Magányos galiciai kannibálok motorja

El Solitario. David Loner Borras cégének már az elnevezése (a magányos) is arra utal, hogy különc járműveket gyártanak (az öndefinícójuk szerint) „galiciai kannibál fiúk”.

Kezdjük e cikket egy kis „lila okoskodással”. Galicia, Spanyolország északnyugati történelmi régiója nem összetévesztendő Galíciával, a Habsburg Birodalom egykori legnagyobb tartományával. Nos, túl vagyunk az e heti szőrszálhasogatáson, jöhet hát az aktuális motorkerékpár és az építő csapat kedden szokásos bemutatása.

Két évvel ezelőtt (az általunk is már sokszor megénekelt, pl. itt, itt, és itt) BMW RnineT-ból épített Impostor (szélhámos) nevű „bad ass” bestiájuk is markánsan kilógott az épített motorok sorából. Nyilvánvaló, hogy ez a csapat hogyan akar kitűnni az építők sorából, különcségükkel kiemelkedve a marketing zajból. Ahogyan az Imposztorról (‘Bōsōzoku-Chopper-Racer’) készült rendhagyó film, úgy az e cikkben bemutatandó motorról forgatott (cikk végén található) mozgóképek is ezt a nyilvánvaló célt szolgálják.

Mindezen mondatokat néhány éve írtam az őrült spanyolokról, akik a „világ legutáltabb motorkerékpárjait gyártják” és az általuk akkor bemutatott „Nagy Rossz Farkas” elnevezésű (angolul kétségtelenül jobban hangzik) unikális kreálmányukról. Nos, David következetesen viszi tovább ezt a különc vonalat, ezek a sorok pontosan illenek a ma bemutatandó vasra és annak prezentálási módjára is.

Akkor is, ha ez egy „street legal” flat tracker és mint ilyen, nyugodtan lehet vele Spanyolország északnyugati csücskében is riogatni a galiciai öregasszonyokat. Már a donor-választás is különleges, a team ezúttal egy 528 köbcentis (DOHC) Zaeta 530 DT-nek esett neki. A jármű 60 lóerejének 115 kilót (+motoros) kell megmozgatnia. Ez tökéletes ahhoz, hogy keresztbecsússzunk vele egy dirt track pályán, de tök alkalmatlan ahhoz, hogy nagy távolságokat tegyünk meg vele.

„Éppen ezért” az El Solitario vezetője 1000 mérföldet tett a fekete szörnybe közúton és versenyzett vele a híres angol Dirt Quake V-ön is. (Jut eszembe-bájdövéj-apropó éppen holnap rendezik meg Milánó mellett az olaszok harmadszor a SnowQuake murit. Az After-Party persze a Deus Cafe-ban lesz Milánóban.)

„Azt hiszem először a Sideburn blogon láttam először egy Zaetát, talán öt évvel ezelőtt. Azonnal elcsábultam és arról fantáziáltam, hogy milyen cool lenne bitangul meghajtani mindenféle terepen.”

„Aztán olvastam Paolo-ról (Paolo Chiaia a Zaeta cég alapítója) és az eredeti ötletéről, hogy milyen álom-motort képzelt el és hogyan valósította meg végül. Már akkor csodáltam ezt az embert, pedig nem is ismertük még egymást. Azt hiszem meg kellett hát történnie a bajkeverők találkozójának. Néhány évvel később egy napon… BANG! Paolo, solitarizálni akarom (ez angolul szintén jobban hangzik) a Zatetát! Mit szólsz? A válasza egyenes volt: Fuck yes, let’s do it, wolf! Néhány hónap múlva egy fekete, pokolian szexi Zaeta érkezett a műhelybe.”

Az eredeti alu vázba Keihin karburátor, a fantasztikus szénszálas borítású kerekekre Kineo gumik és persze custom Öhlins gátlók kerültek. A villák csak néhány órával az első komoly megmérettetés (Wheels & Waves / El Rollo!) előtt érkeztek meg, de még így is a pódiumon végzett a szerkezet, mely végül az E.S. Pluto nevet kapta! Az IXO-nak köszönhető a karbon farokelem és az alu tank szintén karbon borítása. A motorkerékpár custom fék-rotorokat, Motogadget kapcsolókat és indexeket, rajtszámot, PIAA fényszórót és F1 (approved) hátsó led lámpát kapott.

A cikk elején említett Dirt Quake RWYB (Run What Ya Brung) verseny óriási buli. Az Egyesült Királyságban rendezik meg, 1000 mérföldre Galiciától. David nem a könnyebb utat választotta, amikor lemotorozott a verseny színhelyére. 80 kilométerenként utántöltött egy kis olajat, sőt kétszer kompletten le is cserélte azt. Amikor megkérdezték, hogy mi történt a hosszú úton, a következőt mondta:

„Vibráció, vibráció, vibráció. Ismerek olyan srácokat, akik egy csomó pénzt költenek el az edzőteremben azért a szenvedésért, amit a Zaeta ingyen nyújt.”

„Emiatt kétszer vesztettem el a váltókart, egyszer a rendszámtáblát és Buckinghamshire közepén örökre a bal tükröt. De fantasztikus volt és a háború előtti motorok hangulatát hozta vissza nekem. Arra gondoltam, amit Shinya (Kimura) mondott, amikor azt említette, hogy „számára a motor egy olyan primitív eszköz, mint egy kés.”