WIL(L)

Fotográfus édesapja (Alan) magából és fiából egyszerre csinált hőst azzal, hogy „megtanította repülni” Wilt. (Kiretusálva magát a képekből, melyeken szárnyaló fiát tartja.) E cikk elejére beollóztam az akkor 17 hónapos, veleszületett kromoszóma eltéréssel világra jött kisfiúról szóló első írásom utolsó sorait:

Wikipédia a Down-szindrómáról:

„Az oktatás és fejlesztés nagyon fontos, amit már csecsemőkorban érdemes elkezdeni.”

„A korai gyógypedagógiai fejlesztések segítségével a Down-szindrómás gyerekek szinte mindent meg tudnak tanulni. A fejlesztésben részt vevő gyerekeknek jó az utánzóképességük, szívesen tanulnak. Külföldön számos példa van arra is, hogy magasabb szintű képzést igénylő vagy kreatív munkákat végeznek: van közöttük ruhatervező, pedagógus asszisztens, jelnyelvi tanár, étteremvezető, riporter, önkormányzati képviselő, sőt polgármester is.”

Hát ezért és így és ilyen módon repül Wil. Újra. Itt a B42-őn is. Első cikkem sok évvel ezelőtti írásakor még csak tervezte a család, hogy egy Kickstarter kampánnyal finanszírozza majd azt a 3500 mérföldes utat, melyet Wil „végigrepül” majd. Azóta sikerült összegyűjteni a pénzt és 20 dollárért (+7 és fél zöldhasúért szállították ki nekem annak idején Magyarországra) megvásárolható a falinaptár, melynek lapjain a hosszú út fotói láthatók. (A kampányból és a naptáreladásokból befolyt összeg felét két Down-szindrómás gyermekek segítésével foglalkozó jótékonysági szervezetnek (Reece’s Rainbow, Ruby’s Rainbow) adományozta a már hatgyermekes (!) család. (Wil az 5. gyermek.)

A népes kompánia Bringing Light néven futó YouTube csatornája, továbbá ThatDadBlogja, Facebook oldala és Instagram csatornája is a Down-szindrómás gyermekek szüleit edukálja, inspirálja és támogatja. Például elmondja nekik azt, hogy Wiltől tanultak meg „lassabban élni” és ez nagy dolog! (A képek után a cikk végén egy videót találtok.)