a régi életszakaszunkba való visszatérés. Kell hozzá a kicsi, ámbár rendkívül bölcs útitársunk, nyugodtan rábízhatjuk magunkat, olyan világba fog időről-időre elkalauzolni bennünket, ahol ugyan már jártunk, csak rég elfeledtük, milyen jó is ott lenni.

Szóval utazásaink során eljutottunk a DUPLO-hoz és ide egyre gyakrabban térünk vissza, jelentem a „remake” működik, és ugyan a DUPLO „csak” ízelítő, de már résnyire kinyitotta az ajtót, ahol belesve a nagymenő LEGO-t láttam, ráadásul a legjobb játszótárssal, akit valaha el tudtam képzelni. A LEGO nagyszerűségét egyszerűen nem lehet leírni, bármilyen nehézségekkel is kellett a dán gyártónak a számítógépes és konzolos játékok térhódításával egy időben megküzdenie, szerintem megnyerték a csatát, és bebizonyosodott, hogy nincs gyerekkor LEGO nélkül, de most már tudom, hogy a felnőttkornak is része a miniatürizált műanyag kockavilág. Játszva alkotunk együtt, vagy csak simán egy jót játszunk, innen ered a LEGO elnevezés is „leg godt!” – „játssz jól”.

BeoSound5 - leg godt!

Játssz jól jeligére kiújult LEGO mániám közepette felfedeztem egy érdekességet, mégpedig azt, hogy a Bang & Olufsen sem nyúl máshoz, mint a LEGO-hoz, ha egy jót akar játszani. Nevezetesen a B&O egyik formatervezője, Anders Hermansen, kinek munkái között olyan siker termékek formaterveit találjuk mint a BeoPlay V1 televízió, az örök klasszikus EarSet3i headsett és a BeoSound 5 digitális zenelejátszó. Hermansen a BeoSound 5 első megvalósult koncepciójához a LEGO-t hívta segítségül, pontosabban LEGO Technic elemekből építette meg az alumínium tárcsát mozgató szerkezetet, hogy szemléltetni tudja, miként is képzeli el a digitális zenelejátszó működését. Amíg az egyedi építésről készült fotót nem láttam, el nem tudtam volna képzelni, hogyan segíthet néhány LEGO elem egy alapvetően audio és video berendezéseket gyártó cég alkotási folyamataiban.

BeoSound5 by Anders Hermansen

Egy biztos, a „legózást” az ember csak átmenetileg tudja abba hagyni és mindegy, hogy mennyi időre száll ki, örökre függő marad, és bármikor újrakezdheti. A múlt héten írótársam, Blogger42 azt kérte tőlünk, hogy nevessünk többet mert jó. Én most azt kérem, hogy játsszatok többet, lehetőség szerint LEGO-val és persze a BeoSound 5-tel :)