Túl minden határon

Valahányszor a Bang & Olufsen új hangsugárzókat fejleszt, a hangszórók hangolásánál az a cél, hogy otthon a nappaliban pontosan ugyanazt hallja majd a tulajdonos, mint amit a hangmérnök hallott a stúdiófelvétel során. Amikor Geoff Martint, a Bang & Olufsen hangmérnökét kérdezzük erről, ő azt válaszolja, hogy ez komoly kihívás, mivel a tipikus magánlakás és a profi hangstúdió akusztikai szempontból egészen máshogy viselkedik, méghozzá a falak megépítése és elhelyezkedése miatt.

„A nappaliban a falak nagyon erősen visszaverik a hangot, és egymással párhuzamosak. Tehát amikor kijön a hang, nemcsak abba az irányba indul el, ahol hallgatjuk, hanem a falakba is ütközik, és visszapattan a zenehallgatási pozíció felé, ami tönkreteheti a hangszóró kibocsátott hangzását.”

„A hangstúdióban minden másképp van. A falak vagy hangtompító borítással rendelkeznek, amely elnyeli a hangot, vagy diffúz struktúrájuk van, ami viszont minden irányba visszaveri azt.” – mondja Geoff Martin, és rámutat, hogy a hangstúdió akusztikáját még azzal is optimalizálják, hogy az oldalfalakat úgy alakítják ki, hogy a fal felé haladó hangot eltérítse a zenehallgatási pozíció irányába, amelyet visszaverődés-mentes zónának neveznek.

„A BeoLab 50-nél megpróbáljuk a hangsugarat olyan szűkre venni, amennyire csak lehet, ennek köszönhetően pedig a zenehallgatási pozíció felé irányul a hang, és kevésbé az oldalfalak felé. Persze az oldalfalak ettől még visszaverik a hangot, de kevesebb irányul feléjük”

– magyarázza Geoff Martin ahhoz hasonlítva a módszert, mint mikor egy spotlámpát egyetlen pontra irányítunk.

„Emellett azt is szeretnénk, hogy a hangsugár a lehető legegyformább legyen az összes frekvenciatartományban, tehát megoldjuk, hogy a basszus, a középhang és a magas hangok ugyanolyan szélességgel rendelkezzenek. Ez biztosítja, hogy nem lesznek furcsa, oldalfalról visszapattanó hangok. Még ha halljuk is az oldalfalakról visszaverődő hangot, abban is ugyanannyi basszus, magas és középhang lesz. Nem változik meg a hangegyensúly ahhoz képest, amit elöl ad ki a hangszóró.”

„A BeoLab 50-nél a hangsugár szélességét kétféleképpen szabályozzuk: az alsó tartományban, a három középhangsugárzó és a három mélynyomó esetében aktívan kontrolláljuk a hangsugarat” – mondja Geoff Martin, és elmagyarázza, hogy mind a hat drivernek saját erősítője és digitálisjel-processzora van. Ez azt jelenti, hogy mindegyiknek megvan a saját egyedi hangzása. A trükk abban áll, hogy ezeket a különböző hangzásokat egyensúlyba kell hozni, és ha sikerül „egymás ellen hangolni” őket, akkor kioltják a nemkívánatos elemeket.

„A magasabb frekvenciáknál egy új módszert alkalmaztunk – árulja el Geoff Martin. – A magashang-sugárzót egy akusztikus lencse belsejébe helyeztük, ami teljesen más ahhoz képest, amit régebben csináltunk.”

Ha közelebbről megvizsgáljuk, láthatjuk, hogy a lencse belsejében található hangvetők széles vagy keskeny üzemmódba állnak be a hangtípustól függően. A keskeny üzemmód értelemszerűen csökkenti az oldalirányban kilépő hangmennyiséget, míg a széles üzemmódban a hang 180 fokban szóródik. Tehát ha a kanapén ülünk és épp egy filmet nézünk a családdal, akkor a széles üzemmódot választjuk, ami jobban megfelel a társasági szituációnak.

A teljesítmény és a hangtisztaság terén zászlóshajónk, a BeoLab 90 hangsugárzó kapcsán megszerzett tudásunkra is támaszkodtunk. És ha ezt kombináljuk az újszerű irányvezérléssel, egészen rendkívüli hangzásélményben lesz részünk. A hangsugárszélesség-vezérlés csak az egyik módja annak, hogy a lehető legjobb hangzás érkezzen a fülünkbe. A szobai akusztikának vannak olyan aspektusai, amelyeket a hangsugár-technológia nem képes lefedni, és itt jön be a képbe egy másik BeoLab 90 találmány, az aktív térkompenzációs (Active Room Compensation) technológia.

Az egyik kérdés az, hogyan fog viselkedni a hangszóró alacsony frekvenciája attól függően, hogy a két legközelebbi falhoz képest hol helyezkedik el. „Jellemzően akkor kapunk több basszust, ha a sarokba tesszük a hangszórót – magyarázza Geoff Martin –, mert a falról visszaverődő hangok az alacsony frekvenciákat segítik elő, és jobban erősítik őket, mint a magas frekvenciákat. Ettől nagyon ’bumm-bumm’ jellegű lesz a hangzás. Ezt úgy tudjuk kiküszöbölni, ha a hangszóróból kivesszük a mély hangot.”

Egy másik probléma az úgynevezett „szobaüzemmód”, ami minden szobában megvan, és nem más, mint a szoba hangzásában lévő rezonancia vagy csengés, ahogy Geoff Martin jellemzi. Ez maga a levegő, amely bármely helyiségben ugyanúgy berezonál, mint egy gitárhúr vagy orgonasíp.

„Tehát adott egy helyzet, ahol valójában egyszerre halljuk a hangszóróból érkező hangot, plusz a közeli falak által felerősített basszust és még azokat az extra frekvenciákat is, amelyek orgonasípok módjára csilingelnek. Ezt a hatást célszerű megszüntetni, vagy legalábbis a hallhatóságát csökkenteni – magyarázza Geoff Martin, majd választ is ad a problémára. – Ezt úgy oldjuk meg, hogy a mikrofont, ami jár a BeoLab 50-hez, bedugunk a hangszóró hátuljába, és a zenehallgatási pozíció környékén is elhelyezzük, mondjuk három különböző ponton a kanapé körül, és méréseket végzünk. A hangszóró tehát megméri a saját hangzását a zenehallgatás helyén, és összehasonlítja azzal, amilyennek lennie kellene. Aztán korrigálja az eltérést.”

Ha például túl sok a mély hang, a BeoLab 50-be épített szoftver elvégzi a szükséges kiigazításokat. Ha a rendszer egy bizonyos frekvenciából túl sokat érzékel, csökkenti az energiát azon a frekvencián, és így tovább. Tehát nem a szoba akusztikáját változtatjuk meg, hanem azokat a mellékhatásokat nullázzuk le, amiket a szoba akusztikája gyakorol a BeoLab 50 hangzására.

„Magyarán nem térkorrekciót, hanem térkompenzációt hajtunk végre. Természetesen ez csak ott működik, ahol elvégeztük a szükséges méréseket, vagyis ahová a mikrofont kihelyeztük a hangszóró első beállításakor. És lehet, hogy másnap már nem is oda akarunk ülni” – mondja Geoff Martin, és tovább mesél a különböző személyes beállításokról, amik elmenthetők a BeoLab 50-ben. Számos előbeállítást lehet végrehajtani, hogy a saját előnyünkre fordítsuk ezt a technológiát.

„Amikor előbeállítást hozunk létre, akkor tulajdonképpen egy csomó különböző paramétert adunk meg, amelyek egy konkrét zenehallgatási helyzetre alkalmazhatók. Tegyük fel, hogy szeretnénk egy beállítást arra, hogy egyedül ülünk a kanapén és zenét hallgatunk – hozza fel példának Geoff Martin. – Ilyenkor be lehet állítani, mondjuk, a keskeny üzemmódot egy szűk zónában az aktív térkompenzációhoz, és minden egyéb beállítást, ami az ’egyedül ülök és zenét hallgatok’ tevékenységgel összekapcsolódik. Lehet egy másik beállítás, mondjuk, magányos vagy családi filmnézéshez. Az összes különböző tevékenységhez létrehozhatunk egy-egy előbeállítást. És amikor ezekre kattintunk, az összes korábban beállított paraméter bejön.”

Ráadásul minden közvetlenül irányítható a BeoRemote One-ról, az okostelefonunkról vagy a Bang & Olufsen tévékészülékünkről is. Mint mindig, az igazi varázslat akkor történik, ha a saját fülünkkel és szemünkkel tapasztaljuk meg a termékeket, tehát érdemes ellátogatni a legközelebbi márkaboltba a személyes benyomásokért.