Stoner

A Stoner 1965-ben jelent meg, szinte észrevétlenül. Ötven év múlva lett bestseller nem csak Amerikában, hanem szerte a világon – amikor a szerző (1922-1994) már jó ideje nem élt.

„A legnagyobb olyan nagy amerikai regény, amelyről sohase hallottunk.”

– ahogy a New Yorker kritikusa megjegyezte.

A hétköznapi nevű John Williams nem egzotikus érzelmekről és világokról, hanem egy Stoner nevű kisvárosi egyetemi oktatóról ír. Akiről az író már az első bekezdésben elmondja, hogy adjunktusi rangnál feljebb sohase vitte és kevés hallgatója őrizte meg őt emlékezetében. A fotelhoz láncolt a történet, mert ez a hétköznapi élet is nagy titkokat rejtett. De hogy az egész mitől ilyen magával ragadó, mitől kerül az olvasó ennyire a főszereplő bőre alá, mitől leszünk részesei a főhős gyorsvonat menetrendszerűségével érkező rossz döntéseinek, arra én magam nem találtam meg a magyarázatot.

A Stoner azért is üdítő olvasmány, mert annyira hétköznapi anyagból van gyúrva. A saját családi hagyományát élesen hátrahagyó Stoner, váljék bármilyen kifinomult tanok terjesztőjévé is, erkölcsi iránytűje érintetlen marad. És egész életében mindennap az életéért, a lehetőségeiért küzd, mint szegény farmergyerek korában. Ösztönlény, méghozzá Kohlhaas Mihály fajtájából. Milyen okosak próbálunk lenni, mi olvasók, Stoner helyett is. Mikor a saját életünkben ritkán tudunk azok lenni.

Életútjának felén Stonert aztán egy hatalmas, boldog impulzus éri. Ez jó nagyot csavarint az egyenes vonalú elbeszélésen. Ettől lett 20. századi ez a 21. századi olvasó nyálelválasztását is beindító, egyszerűen elmondott történet. Amiről Bret Easton Ellis, korunk divatos regényírója ezt írta:

„Drogokról nem szól, minden másról igen.”

Stoner szakmai és magánéletén kívül a környezet is hallatlan precizitással van felfestve. Az egyetemi intrika részletes ábrázolása meglepő lehet azoknak, akik sohasem dolgoztak a felsőoktatásban. Az író a maga rejtélyes eszközeivel eléri, hogy ez a világ is példázatszerű legyen, és hasonlítson minden nagy szervezethez. Stoner dolgozhatott volna valamely minisztériumban vagy nagyvállalatnál, alighanem megtalálták volna a hasonló konfliktusok.

Van még két különlegesen emlékezetes ember a regényben, a feminizmus megjelenése előtti „dologtalan asszony” kártékony, Stonert is megnyomorító típusa. A másik a „menedzser szemléletű” egyetemvezető, Stoner ifjúkori pajtása, aki társadalmi kapcsolatainak és ügyességének köszönheti előre jutását. Aki a konfliktusok minden etapjában alkalmasint az egyetem szempontjából helyesen dönt, ám ezzel hozzájárul Stoner margóra szorításához.

Nagyszerű, olvasmányos regény, de vigyázat, nem való olyanoknak, akik nem hajlandók szembe nézni a saját életükkel.

 (1965, magyar kiadás Park Könyvkiadó, 2015, fordította Gy. Horváth László, 353 oldal, ára 3900 Ft.)

A 2010-ben indult Vademecum Könyvklub tagjai a hírlevél mellett havonta egy könyvet is kapnak, Török András hírlevélíró választása szerint. A jelenleg 140 tagot számláló klub 2017 januártól rendszeres író-olvasó találkozókkal és más különleges művészeti eseményekkel bővült, a még több élmény érdekében. Jelentkezni itt lehet: info@summa-artium.hu, +36 1 318 3938

(Alapítása óta lelkes tagja vagyok magam is e klubnak. Mindenkinek ajánlom! Blogger42, a szerk.)