Kazuo Ishiguro: A dombok halvány képe

Nagyon büszke vagyok arra, hogy a Vademecum Könyvklubba két olyan írót is beválogattam, akik később Nobel-díjat kaptak.

Alice Munro volt az egyik 2014-ben, Ishiguro volt a másik, 2017-ben. Mint ismeretes, Ishiguro (1954-) angol író, bár Nagaszakiban született, ötéves korában költözött Angliába, mert oceanográfus apja ott kapott állást. Az író többször nyilatkozta, hogy bár csak az első két regénye japán tárgyú, világlátását alapjaiban határozta meg, hogy angliai japán családban nőtt fel. 

A dombok halvány képe a keveset író Ishiguro első regénye, különös, agyas írásmű, amely ide-oda ugrál az időben, illetve Japán és Anglia között. Mindkét világ főszereplője Ecuko, akit Japánban várandós, kialakulatlan fiatalasszonynak ismerünk meg, Angliában viszont már vagy harminc évvel öregebb. Ott is állandóan Nagaszakin jár az esze, hogy mi történt egy bizonyos nyáron, amikor összebarátkozott egy nála idősebb asszonnyal és annak sérült(?) lánygyerekével, Marikóval. 

Közben megismerkedünk az alázatot elváró férjjel és annak erőskezű apjával, aki hónapokig náluk lakik. Minden figura csak vázlatosan egyénített, a regény különleges stílusa úgy aránylik a valóságos élethez, mint egy színes képeslap a tusrajzokhoz. Nagy szerepe van a regényben az olvasónak. Érzésem szerint mindenkit más-más részlet ragad meg. Kit a gyereknevelés súlya, kit az elvesztett társadalmi státusz, kit az atomrobbanás utáni újrakezdés lehetséges útjai. 

Talányos regény Ishiguro első regénye, amely tele van elvarratlan szálakkal. Ebben egy kissé Nádas Péter magnum opusára, a Párhuzamos történetekre emlékeztet, annak valamiképpen Japánban és Angliában játszódó előképe. (Tegyük hozzá, kizárt, hogy írásakor Nádas ismerhette Ishiguro regényét. Amely a nagyregény megjelenése után csak kilenc évvel jelent meg magyarul.) 

A dombok halvány képe legerősebb eszköze a sűrű atmoszféra megteremtése és annak megingás nélküli fenntartása, egészen az utolsó lapig. 

(A Pale View of Hills, 1982, Magyar kiadás 2014 (Cartaphilus Kiadó), 2018, 2019, 2022 Európa Kiadó,  Fordította: Todero Anna, Borítótervező: Tabák Miklós, 230 o., ára 1999 Ft.) 

Török András művelődéstörténészt 17 éve ismerem. András volt már: műfordító, tipográfus, angoltanár, kulturálisminiszter-helyettes, a Mai Manó Ház és a Summa Artium alapító igazgatója, az NKA (Nemzeti Kulturális Alap) elnöke és most (többek között) ő a Fortepan önkéntes menedzsere.

2018 és 2019 között remek könyvajánlóit ezen a felületen is publikálta, ezt a gyakorlatot elevenítjük fel blogfolyamunk csütörtöki napjain 2025-ben. (Tényleg páratlan Budapest útikönyvéről itt olvashattok.) A 2010-ben András által indított Vademecum Könyvklub tagjai egy kulturális ajánló hírlevél mellett havonta egy könyvet is kapnak, a hírlevélíró gondos választása szerint. E klub 2017 januártól rendszeres író-olvasó találkozókkal és más különleges művészeti eseményekkel bővült, a még több élmény érdekében. Jelentkezni a Könyvklub titkáránál, Kajta Barbaránál lehet: titkarsag@summa-artium.hu, +36 1 318 3938. A B42 kóddal 4.2% kedvezménnyel vásárolható meg a klubtagság, melynek magam is lelkes résztvevője vagyok. Mindenkinek szívből ajánlom! (Blogger42, a szerkesztő.)