Az elmúlt napokban, a valaha mért legmagasabb vízszint következtében a Duna Budapesten leginkább egy feszített víztükrű medencére emlékeztetett, azt az illúziót keltve, hogy a túlparti házak, akár Velencében, a vízből nőnek ki. Kétségtelen ritka, szokatlan, félelmetes, de fenséges és felemelő is volt a látvány egyben. Miközben a Duna teljes magyarországi szakaszán sok ezer ember dolgozott a gátakon, Budapesten egyfajta katasztrófa és népünnep hangulat keveredett egymással. Esténként a Duna mellett nagy volt az élet, „Róma“ végnapjait ünnepelte a nép.
A fenyegető veszély előérzete mágnesként vonzotta a turistákat és a budapestieket egyaránt – ennyi embert máskor legfeljebb augusztus huszadikai ünnepségeken látni a Duna-parton. A fenyegető víztömeg igézetétől beindult az emberek fantáziája. Vajon milyen lenne, ha az árhullám mégiscsak túllépné a kritikus magasságot és elöntené a várost? Az arcokon – a félelem-teljes szorongáson túl – szinte látni véltem valami ebéli kalandvágyat.
Fantáziálás közben persze ki-ki alkatának megfelelően „árvízi hajósnak“, vagy esetleg a katasztrófa kínálta lehetőségek vámszedőjének képzelte el magát, vagy csak képzelődéseiben a nagy kaland igézetének farhullámán ringatózott. De nem volt ember, aki így, vagy úgy ne játszott volna el a gondolattal, hogy a haragos Duna mégsem fér meg medrében. Nos, olybá tűnik a nagy kaland elmarad, bár a veszély még nem múlt el véglegesen, úgy néz ki, a kivételesen példa-szerű szervezés és védekezés meghozta gyümölcsét és a valaha mért legnagyobb árhullám számot tevő károk nélkül hagyta el az országot.
Mindazonáltal elgondolkodtató, hogy „eseménytelen“ életünkből mennyire hiányoznak a nagy, sorsformáló kalandok és, hogy az emberek – főleg a fiatalok – mennyire ki vannak éhezve erre. A tartós békébe belefullad az élet bejegyzésemben már részletesen írtam erről a jelenségről. A katasztrófának be kell következni ahhoz, hogy a fenyegető veszély mögött ne csak a hőskultuszt teremtő nagy megmérettetést, de a szenvedést, a károkat és az áldozatokat is lássuk.
Az idők kezdetétől a Duna unalmas békésségben hömpölyög medrében és éltető vízzel látja el környezetét. Időnként azonban a zabolátlan víztömeg haragos arcát úgyszintén megmutatva kilép medréből, hogy tobzódva, minden útjába kerülő akadályt elsöpörve bizonyítsa pusztító erejét is. Pont ez játszódik le az emberek lelkében néha. Aztán ha már a pusztítás visszahozhatatlan károkat okozott, helyre áll a béke. A Duna jámbor folyóvá szelídül és az emberek is megnyugszanak – újra képesek értékelni az unalmasan nyugalmas hétköznapokat.
Független portfólió építő felület alkotóművészek és a vizuális művészetek iránt érdeklődők részére.
|
Írni, olvasni, fotózni és motorozni szeretek, számolni tudok.
|
Kedvelem a jó kérdéseket. Néha fontosabbak, mint a válaszok.
|
A magazin 2010-ben indult, fiatalokhoz szóló, független kulturális portál.
|
A stílusos élet fontosságának hirdetése.
|
Olvasni jó, a könyvet továbbadni kúl.
|
Mindegy honnan jössz, a lényeg, hogy tudd hová tartasz, és míg odaérsz, légy jobb minden nap.
|
Színész
|
Hegymászó
|
Head of Innovation
|
biztosítóalapító
|
A kisnyugdíjas ahol tud, segít.
|
Kaotikus életet élő, szentimentális motorkerékpár-őrült.
|
Ha pokolra jutsz, legmélyére térj: az már a menny. Mert minden körbe ér.
|
Tizennégyszer láttam a Keresztapa-trilógiát.
|
Zenét hallgatok/készítek.
|
Stylist
|
Lakberendező
|
Vitorlázó
|
Stylist
|
Szinteld magad a világra, légy magasabb, mint az árja.
|
Az vagy, amit nézel.
|
Hegedűs Ágota
|
Grafikus, belsőépítész.
|
Creative Image Artist
|
Büntetőbíró, majd mindenféle szöveg író.
|
A weboldalon cookie-kat használunk, amik segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. A süti hozzájárulásokat az alábbi menüpontokban kezelheti.