A szerelemről nem tehetsz, az életedről igen (3/3)

A következő szöveg egy háromrészes cikksorozat harmadik, befejező tagja. Az első anyag ezen a linken található meg, a második rész pedig itt. (A szerk.)

Álljon itt most néhány gondolat, melyek személyes tapasztalataim alapján hozzájárulhatnak egy kapcsolat sikeréhez és fenntarthatóságához. A természet példáját követve, az élet természetes folyamában sodródva nem is kell folyvást az élet értelmén töprengeni, mert az szembe jön velünk, a folyam maga tárja fel előttünk az élet csodáit. Csak a belépőjegyet kell megváltanunk kevés bátorsággal. És még áldozni sem kell annyit, mint sokan hiszik, mert egyebekben az eredmény mindezen áldozatokért bőségesen kárpótol, csak úgy kell meghúzni az életközösség határait, hogy mindketten jó érezzék magukat benne! 

Mai modern, toleráns és individuális társadalmunk elég teret kínál arra, hogy kölcsönös megértés és egyetértés mellett mindenki úgy húzza meg ezeket a határokat, hogy öröme teljen benne! A határok kijelölésénél ne a konvenciók és bevett erkölcsi normák legyenek irányadóak, hanem saját személyiségünk, alkatunk és kapcsolatunk fenntarthatósága.

Merjünk kísérletezni, mert ha az közös szándékon és bátorságon alapul, a „rossz” tapasztalatok is csak erősíteni fogják kapcsolatunkat!

Merjük elengedni a sablonokat, merjünk túllépni az úgymond normális és mások által előírt formákon! Ne azzal törődjünk, hogy mások hogy csinálják, csináljuk úgy, ahogy nekünk jó! És itt most a többes számon van a hangsúly – két ember közös akaratán és egyetértésén. A hálószobában sem foglalkozunk azzal (jó esetben), mit szólnának mindehhez mások.

Hagyjunk teret egymásnak, ne vegyük el a másiktól a levegőt és ne terheljük meg kapcsolatainkat felesleges elvárásokkal. Ne akarjunk a másiktól túl sokat, hiszen senki sem képes mindenre, a társunknak semmiben sem kell a legjobbnak lenni, csak társnak!  A közös feladatvállaláson, tevékenységen és programokon túl ne korlátozzuk egymás mozgásszabadságát, ne írjunk elő mindent a másiknak, ne számoltassuk el és ne kényszerítsük hazugságokra.

Egymás társai, nem pedig rabszolgái vagyunk.

Egy individuum szuverén lény, és csak akkor fogja jól érezni magát egy társkapcsolatban, ha nem kell önmagát feladnia. Csak az lehet a tiéd, aki póráz nélkül is melletted megy! Ugyanezt a szexualitásról is elmondhatjuk. Ha teret adunk egymásnak, és nem oldódunk fel egy intim szintézisben, megmaradunk önálló, kissé titokzatos és kiszámíthatatlan lényeknek, garantáltan nem szűnik meg az egymás iránti vágy. A szex szereti az illetlen, csintalan, izgalmas és kiszámíthatatlan dolgokat, viszont azt a társkapcsolathoz hasonlatosan semmi sem mérgezi annyira, mint a kölcsönös elvárások. Ne szűnjünk meg társunknak kihívás lenni, ha nem akarunk teljes érdektelenségben légneművé válni a szemében.

Ne kényszerítsük kapcsolatunkat a monogámia kényszerzubbonyába, mert ha ezt tekintjük a házasság fenntarthatósága szempontjából végső kritériumnak, egy szép napon a fürdővízzel együtt a gyereket is kiöntjük. Sok jó kapcsolat bomlott már fel jelentéktelen félrelépések miatt. Aki ezt nem képes tolerálni, az borús jövő előtt áll. Egyébiránt a „gonosz harmadik” valamilyen formában történő felbukkanása az egymás iránti szexuális érdektelenség legjobb gyógyszere. 

Kevés dolog hűti le oly mértékben a szerelmet, mint a közös otthon, a közös ágy – a domesztikált erotika.

Semmi sem korbácsolja fel annyira, mint a zavaró tényezők. Sosem azt kívánod, aki megérdemli, hanem azt, aki felcsigázza az érzékeidet: azok általában nem a jó kislányok és a jó fiúk. A szex egyszerűen illetlen dolog (ha jó), nem hagyja magát megnevelni. Végül pedig, ne kötelezzük el magunk amellett, hogy úgysem jön össze, ne előlegezzük meg magunknak a sikertelenség élményt, mert igenis működik – ha jól csináljuk.

Bármily jelentőséget is tulajdonítunk a szenvedélyes szerelemnek, egy kapcsolat legfőbb közös értéke a bizalom.

Ez a társkapcsolat fundamentuma. A bizalom nem napi szintű visszaigazolásra vár, a kapcsolaton átívelő kölcsönös elkötelezettségbe vetett hitből táplálkozik és cementként tartja össze a kapcsolatunkat. A bizalom és egy mély gyökerű szeretet kéz a kézben járnak és egymást feltételezik. Nem olyan hangosak és látványosak, mint a szenvedélyes szerelem, de meggyőződésem, hogy magasabb rendű emberi érzéseket és értékeket képviselnek.