Nem olcsó mignon

Nézelődöm a könyvesboltban, sorozatok állnak hegyekben, huszadik századi osztrák novellák, latin-amerikai novellák, indiai, kínai, skandináv, lengyel, cseh, jaj, még német és orosz novellák is. Tengeren innen és túli írók válogatásai egyenkötetekben. Az arculati egység nyomasztó is lehet.

Elképzelem milyen lehet a pillangók nyelve, érteném-e.

A XX. SZÁZADI GALEGO PRÓZA üdítő kivétel, üdítő, még akkor is, ha szerzői közül többen haltak, mint élnek. Van rendes címe is. A pillangók nyelve. Elképzelem milyen lehet a pillangók nyelve, érteném-e. Ha végigolvasod a kötetet, te is megérted ezt az érdekes, érthetetlen nyelvet, megtudhatod, hogy a pillangók nyelve igazából egy cső, amely úgy van összetekerve, mint az óra rugója. Ha valamelyik virág odavonzza magához, a pillangó letekeri ezt a csövet, beledugja a kehelybe, és elkezdi vele kiszívni a nektárt. Ha belemártjuk a nedves ujjunkat a cukorba, – közben szinte már érezzük is az édes ízt a szánkban, ugye? Mintha az ujjbegy lenne a nyelvünk hegye, az ujjunk pedig a cső… Hát így működik a pillangók nyelve.

A novella hőse Veréb, aki most kerül iskolába, és galego létére meggyőződése, hogy ezt a pillangószerű nyelvét majd kitépik. Mert galegoul beszél, a galegok pedig csak megtűrt, szégyenletes népek. „mintha kézzel tépték volna ki a manduláját, úgy tépte ki a tanáruk a há hangot a beszédükből, hogy ne mondjanak a gé helyett hát, a grasziasz helyett hrasziaszt.” Mert a spanyol, portugál és a galego nyelv között elég sok, elég nagy különbség van. Az öntudatok között is. A galegok (magyarban galjégók, én is így hallottam a Zorroban) különleges helyen, elzártan, Spanyolország északnyugati részén élnek, Galícia autonóm közösségben. A terület, hasonlóan Baszkföldhöz és Katalóniához, nyelvi autonómiával rendelkezik. A pillangók nyelvével.

A kötethez Bánki Éva, középkori, és portugál irodalom szakértőjeként írt bevezetőt. Részletes történelmi háttér az előző századok galego irodalmáról, rávilágítva a hétköznapokra, és a mítoszt vegyítő írásmódra, mely írásmód a kötetben szereplő írók zömének sajátja. A könyvben tizenhárom szerző huszonnégy novellája, prózája, szövege található. Cunqueriro, és Ferrín a két húzó név, több írással szerepelnek a kötetben. Finom lírai ecsetvonások, a vidéki emberek mindennapjai, szerelmi szálak, ez Cunqueriro receptje. És Ferríné pedig „sosem hallott  Isten háta mögötti falvak királylánya, parafrazeált kelta hős, lágy szívű, óriás szarvasbogarak – bizony Ferrínhez hangulat, és főleg érzék kell…”

A pillangók nyelve - címlap

De még mielőtt azt gondoljuk, hogy ehhez a kötethez vissza kell süppednünk a középkorba, vegyük kézbe a kicsi, százhatvanegy oldalas kötetet, nézzük  a címlapját, egy szándékosan öregített, antikolt borítót, régvolt nagypapás hangulatot idéző képet, de tapintásra kellemes, fóliázott papírt. Modernségét nem csak a papír minősége adja, hanem a benne szereplő írások régi-új témái, örök eszméi. A szövegekből néha előszivárog a galegok megvetése, önsajnálata, múlt iránti szeretete, ezek az adalékok azonban jobbá, ízesebbé teszik őket. Cunqueriro is ezt vallja: A történeteknek, amiként a nőknek vagy a húsoknak, fűszeres pácra van szükségük. Egyetértünk. Mind megesszük, még Leiras süteményét is, a hetvenedik oldalról. Találunk ott őszibaracklekvárt, meggydarabkákat pörkölt mandulával, fahéjas cukorral. Az egész kötet ilyen. Egyszerű történetek, pici finomságokkal.

A szöveg eredetije az Irodalmi centrifugán jelent meg.