Vajon miért nincs egyenjogúság férfi és nő között? (3/3)

A következő szöveg egy háromrészes cikksorozat harmadik, befejező tagja. Az első anyag ezen a linken található meg, a második rész pedig itt. (A szerk.)

Mint látjuk az egyenjogúság egy kétélű fegyver, amennyit ad, annyit el is vesz. Egyfajta kényszer korrelációt feltételez. A nemek az egyenjogúsítás hatására morfológiailag és mentálisan is közelednek egymáshoz. Mindez még kiegészül az egyenjogúsági küzdelem farvizén kibontakozó gender vita átláthatatlan számú szexuális identitásával és máris képet kapunk a jövő társadalmáról, ami egy Csillagok Háborújában fellelhető csillagközi kocsma közönségére jobban emlékeztet, mint a mi tradicionális  társadalmunkra.

Remélem senki sem gondolta komolyan, hogy az emancipációs küzdelem a nők egyenjogúsításával véget ér! 

De vajon az egyenjogúság egyenrangúságot is feltételez? Mint tudjuk az egyenjogúságot kiharcolni lehet, az egyenrangúságot kiérdemelni. És én itt látom a legnagyobb bökkenőt. Bár jogilag – legalábbis a világ felvilágosultabb országaiban – ma minden nő egyenlő férfitársaival, ez azonban nem jelent kényszeredetten egyenrangúságot is. Már pedig ezt a jelenséget szokták az egyenjogúság hiányával összetéveszteni. A társadalmi szerepvállalások megítélése, értékelése nagyon különböző. A férfi (ideális esetben) családfenntartó szerepe, szemben anyaként gyermekeit gondozó, nevelő, a háztartást vezető nő szerepével, nagyban túlértékelt.

Vajon miért érdemel ebben a szereposztásban a férfi nagyobb elismerést? 

Piacgazdaságunkban a pénznek kiemelt jelentősége van, mert a pénz minden jólét és anyagi biztonság alapja. A mi társadalmunkban tehát a pénz ill. a pénzkereső szerep jelöli ki az alá- és felé-rendeltségi viszonyt szemben az élet alapvető értékeivel. Ez akkor is így van, ha a nő a családfenntartó és a férfi csodálkozik odahaza, hogy az unalmas szórakozásnak tűnő otthoni elfoglaltságok, plusz gyereknevelés az ő erejét, stressztűrő képességét is jócskán meghaladja. Ráadásul az ilyen szereposztásokban a nő lesz az, aki a férfit  előbb-utóbb nem találja elég jónak, akire már nem tud “felnézni”. Amint látjuk, kényszerpályán vagyunk, a társadalom milyensége kihat az egyén viselkedésére és gondolkodására. Nem tudjuk magunkat tartósan a társadalmi elvárások bűvköréből kivonni. 

Egészen más eredményre jutunk, ha a nagybetűs ÉLET nézőpontjából vizsgáljuk a nemek szerepét.

Egyértelmű, hogy az élet lényegét tekintve a nők szerepe fontosabb, hiszen míg egy nő életében elvileg sem tud húsz, huszonöt gyermeknél többnek életet adni, addig egy férfi képes a fél világot megtermékenyíteni (törekszik is rá). A európai történelmen végigvonuló patriarchális (apajogú) társadalmakban a nők elnyomásának fő oka az utódnemzés kizárólagosságának biztosítása. Ezzel szemben egy matriarchális (anyajogú) társadalomban – még ma is van rá számos példa – az apa kiléte elhanyagolható, így a nők semmilyen szempontból nincsenek elnyomva. Ezek az együttélési formák az ismert esetek tanúságai alapján sokkal békésebbek, konfliktusmentesebbek.

De nálunk sem reménytelen a helyzet.

A felgyorsult technológiai fejlődés társadalmi kihatásai következtében a hagyományos viselkedési formák és gondolkodások lassan háttérbe szorulnak és az egyenjogúság, egyenrangúság az új-keletű életközösségekben talán már nem lesz téma – bár az én olvasatomban mindez alig képzelhető el anélkül, hogy az anyajogú társadalmakból átvett pozitív tapasztalatokat valamilyen formában ne érvényesítsük. Bármi jön is, bármilyen új korszellem, remélhetőleg az élet keletkezése még hosszú ideig biológiai folyamat marad. És mert a jóléti, technológiai társadalmakban egyre katasztrofálisabb a demográfiai helyzet, az új élet létrejöttében megkerülhetetlen nők szerepvállalása a nem is oly távoli jövőben mindinkább felértékelődik.

Addig is kedves nőket elnyomó férfitárasaim adnék néhány tippet az emancipáció eredményesebb kezelésére. Ha azt szeretnétek, hogy az a nő olvasatában is működjön, a következőket kell belátni, vagy betartani!

• Az asszony minden hibája, a férfi bűne. 
• Ha tudni szeretnétek, hogy mit akartok, kérdezzétek meg az asszonyt!
• A véleménycsere pedig az, hogy bemész az asszonyhoz a véleményeddel és az övével jössz ki.