Schwarzenegger rögös útja a Hummertől a Tesláig

Arnold és az egyik Hummerje.

Érdekes paradoxon, hogy miközben (főleg mi férfiak) roppant árnyalt és rafinált, főként racionális argumentumokkal magyarázzuk meg autó választásunkat magunk (és esetleg b. nejünk) számára, mégis a legtöbb esetben jellemzően érzelmi alapon döntünk.

Szerte a világon így talál gazdát rengeteg kapuzárási pánik-Porsche, félénkember-Harley és alacsonyférfi-SUV. Mielőtt megsértődne valaki, nyilván ez nem azt jelenti, hogy aki Porschét vesz, okvetlenül azért teszi, mert fél a potenciája közeledő elvesztésétől (apropó: van akváriumod?), sőt azt sem, hogy elítélendő, ha valaki alacsony.

Az viszont már nyilván vicces, ha valaki harsányan túlkompenzálja vélt, vagy valós deficitjeit. Autós példával, egy Suzuki Swift birtoklásával semmi gond nincs. Nyilván. Egészen addig, amíg meg nem jelenik a Swiften a körbespoiler, harcias röffenéseket hallató sport kipufogó és társai. Ugyanakkor az árcédula lánc másik végén elhelyezkedő és a mai napig töretlen népszerűségnek örvendő SUV-ok és terepjárók nagy része szinte soha el nem hagyja az aszfaltot és a sportkocsik nagy része élete során csak fél tucatszor lát pályanapot.

Nézzünk egy újabb példát az irracionalitás autó választásra. Ha Önök 1992-ben egy autógyár elnökei lettek volna, „átengedték” volna a következő autó terveit?

–       kb. 20 literes fogyasztás

–       autó méreteihez képest szűk, puritán beltér

–       18,5 másodperces gyorsulás 100 km/h-ra

–       végsebesség 130 km/h

–       3,5 tonna önsúly

–       16 méter fordulókör átmérő

–       2006-os alapár (közel) 40 millió forint(nak megfelelő USD)

Mivel ezeknek a paramétereknek (a mai napig) nem túl sok autó (?) felel meg, nyilván kitalálták közben, hogy a nagy karriert befutott Hummer H1-es monstrumot írtam le. Persze az óriási sikerhez kellett a „márazöbölháborúbanisremekülhelytállt” marketing üzenet, illetve Schwartzi papa őszinte és sokat hangoztatott, olthatatlan rajongása a három és fél tonna guruló önbizalom-templom iránt.

Azóta már persze megjelentek az ős Hummy kissé kikasztrált/szódával ügyesen felhúzott H2-es (2003) és H3-as (2005) downgrade-je is. Egyébként Kalifornia kormányzójaként már szeretett Arnoldunk is inkább az elektromos Tesláért rajongott, hasonló lelkesedéssel, mint korábban tette a üzemanyag temető H1-es iránt. Na ja. Hosszú és fáradtságos lehetett a kis osztrák faluból az amerikai kormányzói székig vezető út. Szponzor autókkal nyilván „kényelmesebb” volt a menet. (de ezt nyilván csak a sárga irigység mondatja velem.)

Arnold egy Teslában.