Kötelező zongora vs. gitár örömzene

Réka és Gergő évekkel ezelőtt egyszerre kezdtek zongorázni tanulni. Persze, eltérő habitusukból adódóan, mindketten a rájuk jellemző stílusban álltak hozzá a hangszerhez. Lányom fegyelmezetten és szorgalmasan, fiam a szokott szenvedéllyel, de kissé „visszafogott” szorgalommal.

Együtt

Négykezes

Ahogy teltek a hónapok, nyilvánvalóvá vált, hogy ha tovább gyömöszöljük Gergőt, akkor a gyerek-tanár-szülő veszélyes Bermuda háromszögében előbb-utóbb menthetetlenül el fog süllyedni a zene iránti motivációja és pont ellentétes hatást érünk el, az eredeti célhoz képest.  (Azt persze a kis gézengúz nem tudta, hogy milyen hangszeren szeretne játszani.)

Csíny

Mit tehet ilyenkor a szülő? Végül is egy fiúról van szó, akinek hamarosan, nagyjából minden gondolata a jááányok felé fog gravitálni. Kölcsönkértem egy gitárt hát, hisz régen tudjuk, hogy ez a népszerű hangszer amellett, hogy (még a színpadon is) öltöztet, jelentősen javítja egy kamasz fajfenntartási tevékenységének esélyét. Megnéztünk néhány zenei klipet persze, a szemem sarkából láttam már, hogy jó az irány!

A további fejlemények alakulását rövidre fogom. Gergő hamarosan a gitárjával aludt! Szó szerint. Nap közben mindenféle unszolás nélkül leakasztotta a hangszert és vadul gyakorolni kezdett. Hallott valahol egy dallamot és nagy buzgalommal próbálgatta rekonstruálni a gitárján. Flow! Amikor saját gitárt kapott, büszke tartással és mi-fiúk-tudjuk-hogy-van-ez arckifejezéssel cipelte haza a hátán a hangszert. Győzelem!

Zene

Sok esetben nehéz megtalálni a kulcsot valakihez és talán nem könnyű „beröffenteni” a motivációs motort, de ha már lendületben van a jármű (de főleg) vezetője, könnyebb az egyensúlyt tartani és örülni az utazásnak.

p.s.

Gergő azóta sokkal nagyobb kedvvel tanul zongorázni is!