Franco Merli, mint Pasolini tinédzser amatőr színésze, fizikai valójában nem csak magát reprezentálja, de az előbb említett gender problematikán túl a Szent Sebestyén szenvedés legenda is áttetszik, mint jelentésréteg. Végül, de nem utolsó sorban, nem hagyhatjuk szó nélkül azt a nyilvánvaló hasonlóságot, ami a 16 éves benzinkutas fiú és a XVII. század nagy olasz festőjének – aki életrajzában oly sok különös egybeesést mutat Pasolinivel – Caravaggio pihe bajszú modell fiúival megfigyelhető. (Ettore Garafolót (Mamma Roma fiát) egy római étteremben fedezte fel, mint pincért. „úgy pillantottam, meg, ahogyan a filmben is ábrázolom, gyümölcsös tállal a kezében, mintegy Caravaggio-figurát.” – Nico Naldini)
Caravaggio szintén a római sikátorokban szedte fel sokszor prostituált modelljeit nagyjából 350 évvel Pasolini előtt, szintén állandó összetűzésben volt a hatalommal és Pasolinihez hasonlóan erőszakos halált halt, sokak szerint egy homoszexuális kapcsolata miatt.
Utoljára álljon itt még egy érdekes adat két olasz alkotó közötti vonatkoztatási terek tekintetében: Cs. Szabó László (Bikácsy Gergely:A láthatatlan város – Róma, sirályok, Pasolini. In: Filmvilág 2000/2) fedezte fel, hogy a Dávid és Góliát című Caravaggio festményen a levágott szenvedéstől eltorzult Góliát fej tulajdonképpen egy önarckép, amit egy római utcagyerek tart a kezében.
Cs. Szabó ebből életrajzi következtetéseket vont le, de azt hiszem, hogy az előbbi példákból kiindulva sokkal fontosabb ennek a jelölőnek a konkrét életrajzi adaton túlmutató lehetséges jelentés tartománya. Caravaggio Góliátnak érezte magát? Ugyanolyan bűntudattól vezérelve kereste-e a rossz fiúk társaságát, mint három és fél évszázaddal később Pasolini, aki életrajzírója, Naldini szavaival élve, mint „két aranyos csillogású genny” írta le az „elfajult” művész és a római szub-proletáriátus cinkos összekacsintását? Vajon a tinédzser Dávid, akit a XVI. századi lányos arcú csavargó reprezentál az olajfestményen ugyanaz a 17 éves prostituált, a Béka, aki Ostiá-ban állítólag agyonverte 1975-ben Pasolini-t, majd a rendező kocsijával áthajtott a testén? Metaforikus értelemben mindenképp. Pasolinit saját Alfa Romeo-ja, a fogyasztói társadalom neo-kapitalista szimbóluma, halálra gázolja.
Pelosi, a prostituált utcagyerek, már nem Pasolini cinkosa, mint az 50-es évek csórói, hiszen nem sokkal halála előtt írt publicisztikájában, illetve az Élet trilógiájának visszavonásában leszámol az ifjúság iránt táplált minden illúziójával (Pedig Michel Foucault a Csóró vonatkozásában még a fiatalok sagájáról ír, mint Pasolini fő tematikájáról. Arról a fiatalságról, akiket már az antikvitás sem tudott megszelídíteni vagy beilleszteni a társadalomba, hanem háborúba küldte őket meghalni) és visszamenőleg visszavonja életművének egy részét (Pier Paolo Pasolini: Az élet trilógiájának visszavonása (ford. Csantavéri Júlia) In: Filmvilág 1988/7) „Még, ha szándékomban is állna a továbbiakban olyan filmeket készíteni, mint Az élet trilógiájának darabjai, erre már nem lennék képes. Mivel most már gyűlölöm a testeket és nemi szerveket. Természetesen ezekről a testekről, ezekről a nemi szervekről beszélek. Az új olasz ifjúságról. Igaz, valaki megjegyezhetné: „Te valójában nem a jelen nemiségét ábrázoltadAz Élet trilógiájában, hanem a múltét.” (Pier Paolo Pasolini: Az élet trilógiájának visszavonása (ford. Csantavéri Júlia) In: Filmvilág 1988/7)
A szub-proletáriátus közben eltűnik a római külvárosokból. Pasolini, a pedagógus, aki tanítóként az ifjúságban látta a lehetőséget pályája kezdetén meghasonlik az 50-es évek kamaszaiból felnőtté váló olasz társadalom láttán. Betiltaná azonnali hatállyal a középiskolai oktatást és kiábrándul az új nemzedékek láttán is. A saját bűntudatától, és „másság” identitástudatától vezérelve a marginalizálódott rétegek között, gyakran veszélyes kalandokat kereső művész, megálmodja, megrendezi, reprezentálja (hiszen életünk saját filmünk, saját reprezentációnk) halálát, „nyelvének szimbolikus kitépését”, testének elpusztítását, mint ahogy Caravaggio jel-képpé festette lefejezését. Saját jelölő rendszerüket, lehetséges reprezentációjukat szüntették így szimbolikusan is meg.
Független portfólió építő felület alkotóművészek és a vizuális művészetek iránt érdeklődők részére. |
Írni, olvasni, fotózni és motorozni szeretek, számolni tudok. |
Kedvelem a jó kérdéseket. Néha fontosabbak, mint a válaszok. |
Szinteld magad a világra, légy magasabb, mint az árja. |
A magazin 2010-ben indult, fiatalokhoz szóló, független kulturális portál. |
A stílusos élet fontosságának hirdetése. |
Mindegy honnan jössz, a lényeg, hogy tudd hová tartasz, és míg odaérsz, légy jobb minden nap. |
Színész |
Hegymászó |
Head of Innovation |
biztosítóalapító |
A kisnyugdíjas ahol tud, segít. |
Kaotikus életet élő, szentimentális motorkerékpár-őrült. |
Ha pokolra jutsz, legmélyére térj: az már a menny. Mert minden körbe ér. |
Tizennégyszer láttam a Keresztapa-trilógiát. |
Stylist |
Lakberendező |
Vitorlázó |
Stylist |
Az vagy, amit nézel. |
Olvasni jó, a könyvet továbbadni kúl. |
Hegedűs Ágota |
Grafikus, belsőépítész. |
Creative Image Artist |
Büntetőbíró, majd mindenféle szöveg író. |
A weboldalon cookie-kat használunk, amik segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. Weboldalunk további használatával jóváhagyod, hogy cookie-kat használjunk. Adatkezelési tájékoztató
A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.