Vajon miért nincs egyenjogúság férfi és nő között? (1/3)

A következő szöveg egy háromrészes cikksorozat első tagja. A második, illetve harmadik rész a következő két csütörtökön jelenik majd meg ezen a felületen. (A szerk.)

A feminista világkongresszuson egy francia, angol és egy magyar nő megosztják egymás között hogyan lettek emancipáltak. Mondja a francia hölgy: Nászéjszakánk után kérdi a férjem, hol a vasalt ing cherry? Én csak néztem. Másnap megint kérdi, cherry hol a vasalt ing? Én megint csak néztem. Harmadnap kivasalta magának. Az angol hölgy is hasonló történetbe kezd. Férjem kérdezi az első reggelen, darling hol a reggeli? Én csak néztem. Másnap megint kérdi. Hol a reggeli darling? Megint csak néztem. Harmad nap megcsinálta magának. Ja, ja nálunk is hasonló volt a helyzet, szólal meg a magyar lány kissé bizonytalanul. Hol kávé, hol a vasalt ing, kérdi a férjem, de én csak néztem. Másnap is csak néztem, aztán a harmadik napon a bal szememre már láttam is valamit.

Félre a tréfát, a női-férfi emancipáció tekintetében Magyarország a világelit mögött jócskán le van maradva.

Persze nagyon nehéz lenne össznemzeti szinten közelíteni ehhez a kérdéshez, mert a magyar társadalom rendkívül megosztott. Jóllehet Magyarország külső határai  ezer éves történelme során viszonylag stabilak maradtak, a magyarság etnikai, területi, vallási, kulturális, műveltségi és vagyoni értelemben mindmáig rendkívül megosztott. Magyarország „kompország”. Kelet-nyugat, észak-dél Európa hatásainak kitéve, sok vallást magáénak tudva, nem lehet magyar-tipikus mentalitásról beszélni. 

Nyugat-Európa mindinkább kivonja magát a vallás befolyása alól, megteremtve egy ún. posztpolgári értékrendet (egy értékrend, mely nem kifejezetten a keresztény értékrendbe gyökerezik), újragondolja a férfi és nő viszonyát, a társadalmi nemek definícióját a maga individualista és pluralista értékeivel összhangban. Kelet felé tekintve azonban nő a pravoszláv, s attól még keletebbre az iszlám befolyás, melyek továbbra is bebetonozzák a hagyományos, vallási dogmák teremtette értékrendet.

Magyarország ezen jelenségek ütközőpontjában helyezkedik el. 

Az alárendeltségi viszony, az, hogy a nő alá kell vesse magát ura akaratának, minden monoteista (egyistenhitű) vallásban alapvetés. Ilyen értelemben keresztény hagyományaink sem támogatják az emancipációt. Az egyház vélekedése szerint: Isten teremté az embert, meg a nőt. Tehát a nő, aki mellékesen Ádám bordájából jött létre, nem ember, csak nő és nagyjából olyan szerepet játszik az életben, mint a kígyó – a kísértés és romlásba döntés eszköze. Hál‘ Istennek ma már nem így vélekedünk és az egyház is sokat visszavett a középkori nézeteiből, de nem csodálkozhatunk azon, ha ilyen előzmények után a férfiak, felsőbbrendűségünkről valahol mélyen azért még ma is meg vannak győződve. 

Jövő csütörtökön folyt.köv.