„A történelem, mintha ilyesmi létezne, akár mint valóság, akár mint irodalom.”
Szentkuthy Miklóstól választott találó mottót ez a regény. De ahogy lapozunk, mindjárt ott a másik is, Szécsi Páltól:
„Két összeillő ember / Fénylő tágra nyíló szemmel. / Figyeld! Elakad a hangunk, / Istenem, hát mi vagyunk!”
Találó idézetek, a következő néhány száz oldalon a magával ragadó történet valóban egyszerre festi meg az ország és a sorozat előző kötetében megismert emberek sorsát: talán emlékeznek még Nemes Albert detektív főfelügyelőre, nehéz természetű anyjára, a detektív Millának becézett, kerekesszékbe kényszerült szépséges barátnőjére, Kádár János rendőrfőkapitányra és másokra.
Nem tudom, hogy vannak ezzel a Vademecum olvasói, én rettentő szívesen olvasok alternatív történelem típusú lektűröket. Tudják – amikor semmi sem úgy történt egy országban, ahogy az iskolában tanultuk. Különösen izgalmas ez akkor, ha a történet Magyarországról szól. A Kondor Vilmos álnevű magyar íróért valaha lelkesedett ez a hírlevél, aztán ez alábbhagyott, egy idő után a sorozat ellaposodni látszott – éppen akkor, amikor a magyar krimiirodalom történetében páratlan módon elkezdték a könyveket idegen nyelveken is kiadni.
Ezen alsorozat első kötetéért (A második magyar köztársaság) már lelkesedtünk e hasábokon. Most is van rövid történelmi bevezető, amelyből megtudjuk, hogy Horthy kiugrási kísérlete sikerült, de őt a zűrzavarban meggyilkolták, és helyére fia, ifj. Horthy Miklós lépett és aztán az ország szerencsés vágányra került. A szovjet hadsereg csak az ország egy kis részén marad, részesülünk a Marshall-segélyből, 1954-ben sikerül megnyerni a foci VB-t, az ország fellendül, 1964-ben megépül Ferihegy 4 is. Hat oldalon gyógyír kerül minden kollektív sebünkre. Kiderül még az is, hogy a konzervatóriumot Bartók vezeti, és Szerb Antal a kultuszminiszter… (Ők nem jelennek meg a regény lapjain.)
A történet egy BKV közleménnyel kezdődik, ami arról szól, hogy az olimpia idején hogyan működik a budapesti közlekedés. Később, egy elejtett megjegyzésből kiderül, hogy miképpen került Budapestre az 1968-as olimpia: az év elején Mexikóban belpolitikai válság tört ki, ellehetetlenült az olimpia megrendezése, így lett egy másik sport nagyhatalom a rendező ország.
A bonyodalom hamarosan érkezik: az egyik első úszószám magyar esélyese, a nemzet kedvence az első selejtező rajtja után nem jön föl a víz alól. Nemes főfelügyelő ott van a lelátón, maga is tanúja a tragédiának. Azonnal ő kapja meg az ügyet, amit nehezít, hogy gyorsan kell eredmény, de a show-nak mennie kell tovább, senki sem akar botrányt, különösen nemzetközit nem.
A Kondortól megszokott ügyes történetbonyolításon túl a szerző a mindennapok tárgyi világának aprólékos és színes bemutatásában is jeleskedik. Ráadásul régi magyar vágyakat is beteljesít: magyar gyártmányú autómárkákat is varázsol a regény lapjaira! A krimitörténet szálait az író kétségtelenül ügyesen bonyolítja, de a könyv fő erénye nem ez. Hanem egy olyan Budapest eleven portréja, amely történetének legfelfokozottabb napjait éli át. Ezt hol a Deák téri rendőrpalotából, hol az utcán, hol a versenyek színhelyén éljük át. (Nem hiányzik a könyvből a modern krimitörténetek elmaradhatatlan kelléke, az életszerű szexjelenet sem, de a nyomozó legnagyobb sajnálatára ennek ő maga csak szemtanúja.)
Szinte semmihez sem hasonlítható kéjes érzés huzamosan kiélvezni annak kvázi-valóságát, hogy micsoda remek ország lehettünk volna! Ahogy a történelmi bevezető utolsó mondata magyarázza:
„Az egykori »vonakodó csatlós« jó értelemben vett kompországként szolgálja egyszerre a Nyugatot és Keletet.”
Az orvostudomány ismeri az elveszett végtag helyén érzett fantomfájdalom fogalmát. Kondor viszont kikísérletezte ennek párját, a sosem volt sikeres ország felett érzett „fantomélvezetet”. Köszönet érte!
(Open Books, 2023. Felelős szerkesztő: Nádor Zsófia. Borítóterv: Relatív. 535 o., ára 4999 Ft.)
Török András művelődéstörténészt 16 éve ismerem. András volt már: műfordító, tipográfus, angoltanár, kulturálisminiszter-helyettes, a Mai Manó Ház és a Summa Artium alapító igazgatója, az NKA (Nemzeti Kulturális Alap) elnöke és most (többek között) ő a Fortepan önkéntes menedzsere.
2018 és 2019 között remek könyvajánlóit ezen a felületen is publikálta, ezt a gyakorlatot elevenítjük fel blogfolyamunk csütörtöki napjain 2023/24-ben. (Tényleg páratlan Budapest útikönyvéről itt olvashattok.) A 2010-ben András által indított Vademecum Könyvklub tagjai egy kulturális ajánló hírlevél mellett havonta egy könyvet is kapnak, a hírlevélíró gondos választása szerint. E klub 2017 januártól rendszeres író-olvasó találkozókkal és más különleges művészeti eseményekkel bővült, a még több élmény érdekében. Jelentkezni a Könyvklub titkáránál, Kajta Barbaránál lehet: titkarsag@summa-artium.hu, +36 1 318 3938. A B42 kóddal 4.2% kedvezménnyel vásárolható meg a klubtagság, melynek magam is lelkes résztvevője vagyok. Mindenkinek szívből ajánlom! (Blogger42, a szerkesztő.)
Független portfólió építő felület alkotóművészek és a vizuális művészetek iránt érdeklődők részére.
|
Írni, olvasni, fotózni és motorozni szeretek, számolni tudok.
|
Kedvelem a jó kérdéseket. Néha fontosabbak, mint a válaszok.
|
A magazin 2010-ben indult, fiatalokhoz szóló, független kulturális portál.
|
A stílusos élet fontosságának hirdetése.
|
Olvasni jó, a könyvet továbbadni kúl.
|
Mindegy honnan jössz, a lényeg, hogy tudd hová tartasz, és míg odaérsz, légy jobb minden nap.
|
Színész
|
Hegymászó
|
Head of Innovation
|
biztosítóalapító
|
A kisnyugdíjas ahol tud, segít.
|
Kaotikus életet élő, szentimentális motorkerékpár-őrült.
|
Ha pokolra jutsz, legmélyére térj: az már a menny. Mert minden körbe ér.
|
Tizennégyszer láttam a Keresztapa-trilógiát.
|
Stylist
|
Lakberendező
|
Vitorlázó
|
Stylist
|
Szinteld magad a világra, légy magasabb, mint az árja.
|
Az vagy, amit nézel.
|
Hegedűs Ágota
|
Grafikus, belsőépítész.
|
Creative Image Artist
|
Büntetőbíró, majd mindenféle szöveg író.
|
A weboldalon cookie-kat használunk, amik segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. A süti hozzájárulásokat az alábbi menüpontokban kezelheti.