Egy olyan világban élünk, mely a tipikus férfi adottságokat tűnik pozitívan visszaigazolni.
A következő szöveg egy háromrészes cikksorozat második tagja. Az első anyag ezen a linken található meg, a harmadik rész a következő héten csütörtökön jelenik majd meg ezen a felületen. (A szerk.)
A vizionáló, absztraháló és logikai képességek egy technológiai társadalomban elengedhetetlenek. A nők profánabb, az élet lényegét tekintve azonban megkerülhetetlen képességei valahogy korunkban háttérbe szorulnak. Ezért küzdenek ma a nők több elismerésért, szükségszerűen a férfi domének megszerzését tűzve ki célul, ami azonban törvényszerűen szerepkonfliktusokhoz és korunk anomáliáihoz vezet. A nemek évezredes viszonyát semmi sem befolyásolta annyira, mint a nők emancipációs küzdelme, mely végül – a világ fejlettebb féltekén – eredményre vezetett.
A lassan száz éve kezdődő hosszú folyamat során a nők addig mesterkedtek, míg csak el nem érték, amit akartak, hogy aztán egyáltalán ne legyen örömük benne.
Nem a férfiak erőltették mindezen változásokat, hiszen nem ők voltak joghátrányban. A nők lassan semmiben sem különböznek férfitársaiktól, az elvárásaikat leszámítva. Minden férfi doménban osztoznak immáron, az amerikai hadseregben katonaként is egyenrangúak férfi bajtársaikkal. Az elkötelezett feministák a női egyenjogúság térnyerésével párhuzamosan a férfiak kasztrálását tűzik ki célul, mert ugye a férfiak hagyományos és ösztönös viselkedése a nők emberi méltóságát sérti. Amerikában, ha egy kolléganőnek három másodpercnél hosszabb ideig nézel a szemébe, az szexuális zaklatásnak számít. Az udvarlás számos, régen elfogadott formája ma úgyszintén. Egy brüsszeli állásfoglalás szerint a prostitúció az emberi méltóság megsértése és a „tettes” itt is egyedül és kizárólag a férfi. Nem csodálkoznék, ha egy újabb divathullám söpörne végig a földön, women lifes matter, amikor majd harcos amazonok történelmi figurák szobrait döntögetik, mert kiderítik róluk, hogy csúnyán beszéltek asszonyukkal, ne adj Isten kezet is emeltek rá.
A nők emancipációja csak egy helyen hibázik.
Ha a teljes egyenjogúság volt a cél, ha a nők is ugyan úgy hordják a nadrágot, ha a férfiakkal még a kiképzőtáborban is keresik a megmérettetést, miért tartanak mindmáig igényt egy megkülönböztetett bánásmódra? Miért természetes, hogy a férfi fizet, kinyitja az ajtót, udvarol, s előre engedi a nőket a mentőcsónakban? Udvariasságból? Hiszen mindez eredendően járt a hölgyeknek az emancipációt megelőző időkben. A gyengébb nem feltételezett egy erősebb nemet (mert különben mitől lett volna gyengébb?) és az erősebb nem erényeihez tartozott a hölgyekkel szemben tanúsított figyelmes, udvarias viselkedés. A nemek kinézetben, elhivatottságban és társadalmi szerepvállalásban erősen különböztek egymástól.
A férfi férfi volt, a nő pedig nő a legjobb értelemben.
Persze hibát ebben a szisztémában is lehetett találni bőven, de működött és mentes volt a modern kori anomáliáktól. A nőnek – ha nem is számított polgárjogi értelemben teljesen emancipáltnak, nem rendelkezett választójoggal, vagy nem lehetett katona – alanyi jogon járt a megkülönböztetett bánásmód. Amennyiben egy férfi ez ellen vétett, megvetés tárgyává vált, a jó hírét kockáztatta, vagy mint gentleman megbukott társadalmi illemtanból. A férfiak és nők eltérő szerep vállalása következtében sokkal nagyobb volt az egymásra utaltság. Ezáltal a házasságok tartósabbnak bizonyultak. A társadalmi szelekció az elmondottak következtében a nőies nőket és férfias férfiakat támogatta.
Ezzel szemben manapság férfit és nőt extrém esetben meg sem lehet különböztetni egymástól.
A társadalmi változások hatására beinduló kontraszelekció a férfiakat elnőiesíti, a nőket pedig férfiúsítja. Furcsa, eddig ki nem kutatott része a tudománynak, hogy az evolúció, erős környezeti hatásokra reagálva, egy két generáción belül is képes látványos genetikai változásokat létrehozni. A letűnt generációk brummogó szőrpamacs medvéit görögösen lágy adoniszok váltják fel, a villendorfi vénuszokat pedig kockás hasú kung-fu nindzsák.
A férfiak testedzési szokásaikkal mintha csak a másodlagos nemi jelleg csökkenését szeretnék ellensúlyozni, akár csak a nők a túlhangsúlyozott műmellekkel. A hölgyek ma mindhiába keresik az immáron csupán régi filmekből, regényekből ismerős urakat, az urak pedig álmodozhatnak hajdan volt lágy, simulékony hölgyekről, akik mindenben alávetik magukat uruk akaratának. A mentális változások szembetűnőek. A férfiak szoftikká válnak, a nők dominákká. A kezdeményezés lassan a nőkre vár. Ez a trend, s ha kis hazánkban még nem is tűnik fel annyira, de mondjuk Angliában, vagy az USA-ban már látványosan tetten érhető.
Tehát a nők, miközben maguk kasztrálják a férfiakat, azon sírnak, hogy azok nem elég férfiasak, nem vállalják fel férfiúi küldetésüket, nem elég gondoskodók.
Ugyanakkor a nők manapság nem csak a kényeztetésre, gondoskodásra tartanak igényt, a döntések meghozatalában is részt kívánnak venni, jobb esetben a döntéshozatal jogát maguknak kisajátítani. A teljes dominanciára igényt tartó nők élete viszont társkapcsolati értelemben csak ritkán működik, mert a biológiai és társadalmi szerepvállalás ez esetben egymásnak ellent mondani látszik. Persze ez csak a hagyományos társkapcsolatokra igaz, a jóléti, individuális társadalmakban a hagyományos párkapcsolatokat, házasságokat lassan egy új, egyenjogú és egyenrangú életközösség váltja fel, ami a partnerek kölcsönös vonzalmára, s ezen túl egy tartósan jól működő szinergikus terület felosztásra épül.
Folyt.köv.
Független portfólió építő felület alkotóművészek és a vizuális művészetek iránt érdeklődők részére. |
Írni, olvasni, fotózni és motorozni szeretek, számolni tudok. |
Kedvelem a jó kérdéseket. Néha fontosabbak, mint a válaszok. |
Szinteld magad a világra, légy magasabb, mint az árja. |
A magazin 2010-ben indult, fiatalokhoz szóló, független kulturális portál. |
A stílusos élet fontosságának hirdetése. |
Mindegy honnan jössz, a lényeg, hogy tudd hová tartasz, és míg odaérsz, légy jobb minden nap. |
Színész |
Hegymászó |
Head of Innovation |
biztosítóalapító |
A kisnyugdíjas ahol tud, segít. |
Kaotikus életet élő, szentimentális motorkerékpár-őrült. |
Ha pokolra jutsz, legmélyére térj: az már a menny. Mert minden körbe ér. |
Tizennégyszer láttam a Keresztapa-trilógiát. |
Stylist |
Lakberendező |
Vitorlázó |
Stylist |
Az vagy, amit nézel. |
Olvasni jó, a könyvet továbbadni kúl. |
Hegedűs Ágota |
Grafikus, belsőépítész. |
Creative Image Artist |
Büntetőbíró, majd mindenféle szöveg író. |
A weboldalon cookie-kat használunk, amik segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. Weboldalunk további használatával jóváhagyod, hogy cookie-kat használjunk. Adatkezelési tájékoztató
A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.