Jolsvai András: Édesszájúak

Ez egy napsütötte regény.

„Hársfaillatú, eperízű, szerelmetes. Egy szerethető család története. Egy házaspáré és a gyermekeiké, egy vendéglőé, és egy olyan koré, amelyben olykor édes is lehetett az élet. Ebben a családban biztosan. Operett, regényben elbeszélve, mondja művéről a szerző, ami persze túlzás, hiszen a történetnek vannak árnyékos lapjai is, de a végén azért jóra fordulnak a dolgok. (Szinte.)”

Ez a szöveg szerepel a fülön, és biztosíthatok mindenkit, hogy ez a lelkesedés indokolt.

Jolsvai András könyveit nem először ajánljuk. Egy régebbi könyvét Erich Kästner regényeihez hasonlítottam. Az Édesszájúakban kevesebb a német író, több a Jolsvai, abban az értelemben, hogy ez valahogy tárgyiasabb. Olyan, mintha egy vendéglátás-történész egy eredményes élet után nyugdíjasként – sikerrel – regényírásba fogna. Mert az egyik főszereplő, a Gizella út és a Stefánia közötti hatalmas telken működő Zimmerli étterem, ahol minden üst és fakanál, minden munkafázis a helyén van. De a mellékszereplők mind létező személyek, Benczúr Gyulától Heltai Jenőig.

Az Édesszájúak elsősorban családregény, egy házaspár és négy gyermekének portréja, az író pedig az 1893 és ’95 közötti életüket meséli el. Csodálatosan egyénítettek a férjhez menés lázában égő lányok (egyáltalán nem hasonlítanak egymásra), de az igazi mestermunka az egyetlen fiú, Franzl portréja. Annál is inkább, mert ez a cselekményvonal ellenpontozza a nagy sikertörténetet. Apja már a gyerek négyéves korában ráébred arra, hogy egyetlen fia bizony nem fogja tovább vinni a vendéglőt, egy élet munkáját.

Franzl egyénítése nem más, mint az enyhe fokú autizmus csodálatos retro-ábrázolása, egy olyan korban, amikor e tünetegyüttesnek még nem volt neve. Egy tucatnyi felejthetetlen epizódon keresztül. Ahogy megtanul biciklizni. Ahogy szét- és összeszereli a házhoz frissen került varrógépet. Ahogy tizennyolcadik születésnapja estéjén viselkedik, amikor apja elviszi őt a szép lányokhoz. (Nem, ő nem meleg, bár jó ideig minden olvasó azt hiheti, hogy ez lesz a csattanója a történetnek.)

Szeretettel, mesterien megírt, szórakoztató történet a boldog békeidőkről, amikor az ország egyértelműen felfelé ívelő pályán volt. Végkifejlete kettős rugóra jár: meg kell oldani Zimmerl Kató egy ideje kátyúba jutott házassági tervét, és ez csak azért sikerülhet, mert Franzl alkalmatlan az utódlásra. És ez a messziről nézve kicsit jókais befejezés csak e két feltétel együttes fennállása miatt működhet. Mert

„Zimmerl József nekifogott, hogy (…) – miként mindig is tette – hozzá igazítsa az álmait a valósághoz.”

Van a regénynek még egy alaposan kidolgozott, felejthetetlen szereplője: a vendéglősné, Tívó Anna. A történet szerint első tizennégy évét az aradi árvaházban töltötte, mert kitett csecsemő volt. „Tívó Anna gömbölyded benyomást keltett mindazokban, akik először látták: jobban meg kellett nézni ahhoz, hogy kiderüljön, ez a gömbölyűség nála belülről jön. (…) Tívó Anna nem tartotta magát szépnek, legfeljebb átlagosnak – tévedett, egyébként – de ennek a tudatát is olyan derűsen, oly belső eleganciával viselte, miként az élet tényleges csapásait.”

Így kezdődik leírása, jellemzése viszont az egész könyvön át tart. Ő a család és a vendéglő oszlopa. Szép emlékműve azoknak a nagyszerű asszonyoknak, akik a modern Magyarországot a két kezükkel felépítették, szerényen megbújva uruk háta mögött. Akik reggel négykor keltek, éjfél előtt ágyba ritkán kerültek. Amikor letettem a könyvet, megint eszembe jutott, hogy mennyire méltatlan, hogy egy ilyen sikeresen bontakozó életműről a kánon nem vesz tudomást. Ha lenne a méltatlanul alábecsült könyveknek irodalmi díja, az első kitüntetett mindenképpen Jolsvai András lenne.

Ja, és az utószóból kiderül, hogy a történet minden egyes szereplője – megengedve, hogy itt-ott talán kiegészítették az embergalériát – az író felmenője volt.

(Kalligram, 2024, a borítót Szabadi Gergely tervezte, 255 o., 4500 Ft.)

Török András művelődéstörténészt 16 éve ismerem. András volt már: műfordító, tipográfus, angoltanár, kulturálisminiszter-helyettes, a Mai Manó Ház és a Summa Artium alapító igazgatója, az NKA (Nemzeti Kulturális Alap) elnöke és most (többek között) ő a Fortepan önkéntes menedzsere.

2018 és 2019 között remek könyvajánlóit ezen a felületen is publikálta, ezt a gyakorlatot elevenítjük fel blogfolyamunk csütörtöki napjain 2023/24-ben. (Tényleg páratlan Budapest útikönyvéről itt olvashattok.) A 2010-ben András által indított Vademecum Könyvklub tagjai egy kulturális ajánló hírlevél mellett havonta egy könyvet is kapnak, a hírlevélíró gondos választása szerint. E klub 2017 januártól rendszeres író-olvasó találkozókkal és más különleges művészeti eseményekkel bővült, a még több élmény érdekében. Jelentkezni a Könyvklub titkáránál, Kajta Barbaránál lehet: titkarsag@summa-artium.hu, +36 1 318 3938. A B42 kóddal 4.2% kedvezménnyel vásárolható meg a klubtagság, melynek magam is lelkes résztvevője vagyok. Mindenkinek szívből ajánlom! (Blogger42, a szerkesztő.)