Öregkori szerelmek II.

Faludy, aki megjárta a huszadik századnak úgy a poklát, mint édenkertjét, egy hosszú, kalandos élet alkonyán tért vissza szülőföldjére. Tért volna ő korábban is, de nem térhetett, mert gonosz földi hatalmak felette másképp rendelkeztek. (E cikksorozat első része itt található. A szerk.)

Pedig élete reményteljesen indult.

Jó polgári, zsidó családban látta meg a napvilágot az erzsébetvárosi Damjanich utcában 1910-ben.  A közeli, a század elején a világ egyik legjobb gimnáziumának számító fasori Evangélikus Főgimnáziumban tanult, ahol többek között három Nobel-díjasunk és Podmaniczky Frigyes is érettségizett. Az asszimiláció éveiben, a megélénkülő szellemi élet hátszelével létrejött gimnázium sokat elmond egy korábbi, nagy vihart kavart bejegyzésemben (A zsidó magyar Nobel-díjak) már részletesen taglalt generációról, aminek Faludy is tagja volt.

Faludy tanulmányait a bécsi, berlini, párizsi és grazi egyetemeken folytatja, majd hazatér és még katonai szolgálatot is teljesít. Hírnevét a 37-ben megjelent Villon átiratokkal alapozza meg, melyekben már testet ölt írói ars poétikája, alkata, hitvallása. Faludy Karinthy emlőin szívja magába a humort és iróniát, megfűszerezve némi-nemű rejtői argóhumorral.

Faludy költészete az európai szellemi értékmentés és az újkori barbárságokkal szembeni ellenállás szimbólumává válik.

Először 1938-ban emigrál, amikor a fasiszta háború rémképe számára már egyértelműen kirajzolódik. Útja Párizsba vezet, ahol Arthur Koestlerrel és az emigráns magyar művészekkel kerül kapcsolatba. De a németek a sarkában járnak, Franciaország is német megszállás alá kerül. Marokkó a menekülési irány. Innen már az USA-be vezet az út, ahol – hogy hiteles tudjon maradni önmaga számára – még aktív katonai szolgálatot is vállal, önkéntesként három évet tölt a csendes-óceáni fronton.

A világégés után hiába táplál nagy reményeket, hiába jön a fénykorában fürdőző Amerikából a feldúlt, meggyalázott, éhező Európába, a győztesektől a vesztesekhez, Jaltában eladott kis hazájában nem terem számára sok babér. A formálódó új hatalom kezdetektől bizalmatlansággal viseltetik iránta. Egy nyugati értékrendre szocializálódott szabad lélek, aki éveket tölt a szövetségesből legfőbb ellenséggé avanzsálódott Egyesült Államokban!

Mikor koholt vádak alapján az AVO „kezelésbe” veszi, gyorsan „megtörik” és beismeri az „igazságot”:

Kémkedésre őt Edgar Allen Poe százados és Walt Whitman őrnagy szervezte be.

A „beismerő vallomás” hatására a tárgyalás elmarad, Faludyt internálják. Mikor összeverve, rongyosan, véresen Péter Gábor elé vonszolják, akinek baráti gesztusait korábban következetesen visszautasította, Péter Gábor némi elégtétellel nyugtázza: nem engedünk el, itt fogsz megdögleni, mert hülyékre nincs szükség. És miért is lennék én hülye? – akarta Faludy tudni.

Azért, mert visszajöttél Amerikából.

Így a kommunista titkosrendőrség főnöke.

Faludy a költészetbe menekülésnek köszönhetően túléli a borzalmakat, s miután felszámolják a magyar Gulágot, Recsket, kiszabadul, de babér továbbra sem terem neki. Ötvenhat elbuk(tat)ása után már nincsenek illúziói, végleg hátat fordít az országnak. A század duplán sorsüldözött költője harminckét évig él távol hazájától, anélkül, hogy tudná, mi is az ő megbocsáthatatlan bűne. De én személyes példák alapján tudom, milyen veszélyes dolog is a huszadik században verseket írni. Itt kapcsolódik saját sorsom az övével.

Faludynak az emigráció libatoll dunnás biztonságában, miközben odahaza folyik a megtorlás és akasztják barátait, nem jön álom a szemére. Apám kirakatpere folyik odahaza, hullanak a halálos ítéletek. Faludy Ignotusszal karöltve apámért lobbizik Párizsban. Megnyerik Bernard Russellt, a Békevilágtanács elnökét, hogy beszéljen Hruscsovval. Russell lemondásával fenyegetőzik, ha Obersovszkyt felakasztják. Hruscsov az eurokommunizmus vezető emberét nem akarja beáldozni, így utasítja a magyar vezetést a kivégzés felfüggesztésére.

Mikor a kerepesi temetőben utam néha Gyurka bácsi vadszilvafás sziklatömb sírjához vezet – Karinthy tőszomszédságában – mindahányszor megemelem a kalapom és megköszönöm neki apámat.

Faludyt két házassággal, válással, megözvegyüléssel és egy hosszú különös kapcsolattal tarkított odüsszeája végigvezeti a világ minden kontinensén. Harminchat évig él együtt a balett-táncos Eric Johnsonnal, megismerkedésük regényes történet. Szeretett Ithakájába hetvenkilenc évesen tér vissza, ahol nem várja már Pénelopé, de Erik Magyarországra is elkíséri. Csodálkozik mennyien ismerik és emlékeznek rá. Az agg költő Szent István körúti lakása abban a házban van, ahonnan húgát 1944-ben a nyilasok elhurcolták. Ablakából odalátni, ahol állt, mikor a Dunába lőtték.

2002 tavaszán becsenget hozzá egy fiatal lány, hogy verseinek francia fordítását véleményeztesse a költővel. Kovács Fannynak hívták, s a találkozásról később így nyilatkozik:

„Ott állt az ajtóban, gyönyörű hímzett fehér ingben, fekete nadrágban, és én abban a pillanatban tudtam, hogy nem fogok innen többé elmenni…”

Valójában Fanny nem csak szakmai okokból kereste meg a költőt. Ő is, Erik is úgy estek vele szerelembe, hogy még személyesen nem is ismerték. Tudott valamit az öreg! Így adódik, hogy a kilencvenkét éves Faludy elhagyja férfi szeretőjét egy hatvanöt évvel fiatalabb lány miatt.

Faludyn ekkor már nem lehet megszámlálni a ráncokat, teste öreg, de szelleme nem. Szerény benyomást kelt, bár önmagát minden szinten felvállalja. Polgárpukkasztásban kiváló, excentrikus lénye és lobogó ősz fürtjei szorosan hozzátartoznak imázsához. Szerénysége tiltotta ugyan, hogy így beszéljenek róla, költőfejedelem címmel méltatták, ami nem is annyira munkásságának, sokkal inkább a ténynek szólt, hogy hosszú életével a század minden irodalmi korszakának, törekvéseinek tanúja lehetett és a század legnagyobbjait személyesen ismerte.

Kár lenne most azon spekulálni, vajon Fanny mennyire volt gerontofil, tény, hogy a költő haláláig hangos, szenvedélyes kapcsolat köti őket egybe, olykor botrányosnak aposztrofált epizódokkal. Amúgy két költő nem alkot szerencsés párost, a valódi hidat paradox módon az extrém korkülönbség képezi kettőjük között. Szűk öt év boldogság adatik meg nekik.

Általa jobb emberré váltam.

– mondja később Fanny, de feltehetőleg magányosabbá is, hiszen Faludy monumentális árnya kísértetként terül ifjú-özvegyi életére – Fanny Faludy halálakor mindössze harminckét éves. 

A temetésén én is részt vettem, Fanny fájdalma őszintének tűnt. Saját bevallása szerint évekig halott férje ingében aludt, s mindvégig spirituális kapcsolatban maradt vele. Aztán a biológiai órája újra ketyegni kezd. Egy nő anyává akar válni és ebben semmi sem akadályozhatja meg. – Gyurkám a halála előtt a lelkemre kötötte, hogy engedjem majd magamhoz a szerelmet, mert ő akkor megy el békével, ha tudja, hogy hátralevő életemben boldog leszek. Megígérte, hogy a túlvilágról is vigyáz majd rám, miközben a tőle megörökölt szellemiséget, a költészetet, a kultúrát és a szabadságszeretet új életbe plántálom.